A Swatból való tömeges kivándorlás világszerte a címlapokra kerül. Több mint egymillióan költöztek el. Ez a legrosszabb humanitárius válság az 1990-es évek ruandai tragédia óta. A felkínált magyarázat az, hogy erre azért van szükség, hogy kiöblítsék a tálibokat Pakisztán északi részén, Swat buja-zöld völgyéből. Ezt a katonai hadműveletet, amelyet Afganisztán amerikai megszállásának és az úgynevezett "terror elleni háborúnak" a stabilizálása érdekében indítottak, alig említik a vállalati médiában. Éppen ellenkezőleg, a nagy amerikai újságok arra hivatkoztak, hogy a pakisztáni atomfegyverek a tálibok kezébe kerülhetnek. Ez a CIA által plántált történet?
Kevesebb mint három éven belül ez a negyedik alkalom, hogy Swat térségét katonai műveletnek vetik alá. A legutóbbi offenzíva azonban más jellegű.
Először is sietve megindították ezt a katonai műveletet. Az Egyesült Államok drónok bevetésével fenyegetőzött Swatban, ha nem akadályozzák meg a tálibok előrenyomulását a szomszédos Dir és Boner körzetekbe.
Másodszor, ez nem egy álművelet. A hadsereg ezúttal a tálibokat veszi célba.
Harmadszor, a mainstream pakisztáni média és a nagyobb politikai pártok nyíltan támogatják ezt a katonai akciót. Korábban a mainstream iszlamista és jobboldali pártok, köztük a volt miniszterelnök, Nawaz Sharif PML-N, rokonszenvesek voltak a tálibokkal, és ellenezték a célba vételüket. A PML-N ezúttal a Bhutto-féle PPP által vezetett kormánykoalíció mellé áll.
A nagyközönség a tálibok ellen fordul. A közvélemény ingadozását egy videó katalizálta, amelyen a tálibok egy lányt ostoroznak. Ez sokkolta a pakisztániakat. A tálibok szóvivője, Muszlim Kán azonban védte a büntetést, és azt állította, hogy a lányt meg kellett volna kövezni.
Míg a médiát tálibbarátok és rovatvezetők uralták, ezúttal nem a tálibok oldalán állnak. Sok tálibbarát újságíró, akit Media Mujahidinként csúfoltak, mostanra kritizálni kezdte őket. Azonban a médiában a liberálisok bizonyulnak a legrosszabb háborús szítóknak. 1999-ben ők voltak az elsők, akik üdvözölték a katonai hatalomátvételt, abban a reményben, hogy Musarraf tábornok megszabadítja Pakisztánt a "szakállától". Később, kiábrándulva Musarrafból, minden reményüket Sam bácsihoz fűzték.
Ironikus módon szélsőbaloldali és iszlamista pártokat találunk a kerítés ugyanazon az oldalán: mindkettő ellenzi a hadműveletet, de eltérő okokból.
A KERÍTÉS UGYANAZ OLDALÁN BAL ÉS JOBB SZÉP
Az iszlamista pártok lehetőséget látnak maguknak a társadalom talbanizálódásában. Még ha az iszlamisták a 2008-as általános választásokon nem is szerezték meg a szavazatok több mint négy százalékát, meg tudták sérteni Pakisztán demokratikus és társadalmi szabadságjogait. Alig néhány hete a Swattól 400 kilométerre fekvő Lahore két elit főiskolája öltözködési szabályokat vezetett be a saját campusukon: a lányhallgatóknak azt tanácsolták, hogy ne viseljenek farmert, és öltözködjenek szerényen.
A szélsőbal viszont kontraproduktívnak tartja a katonai akciót. A baloldal a tálibokat fenyegetésnek tekinti a civil társadalomra és különösen a munkásosztályokra. De a fenyegetést nem lehet elpusztítani.
9/11 nyomán az amerikai erők kiűzték a tálibokat Kabulból, de csak ideiglenesen. Nemcsak a tálibok tértek vissza Afganisztánba, hanem Pakisztán törzsi területei és határvidéke is a tálibokhoz került.
