Forrás: Nyílt demokrácia
Az Egyesült Államokban egyes konzervatív vallási közösségek figyelmen kívül hagyták a Covid-19 terjedésének megállítását célzó kormányzati rendelkezéseket. Néhány evangélikus gyülekezet, oktatási intézmények és helyei üzleti elhatározták, hogy nyitva maradnak. Néhány nagyon figyelmes zsidó közösség az Egyesült Államokban szintén lassan reagált a társadalmi távolságtartási parancsokra. Az egyik esetben egy prominens vallási vezető a Szatmár közösség, aki először utasította követőit, hogy továbbra is együtt tanuljanak és imádkozzanak, ő maga volt diagnosztizálták a vírust. De máshol a dolgok még furcsábbnak tűnnek. Me'a She'arimban, egy figyelmes izraeli zsidó negyedben a lakók szitkozódtak és kövekkel dobálták meg a rendőröket, akik azért jöttek, hogy betartsák a társadalmi távolságtartásra vonatkozó szabályokat.
A kívülállók felháborodnak, amikor a vallási közösségek megsértik azokat a kormányzati rendelkezéseket, amelyek a lakosság védelmét hivatottak szolgálni. De tudjuk, hogy az emberek különböző módon adnak értelmet tapasztalataiknak. A világ megismerésének egyes módjait „elmaradottnak” vagy „irracionálisnak” becsmérelték a szekuláris nyugati tudásformák. De a világi életformák vallási szempontból dekadensnek és erkölcstelennek tekinthetők, nem beszélve empirikusan károsnak. A „modern” életmód teremt nagy különbségek a gazdagság és a méltóság között az emberek között a pótolhatatlan természeti erőforrások elpusztítása, és a Föld mérgezése számtalan módon, amelyek végzetesek a mindannyiunkat eltartó Föld ökoszisztémáira nézve. A mi agresszívunk az új ökoszisztémákba való behatolás az egyik ok elsősorban a pandémiás betegségek növekvő fenyegetésével kell szembenéznünk.
Érdemes tehát elgondolkodni azon, hogy miért is végeztünk hibáztatja kisebbségi lakosság egészségünk veszélyeztetése miatt. A zsidó közösségekben a legtöbb prominens rabbik végül támogatták a kormány egészségügyi szabályozását, bár néhányan Haredi (ultraortodox zsidó) közösségek megszegte a parancsot. Sokan ellenezték tanulmányi és istentiszteleti helyeik bezárását. Ennek eredményeként a vírus már terjedés az ultraortodox közösségekben az Egyesült Államokban és Izraelben.
A helyzet bonyolultabb, mint a szabályok egyszerű figyelmen kívül hagyása. Az ultraortodoxok azok sokszínű közösség, de sokan nem osztják meg ugyanazokat az információforrásokat, amelyeket mások természetesnek tekintenek. Ban ben rabbijaik döntéseinek megfelelően, internet-hozzáférésük általában korlátozott, csakúgy, mint a televíziós adásokhoz és a mobiltelefonok bizonyos funkcióihoz való hozzáférésük. Azáltal tartják meg Isten közelségüket elhatárolódva a világi világtól, ami sokukat visszatartotta attól, hogy lássák a vírusról szóló híreket máshol is terjed.
Eleinte a haredi közösségek vezetői azt mondták az embereknek, hogy az imádkozásra és a tanulásra való összegyűlés a legfontosabb, mert a szent szövegek tanulmányozása parancsolat, követelmény és kötelesség. Az ima és a héber iratok (Tóra) tanulmányozása több, mint egy életforma az élet védelmének eszköze. A zsidó bölcsek szerint: „Akinek Isten igéjét adják a szájába a Tóra tanulmányozása révén, az eget és földet teremtett”, és „Aki Tóra tanulmányozásával foglalkozik, az az egész világot is megvédi”Szanhedrin 99b). Valóban, "Tóra nélkül a világ összeomlik.” Így nem meglepő, hogy a közelmúltban egy prominens izraeli rabbit idézték mondván, hogy „a Tóratanulás lemondása veszélyesebb, mint a koronavírus”.
Március 22-én az izraeli rendőrséget egy jeruzsálemi Haredi negyedbe küldték, hogy betartsák a koronavírus elleni korlátozásokat. Amikor megérkeztek, átkokkal, szidalmakkal és kövekkel dobálták meg őket. Néhány Haredim „náciknak” nevezte az izraeli rendőrséget. Ezek a viselkedések irracionálisnak tűnhetnek, de pl antropológus, aki tanul a vallás, a politika, az identitás és a konfliktusok kérdései Izraelben és Palesztinában, a kutatásom azt sugallja, hogy a kultúra és a kollektív emlékezet szerves része ennek a fajta válasznak.
Kollektív emlékezet.
Érzékelésünk, képzeletünk és cselekedeteink mélyen beágyazódnak tapasztalataink egészébe. A múlt, akár egyénileg tapasztalt, akár kollektíven megosztott és a közösség táplálta, beavatkozik a jelenbe. "[időtartamunk" Henri Bergson ezt írta: „nem pusztán egy pillanat váltja fel a másikat; ha így lenne, soha nem lenne más, csak a jelen… Az időtartam a múlt folyamatos haladása, amely a jövőbe marja.” A múlt eltolódik, hogy a jelenhez vonzó módon jelenjen meg nekünk. Az egyéni és a kollektív emlékek különböznek egymástól. Így a különböző emberek másra fognak emlékezni a múlt vonatkozásai .
In válságos időkben ez az időtartam érzése élesebbé válik. Most, a járvány idején azt tapasztaljuk, hogy az emberek különböző módon reagálnak. Vannak, akik nyilvános helyeken felállított ideiglenes kórházi sátrak képeit látják, és az I. világháború képeit is felidézik. A második világháborút átélt nyolcvanévesek különböző emlékekkel rendelkeznek. Egy holokauszt-túlélő azt mondta nekem, hogy az otthon maradás elrendelése felidézte a nácik elől bujkáló évekig tartó bezártság emlékeit. gyermek. Egy New Orleans-i lakos azt mondta a The Guardiannek, hogy a koronavírus-halálok hirtelen „áradata” – emlékezett vissza a Katrina hurrikán.
A kollektív memória az központi a csoportidentitás kialakulásához. A történetek, amelyeket elmondunk magunk és gyermekeink a múltunkról értelmet adnak annak, akik vagyunk. Küzdelmeinkről és győzelmeinkről mesélnek, és meghatározzák a mieinket erkölcsi közösséget.
Üldözés.
A szigorúan odafigyelő zsidók be Me'a She'arim lehet az izraeli rendőrség munkatársa az egészségügyi kódexek érvényesítése a katonák és a rendőrök kollektív emlékeivel pusztítást és pusztítást okoz a zsidó közösségekben a cári Oroszországban, majd Nyugat-Európában. A világi zsidóüldözések története központi jelentőségű mind a világi, mind a szigorúan megfigyelő izraeli zsidók identitását illetően. De az emlékezet működési módja a mai körülmények között ezeknél a csoportoknál eltérő.
A legtöbb izraeli a zsidóüldözés történetét tekinti Izrael állam megalapításának igazolásának. Sajátjuknak tekintik az izraeli hadsereget és a rendőrséget, akik azért léteznek, hogy megvédjék őket. De némi haredim bizalmatlanság az állam és funkcionáriusai, folytatásként tekintve rájuk a katonák és a rendőrök, akik más helyeken üldözték a zsidókat. Valójában, Haredi A zsidók, akik Izrael lakosságának körülbelül 10%-át teszik ki alapvetően ellenzi a cionizmust.
Miközben azt hiszik, hogy Isten Izrael földjét a zsidó népnek ígérte, azt is hiszik, hogy az ígéret nem teljesíthető be, ha emberi beavatkozással Isten munkájába, így értelmezik a modern Izrael állam létrejöttét. Amikor a rendőrség belépett a környékükbe, hogy bezárja a zsinagógákat és a jesivákat, a Haredi közösség tagjai kollektív emlékeikre támaszkodtak. Ahelyett, hogy az állam által védettnek érezték volna magukat, azok voltak félelmetes és a gyanús. Amikor arra gondolunk Haredi reakciók az izraeli rendőrségnek, gondolhatnánk más közösségek akinek kollektív emlékezete a rendőrséget az erőszakhoz és a veszéllyel társítja.
A koronavírushoz hasonló válság idején néhányan elsősorban a tudományra, a technológiára és a kormányra hagyatkoznak, hogy megvédjenek minket. Míg a haredimek nem utasítják el a tudományt vagy az orvostudományt, napi és óránkénti munkájukat a Tórával is az elsődleges eszköz amely által minden életünket fenntartjuk és megőrizzük. Az ezt a munkát megzavaró politikai rend még a vírusnál is veszélyesebb lehet. Ez jelentheti a zsidó élet végét, nem maga az emberiség.
Gyakran gyorsan ítélünk meg másokat saját normáink és értékeink alapján, és lassan ismerjük fel saját létmódunk határait. Nehéz megérteni, hogy különböző világok létezhetnek ugyanabban az időben és ugyanabban a térben, nem csak az egész világon, hanem a saját negyedeinkben és városainkban is.
A A darab rövidebb változata először jelent meg A beszélgetés.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz