Néhány hete a Nemzetközi Bűnügyi Rendőrség Szervezete (Interpol) átadta a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők (FARC) lázadók táborában történt razzia során lefoglalt laptopokon talált akták törvényszéki vizsgálatának eredményeit. Ecuador A kolumbiai kormány március 1-jén közölte. Az Interpol közölte, hogy a dokumentumok nem utalnak manipulációra, de nem tudták ellenőrizni az akták tartalmát, ami korlátozza a vizsgálat hatókörét. Az Alvaro Uribe elnök vezette kolumbiai kormány azt állítja, hogy bizonyítékokat találtak a laptopokon a baloldali vezetők kapcsolatára. Venezuela és a Colombia a lázadóknak. Számos nemzetközi megfigyelő, köztük az OAS főtitkára, Jose Miguel Insulza úgy véli, hogy az állítások nagyrészt koholtak. Arra figyelmeztetnek, hogy az Interpol-jelentés megállapításait nem szabad névértéken venni, ahogy a kolumbiai kormány állítja. Ezt ecuadori diplomaták is tanúsították Colombia nem bizonyították, hogy a laptopokat a lázadók táborából hozták elő, és nem írták le az adatok lekérésének módszereit sem. Mégis, a kolumbiai hatóságok követelései, valamint az ecuadori földön végrehajtott provokatív agressziós cselekmény, felhívtak egyeseket a jobboldali erők és kormányok által a régióban tapasztalható destabilizáció lehetőségére.
A jobboldal első válaszai a latin-amerikai baloldali vezetők felemelkedésére az ellenzék részéről érkeztek Venezuela Hugo Chávez kormányának. A petrolstate olajipari vezetői részt vettek egy három hónapos általános sztrájkban, amely megelőzte a 2002. áprilisi rövid puccsot, amely után Chávezt az utcán zajló nagy tüntetések sorozata hozták vissza hivatalába. Miután ugyanazon év decemberében az ellenzék 18,000 2004 alkalmazottat elbocsátott, Chávez átvette az olajtársaság irányítását és átalakította azt. Mivel nem sikerült alkotmányellenesen leváltani Chávezt, az ellenzék megkísérelte törvényesen eltávolítani Chávezt hivatalából XNUMX augusztusában egy visszahívási népszavazáson. De a szavazók nagy részvétele miatt ez a visszahívási kísérlet is megbukott. Mivel a Chávezhez hű venezuelai hadsereg és a jogi lehetőségek is kimerültek, az ellenzék diplomáciai és katonai manőverek felé fordult, amelyek mindketten érintettek voltak a legutóbbi offenzívában. Colombia.
Belép a jobboldali ellenzék Venezuela megpróbálta Chávezt diktátorként, terroristaként és a régió destabilizálásáért felelősként ábrázolni. A konzervatív Uribe-kormány, amely szintén aggodalmát fejezi ki a növekvő elszigetelődés miatt a baloldali konszenzus növekedése közepette. Dél-Amerika, ragaszkodott ezekhez a vádakhoz, ami azt sugallja, hogy a laptopokról származó bizonyítékok azt bizonyítják, hogy Chávez finanszírozta a FARC lázadóit. Azt állítják, hogy a "300" említése az egyik laptopon azt bizonyítja, hogy a venezuelai kormány 300 millió dollárt ad a FARC lázadóinak. A FARC-dokumentumok egy "Angyal" nevű személyre hivatkoznak, és a kolumbiai tisztviselők úgy vélik, hogy ez Chávez kódneve. Egy történészcsoport által kezdeményezett levélben a New York Egyetem, azzal érvelnek, hogy nincs alapja ezeknek az állításoknak, sőt, az „Angel” és a „Chávez” név használata néha ugyanabban a bekezdésben megcáfolja ezt az értelmezést. A venezuelai vezetővel fennálló bármilyen kapcsolat, amely az aktákban szerepel, nagy valószínűséggel összefügg Chávez közvetítői szerepével a kolumbiai kormány és a FARC között 2007 őszén kezdődött túsztárgyalásokon.
Colombia’s kötődései Washington arra késztette Chávezt, hogy „Latin-Amerika Izraelének” nevezze, mondván, hogy mindkét ország egy ellenséges térségben ostromlottként ábrázolta magát, és jogot követeltek arra, hogy a szomszédok parancsára bombázzák szomszédaikat. Washington. Amikor Colombia március 1-jén behatoltak Ecuadori területére a FARC üldözésére, lebombázták a lázadók táborát, megöltek mintegy húsz embert, köztük Raul Reyest, a FARC vezetőjét, és állítólag a laptopokat is lefoglalták. Következő Colombiamárcius 1-i bevonulás, Ecuador és a Venezuela mindketten csapatokat küldtek határaikra. Ecuador megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Colombia és Chávez kiutasította a nagykövetét Colombia. Az amerikai sajtó, például a Washington Post támogatta Colombia’s behatolása Ecuador, és a New York Times-szal együtt tényként számolt be a kolumbiai kormánynak a laptop fájljaira vonatkozó megállapításairól. Bár az azonnali feszültségek végül eloszlottak, a további fellángolások lehetősége továbbra is fennáll, különösen ha figyelembe vesszük Washington’s rejtett háttere Colombia.
Egy újabb kihívás a közelmúltban, ezúttal Evo Morales kormányának Bolívia, a gazdag keleti régió elitjéből származik Santa Cruz. Körülbelül egy hónapja tartották az első népszavazássorozatot a regionális autonómia követelésére, amely nagyobb ellenőrzést biztosítana számukra a földelosztás, valamint az ország keleten koncentrálódó olaj- és gázkészlete felett. Míg Morales támogatói be Santa Cruz A szavazáson túlnyomórészt tartózkodó ellenfelei győzelmet hirdettek a regionalista indulatokat szító és az "bennszülött bosszújának" kísértetét keltő kampány után. Az autonómiáról szóló népszavazás szembeállította a gazdag keleti régiót a szegényebb nyugati felföldekkel, ahol Morales erős támogatói bázissal rendelkezik. Tarija erőforrásokban gazdag keleti alföldi régiói, Beni és a Pando is népszavazást tervez ebben a hónapban.
Morales reformjai a vagyon egyenletesebb elosztására törekszenek a régiók között, ami összeütközésbe hozta őt a nagybirtokosokkal és a mezőgazdasági érdekekkel. Santa Cruz. A Morales-kormány lépéseket tett bizonyos élelmiszerek exportjának korlátozására a hazai élelmiszerhiány kezelése érdekében, és ez erős ellenállásba ütközött a mezőgazdasági ágazatok részéről. A napokban megszavazásra váró alkotmányreform az olaj- és gázkészletek államosítását javasolja, és korlátozza a földtulajdon koncentrációját. Az egyik ellenzéki párt, a Podemos a szavazatok egyharmadát birtokolta az alkotmányozó nemzetgyűlésben, és ezzel a hatalommal próbálták megakadályozni ezeket a javaslatokat. Sorozatos késlekedések és partizánkonfliktusok után Morales végül meggyőzte a Kongresszust, hogy menjen tovább, és tegye országos szavazásra a népszavazást. A Santa Cruz-i ellenzék ekkor jelentette be alternatív taktikáját, a népszavazást, amely a reformok blokkolásának újabb módja.
A válság megoldásaként Morales beleegyezett, hogy kilencven napon belül népszavazást tartsanak uralmáról. A népszavazás dönti el, hogy ő, alelnöke és kilenc kormányzó marad-e hivatalban. Amikor Morales decemberben először felvetette a népszavazás ötletét, az ellenzék elutasította azt, azonban az autonómiaszavazáson elért közelmúltbeli győzelmük miatt egyes elit szektorok biztatást éreznek, hogy legyőzhetik Moralest egy ilyen népszavazáson.
Nem tudták legyőzni Moralest a választásokon vagy az alkotmányozó nemzetgyűlésen, az elitek erőfeszítései most az ország elszakadás útján történő destabilizálására, valamint a föld és a természeti erőforrások feletti ellenőrzés megszerzésére irányulnak. Chávez és Correa arra figyelmeztetett, hogy ezt a stratégiát más országok ellenzéki csoportjai is követhetik. Chávez nemrégiben beszédében rámutatott a közelgő, novemberben Venezuelában tartandó regionális és helyi választásokra, amelyek hasonló tendenciát követhetnek. Correa arról is beszélt, hogy a szeparatista elitek hasonló autonómiaköveteléseket szorgalmaznak Guayaquilben és Guayasban Ecuadorban és Zuliában Venezuelában, akik 2006-ban találkoztak egy konföderáció létrehozása érdekében. Ezek a mozgalmak azonban nem hasonlíthatók a bolíviai esethez, ahol az ország földrajzi megosztottsága sokkal markánsabb.
Latin-Amerika régiója nem biztos, hogy a hidegháborús politika ugyanazzal a szakaszával néz szembe, mint az 1960-as és 1980-as években, a CIA által szponzorált inváziókkal, az amerikaiak által támogatott ellentétekkel, valamint a destabilizációs és „megtartóztatási” aktív háborúkkal. Különösen az Egyesült Államok katonai és gazdasági erőforrásainak Irak megszállásába való beágyazódása miatt kevesebb erőforrás áll rendelkezésre a más frontokon folytatott harcokhoz. A baloldali kormányok választói pályája, amelyek eddig még nem hajtottak végre jelentős tulajdon-kisajátításokat, a diplomáciai szférában is nagyobb legitimációt nyert. A közelmúlt eseményei azonban azt mutatják, hogy a régió domináns osztályai továbbra is erősek, és a destabilizáció, az esetleges háború és a polarizáció veszélye mindig a láthatáron van.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz