Az argentin bolíviai munkások arra sürgetik a kormányt, hogy lépjen fel a rabszolga-szerű állapotok ellen a titkos textilboltokban, miután március 30-án egy gyári tűzben hat ember meghalt Buenos Airesben. A kormány ellenőrzést kezdeményezett a bolíviaiakat és paraguayiakat foglalkoztató varróműhelyekben. Az ellenőrök legalább 100 ilyen üzemet leállítottak.
– Csendben kellett maradnunk, és el kellett fogadnunk a visszaéléseket. Belefáradtam az ütések viselésére. Harcolni kezdünk compañeros ellen, köszönöm, hogy itt vagy. Ezek Ana Salazar szavai a textilmunkások vasárnap esti gyűlésén. A hat ember, köztük négy gyermek és két nő halálát okozó lángok fényt derítettek a visszaélésszerű munkakörülményekre Buenos Aires-i titkos textilgyárak hálózatán belül.
A varrónők szakszervezetének, az okmányokkal nem rendelkező textilmunkások gyűlésének képviselői az elmúlt hónapokban legalább 8,000 munkával való visszaélésről számoltak be a város közel 400 titkos varróműhelyében. Körülbelül 100,000 100 okmányokkal nem rendelkező bevándorló dolgozik ezekben a nem biztonságos üzemekben havi XNUMX dolláros átlagbérrel, ha egyáltalán fizetik őket.
Olga, a vezetéknevének elhagyását biztonsági szempontok miatt kérő textilmunkás szerint szisztematikusak a rabszolga-szerű állapotok a textilgyárakban. – Egy normál munkanapon az üzletben reggel 7 órától éjfélig vagy hajnali 1 óráig dolgozol Sokszor nem fizetnek a nőknek, és két-három év fizetéssel tartoznak nekik. Hallanunk kellett, mert nem rendelkezünk jogi dokumentumainkkal, vagy nem tudtuk, milyen jogaink vannak Argentínában. Nincs joga szobát bérelni vagy legálisan dolgozni.
Sok esetben a munkásokat a bolíviai rádión vagy újságon keresztül vonták be a hálózatba, tisztességes bért, szobát, ellátást és Buenos Airesbe szállítást ígérve. A munkavállalókat teherautókon szállítják, és illegálisan kell átkelniük Argentínába. A textilgyárba bejutva napi 16-18 órát kénytelenek dolgozni, és figyelmeztetik őket, hogy ha panaszkodnak, elveszítik az állásukat, és kikerülnek az utcára. A dolgozók több mint 40 százaléka gyárakban él, és sok esetben be vannak zárva. Szemtanúk elmondták, hogy a kigyulladt üzemben négy négyzetméteres szobában 25 család élt.
A Varrónői Dolgozók Szakszervezete (Union de Trabajadores Costureros, UTC) a Parque Avalleneda munkásosztály szomszédságában működő szomszédgyűlésből alakult. A gyülekezet kezdetben a családok szociális központja volt vasárnaponként, az egyetlen nap, amikor a textilmunkások elhagyhatják az üzletet. A családok gyülekezni kezdtek a gyülekezési helyen, egy park sarkán. Később szakszervezeti képviselet nélküli bolíviai textilmunkások megalakították az UTC-t, mivel Argentína hagyományos szakszervezetei megtagadják az okmányokkal nem rendelkező tagszervezeteket.
Nestor Escudero, egy argentin, aki részt vesz az UTC-ben, azt mondja, hogy a rendőrség, a felügyelők és a bíróságok is felelősek a textilgyárakban dokumentált rabszolga-szerű állapotokért. – Ez a mindössze négy hónapos szervezet a környékbeli textilműhelyek munkaügyi konfliktusaiból alakult ki, ahol sok esetben rabszolgaságba süllyednek a körülmények. Illegális bevándorlókat hoznak be, hogy brutálisan kizsákmányolják őket. A textilmunkás 75 centet kap egy ruhadarabért, amelyet később 50 dollárért adnak el. Ez a haszon elég ahhoz, hogy kenőpénzt fizessen és fenntartsa ezt a rendszert.
2003 óta több ezer jelentés halmozódott fel a bíróságokon a rabszolga-szerű állapotokról mindenféle határozat nélkül. Sok esetben, amikor a dolgozók rossz bánásmódról, beleértve a fenyegetést, a fizikai bántalmazást és a kényszermunkát is feljelentést tettek a rendőrségen, a rendőrség azt mondja, hogy nem tud cselekedni, mert az áldozatok nem rendelkeznek DNI-vel, azaz nemzeti személyazonosító igazolvánnyal. Escudero, az UTC megerősítette, hogy több textilmunkást halálos fenyegetést kapott, amiért a médiának beszámolt a textilgyárakban uralkodó rabszolga-szerű állapotokról.
A titkos textilhálózat az 1990-es évek végén jelent meg Buenos Airesben, az olcsó ázsiai textilimport beáramlását követően. A textilgyár tulajdonosai közül sok argentin, koreai vagy bolíviai. A dolgozók olyan csúcskategóriás márkák számára gyártanak ruhákat, mint a Lacar és a Montage. A titkos textilgyárak évi 700 millió dolláros iparággá nőttek.
Az Argentínában élő illegális bevándorlók számára a túlélés egy ördögi kör. Az okmányokkal nem rendelkező munkavállalók különösen ki vannak téve az állásuk elvesztésének veszélyének. A dolgozók nem engedhetik meg maguknak, hogy szobát béreljenek, és sok rezidens szállodavezető nem hajlandó szobákat bérelni bevándorlóknak, különösen, ha gyermekeik vannak. Sok bevándorlót kezeltek olyan súlyos egészségi állapotok miatt, amelyek az ember alatti munkakörülményekhez kapcsolódnak, ideértve a tuberkulózist és a por és rostok állandó jelenlétéből eredő tüdőproblémákat, valamint hátproblémákat. Jogi munkát találni szinte lehetetlen személyi igazolvány nélkül. Ma Argentínában a teljes lakosság 45%-a a könyvekből dolgozik (bármilyen jogi szerződés nélkül).
Az UTC hivatalosan vádat emelt Bolívia Buenos Aires-i Konzulátusa, Alvaro Gonzalez Quint ellen, amiért a bevándorlóktól 100 dollárig (ami a textilmunkások átlagos havi fizetésének felel meg) a dokumentumokhoz szükséges papírmunkát rótt fel. Gonzalez Quint tiltakozott a Buenos Aires-i önkormányzat által a textilgyárakban bevezetett szigorú intézkedések ellen. Az Argentin Liga az Emberi Jogokért Szövetségi Bíróságon is vádat emelt Gonzalez Quint ellen a titkos textilgyárakba irányuló bevándorlók csempészhálózatával való kapcsolata miatt.
Evo Morales bolíviai elnök küldöttséget küldött, hogy vizsgálja meg a bevándorlók körülményeit Argentínában a március 30-i tűzeset után. A bolíviai bizottság felszólította a Buenos Aires-i kormányt, hogy legalizálja az okmányokkal nem rendelkező munkavállalókat. A tragikus gyárégés előtt az UTC azt is szorgalmazta, hogy a kormány legalizálja az illegális bevándorlókat. A kormány kijelentette, hogy új irodák nyílnak meg a textilmunkások ingyenes legalizálására.
A bezárások óta gyárak hulláma költözött Buenos Aires külvárosaiba, hogy elkerülje az újonnan kiszabott ellenőrzéseket. A textilmunkások felvonulássorozatot szerveznek a kigyulladt gyár művezetőinek és tulajdonosainak bíróság elé állítását követelve. Szorgalmazzák a bevándorlók tömeges legalizálását, a szegénységben élő bevándorlók lakhatását és a műhelyrabszolgaság megszüntetését is.
Marie Trigona rendszeres közreműködő az IRC Americas Programban, a www.americaspolicy.com oldalon. Elérhető a címen [e-mail védett]. Ha többet szeretne megtudni az UTC-ről, látogasson el a www.agoratv.org oldalra.