Pakisztán vezető baloldali csoportja, a Pakisztáni Munkáspárt (LPP) a közelmúltban a katonai műveletet ellenző sajtónyilatkozatában kijelentette: „A vallási szélsőségek elleni küzdelem csak akkor lehet sikeres, ha a munkásosztály társadalmi, politikai alapproblémái. Amellett, hogy létre kell hozni egy ingyenes oktatási rendszert, világi tantervvel, ennek a feudalizmus végét, a földreform végrehajtását és Afganisztán amerikai megszállásának a végét kell jelentenie."
A Swatban zajló hadművelet elfedi azt a tényt, hogy a pakisztáni hadsereg a tálibokat előnynek tekinti, és nem hajlandó feláldozni ezt az eszközt az USA kedvéért. Miközben a hadsereg kiöblíti a tálibokat Swatból, a dzsihádi infrastruktúra (kiképzőtáborok, szemináriumok, újságok, a tálibokat támogató jótékonysági szervezetek) érintetlen marad az ország más részein.
A PAKISZTÁN KATONAI A PROBLÉMA RÉSZE
A dzsihádi infrastruktúrát egyetlen polgári kormány sem tudja felszámolni, mert az Inter-Services Intelligence (ISI), a hadsereg teljhatalmú hírszerzési szárnya blokkol minden ilyen próbálkozást. Ironikus módon Swat lakói, akiket a katonai Rah-e-Haq 4 hadművelet kitelepített, miután elérik a menekülttáborokat, Lashkar-e-Tayyaba látja vendégül magukat.
A LeT volt az, amely tavaly novemberben nyolc fekete csuklyás fegyveres által bombayi terrortámadást hajt végre. A bombayi epizódot követően a pakisztáni kormány betiltotta a LeT-t és a Jamaat-ud-Dawát (JD), annak jótékonysági frontját.
A Guardian újság szerint "A Falah-e-Insaniat Alapítvány (FIF) élelmiszert, orvosi ellátást és szállítást kínál a Mardan körzetbe menekülő falusi lakosoknak." Az újság szakértőkre és néhány FIF-tagra hivatkozva azt állítja, hogy a csoport csupán a Jamaatud Dawa átkeresztelt segélyszárnya, amely csoportot a pakisztáni kormány tavaly decemberben betiltott, miután az ENSZ terrorszervezetnek nyilvánította.
A FIF segélytábora Sher Gur mellett, Mardanban található, néhány száz méterre a malakandi határtól, ahol a harcok összpontosulnak. A táborban jelen van Abdur Rauf, a FIF vezetője és Dawa jóléti szárnyának egykori vezetője. Rauf a Guardiannek elmondta, hogy a csoport 24 órás konyhái 53,000 23 embert etettek az út menti táborokban és iskolákban, ahol emberek éltek. Hozzátette: XNUMX minibuszból álló flotta szállított áldozatokat a harcövezetből. Hét mentő szállította kórházba a sérültet.
Nem ez az első alkalom, hogy fegyveres öltözéket írtak elő, de működőképes maradt, egyszerűen más néven. Az Egyesült Államok nyomására Musarraf tábornok fél tucat csoportot betiltott, de ezek a ruhák csak névváltoztatással maradnak működőképesek.
A katonaság két okból nem hajlandó feladni ezeket a ruhákat. Az egyik, a pakisztáni hadsereg jelentős része, különösen az ISI, ideológiai kötelékben áll a szakállas fegyveresekkel. Másodszor, a katonaság azt tervezi, hogy ezeket az irregulárisokat egy olyan helyettesítő erőben kívánja felhasználni, amely újra elfoglalhatja Kabult, és felforrósíthatja a dolgokat Kasmírban.
Ami azt illeti, a tálibok nem tudták volna megvetni a lábukat Swatban, ha a kakik (hadsereg) nem nyújtottak volna segítő kezet. A legfontosabb az a tény, hogy a táliboknak hosszú évek óta van rádióállomásuk. Ez a rádió éppen azért játszott döntő szerepet a tálibok ellenőrzésének megteremtésében, mert hatékony módszert adott nekik propagandájuk közvetítésére. Valójában Fazlulla, a Swat felett irányító tálib hadurak kiérdemelte a Mullahs Radio becenevet. Négy éven keresztül a katonaság „képtelen volt” megtalálni a rádióállomást, vagy akadályozni az adást. Eközben a Mullahs Radio minden nap a reggeli ima után fatwák kibocsátásával és ellenfelek megfélemlítésével fenyegette Swat lakosait. Ezért egyre népszerűbb a szlogen:
Yeh jo dehshatgardi szia
Iss key peechay wardi hé
(Ennek a terrorizmusnak a hátterében a katonaság áll).
MIÉRT SEGÍTETT A PAKISZTÁN KATONAI TALIBANIZÁLNI SWAT?
Szeptember 9-e nyomán a pakisztáni hadsereg sólymái kidolgozták az USA "legyőzésének" perspektíváját a tálibok által képviselt milícián keresztül, ahogyan a Vörös Hadsereget átterelték az Oxus folyón. Így a pakisztáni katonaság rövidlátó és körkörös módon behozta Sam bácsit Pakisztánba.
Az Egyesült Államok nyomására Musarraf tábornok rezsimje kozmetikai intézkedéseket hozott a dzsihádista elemekkel szemben, de ez nem érintette a tálibokat. Valahányszor többre kérték, néhány arab fegyverest összegyűjtöttek és a Gitmo Gulagba küldtek. USA-barát politikája miatt azonban bizonyos dzsihadista elemek Musarraf ellen fordultak, és megpróbálták meggyilkolni. A Musarraf-rezsim következésképpen ezeket az elemeket vette célba, de ennek ellenére továbbra is pártfogolta azokat, akik hajlandóak együttműködni.
A NATO/USA erők elleni helyettesítő háború érdekében a kakik segítettek a táliboknak a törzsi területeket és a határ menti tartomány körzeteit alaptáborukká alakítani. A helyiek ellenálltak a tálibok hatalomátvételének, de elavult fegyvereik nem bizonyultak a tálibok rendelkezésére álló modern arzenálnak.
Ezek a tálibok által ellenőrzött régiók az afganisztáni dzsihádista tevékenységek indítóállásává váltak. Aztán a Bush Fehér Ház, a pakisztáni hadsereg kettős szerepe miatt ingerülten, úgy döntött, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. 2006 óta drónokat használ a törzsi területeken a feltételezett tálib búvóhelyek megtámadására. Bush hivatalának fogyó hónapjai alatt ezek a támadások gyakoribbá váltak, de Obama elnökségének kezdete óta fokozódtak. „Ha kétségei vannak, a háború eszkalációja régi birodalmi mottó” – emlékeztet Tariq Ali. Valójában a Pakisztán elleni dróncsapások Nixon elnök kétségbeesett próbálkozását juttatják eszünkbe a vietnami háború megmentésére Kambodzsa bombázásával és lerohanásával.
700 óta több mint 2006-an haltak meg a Pakisztán elleni amerikai dróntámadásokban, és 164-en vesztették életüket 14 támadásban Obama felügyelete alatt. Ezek a dróntámadások tovább szítják az USA-ellenes érzelmeket.
Ahelyett, hogy kilépési stratégiát találna Afganisztánból, az Obama-kormány egy iraki típusú hullámot gyakorol. De az Egyesült Államok jelenléte a régióban fogja fenntartani azokat a feltételeket, amelyek a talbanizációt szülik. Minél tovább marad az USA Afganisztánban, annál tovább késik a tálibok veresége, és elhúzódik a szegény tömegek szenvedése. Azoknak a szerencséseknek, akik túlélik a pakisztáni hadsereg által Swatban ledobott bombákat, meg kell küzdeniük azzal a lehetőséggel is, hogy a tálibok ütőcsapatai elvágják a torkukat. Vagy lehetőségük van menekültté válni a saját országukban.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz