2004-től eltérően a globális média nem pörög az augusztus 20-ra kitűzött afgán elnökválasztás körül. A fősodratú médiában talált kacér kis tudósítás tele van pesszimizmussal. Hamid karzai, a 41 jelölt közül az éllovas, telegén Chappan (zöld ruha), Karakul (sapka) és angol nyelvtudásával nem tudta kiváltani azt a médiaszimpátiát, amelyet legutóbb sikerült kiváltania.
Tovább rontja a helyzetet, hogy az alelnökjelölt jelölt, Qasim Faheem tádzsik hadúr túl provokatívnak bizonyult ahhoz, hogy még az ENSZ afganisztáni missziója is figyelmen kívül hagyja. A küldetés vezetője, kai Edie megkérte Karzait, hogy válasszon valaki mást.
Brad Adams, a New York-i székhelyű Human Rights Watch felügyeleti szervezet ázsiai igazgatója szerint Qasim Faheem "az ország egyik leghírhedtebb hadvezére, sok afgán vérével". (Reuters, május 5.)
Karim Khalili, az ülő alelnök és Karzai második alelnöki tiszti helyettese, hasonlóan hírhedt hadúr. Etnikailag hazara, Khalili valaha közel volt Teheránhoz, de a tálibok utáni időszakban gyorsan elhatárolódott az ajotollahoktól. Ezért alelnöki tisztséggel jutalmazták.
Újraválasztásának biztosítása érdekében Karzai szövetséget kötött Afganisztán minden etnikai csoportjához tartozó hadurakkal. Az üzbég lakta területen Karzai Rashid Dostumra támaszkodik. Helmandban Sher Mohammad Akhundzada drogbáró biztosítja Karzai győzelmét. Gül Agha Sherzai pastu hadúr biztosítja Kandahart. Rasul Sayyaf is támogatta Karzait. Nem szabad azonban Hamid Karzait hibáztatni. Washington ugyanazoktól az emberektől függött, akik „stabilitást és demokráciát” hoztak létre a tálibok utáni időszakban.
Jaj! Karzai legnagyobb riválisa, Abdullah Abdullah volt külügyminiszter a kampányszlogenje ("Változás") ellenére, Obama karikírozására tett kísérlete ellenére, aligha a demokrácia plakátfiújaként pompázik. Abdullah Abdullah emberi arc az Északi Szövetség brutalitásaihoz, nem hadúr. Ő a szóvivőjük. Mint egykor Hamid Karzai. Ezért nem meglepő, ha a New York Times Ashraf Ghaninál, „technokratánál” keres menedéket, aki „Rázza fel az afgán kampányt”: „Egy volt pénzügyminiszter, aki amerikai tudományos és Világbanki háttérrel rendelkezik, Mr. Ghani, 60 éves. , azt mondja, megpróbálja megváltoztatni a politikát Afganisztánban. Televízió és rádió, internetes adományok és önkéntes diákok, valamint hagyományos hálózatok, például vallási tanácsok segítségével igyekszik elérni a fiatalokat, a nőket és a szegényeket, és megtenni a váratlan dolgot: legyőzni Hamid Karzai elnököt. (NYT, augusztus 13.)
A váratlan váratlan marad, ha megnézzük a Nemzetközi Republikánus Intézet és a Glevum Associates által nemrégiben végzett közvélemény-kutatásokat. Mindkét közvélemény-kutatás szerint az afgánok mindössze 3-4 százaléka hajlandó szavazni a Világbank alkalmazottjára, annak ellenére, hogy James Carville politikai stratégától béreltek szolgáltatásokat, és a „Change” olyan jelentős szlogen, mint Abdullah Abdullah.
E közvélemény-kutatások szerint Ghani a távoli negyedik helyen végzett Ramzan Bashardost mögött.
Etnikailag hazara, Bashardost talán az egyetlen jelölt, akit széles körben tisztelnek az afgánok feddhetetlensége miatt. Bashardost volt miniszter bírálta a Karzai-korrupciót. Mindig a hangtalanságért emelte fel a hangját. Fegyverek és kábítószer-pénz nélkül azonban esélye sincs. Emellett jellemének erejét semlegesíti intellektuális gyengesége. A közelmúltban, az Ariana TV vita során tett kijelentése, miszerint 5000 fős kommandós egységet hoz létre, hogy megölje Pakisztán elnökét, ha az ISI rossz bánásmódban részesíti az afgán menekülteket, viccté vált. Az a fogadalma, hogy Mashadot (Iránban), Panjdeh-t Türkmenisztánban és az összes Durandot (Afganisztán és Pakisztán határterületei) visszacsatolja Afganisztánba, csak rossz szolgálatot tett neki. (urozgan.org)
A többi jelölt között (41-ből három időközben lemondott ajánlatáról Karzai javára, egy pedig Abdullah kedvéért) mindenféle szürrealista gazember és nem szórakoztató bohóc között van. Van Shahnawaz Tanai, aki előidézte Dr. Naguib hatalomból való kiszorítását még 1992-ben, amikor elárulta Kabult, és összefogott a mudzsahedekkel. Egykor védelmi miniszterként Dr. Naguib alatt erősen támogatta a szovjet beavatkozást. Most kijelenti, hogy nincs különbség a NATO és a Vörös Hadsereg között (BBC Persian augusztus 9.).
Habib Mangal, egykor a Parcham-frakció tagja és a szovjet korszak moszkvai nagykövete, szintén indul. A volt tálib parancsnok, Rocketi molla (képviselő) – ezt a becenevet a szovjetek elleni „dzsihád” idején szerezte a rakéták iránti szeretete miatt – már nem tartja összeegyeztethetetlennek a demokráciát az iszlámmal. Emiatt az amerikai csapatok által féltékenyen őrzött palotai elnökségre is figyel.
A szaftos történeteket kereső újságíróknak nem kell aggódniuk. Megkönnyebbülésükre két női jelölt is van: Frozan Fana és Shehla Ata.
Shehla Ata, az afgán parlament tagja is azt mondja: „A tálibok a fiaim.” (BBC Persian augusztus 8.)
Frozan Fana kijelenti: „A tálibok a testvéreim”. (BBC Persian augusztus 13.)
Bár a többi jelölt nem jelentette be rokonságát a tálibokkal – még akkor is, ha sokan a dzsihádista unokatestvéreik voltak –, minden más jelölt azonban őszintén ígéretet tett a tálibokkal való párbeszédre.
Még Hamid Karzai is szeretne egy Loya Jirga-t (a törzsfőnökök nagygyűlése), hogy meghívja a tálibokat tárgyalásokra. (BBC Pashto, augusztus 13.)
Abdullah Abdullah a választások megnyerése kapcsán „a tálibokkal való megbékélésen szeretne dolgozni”. (New York Times, július 23.)
Az egyik jelölt, Sarwar Ahmadzai egy televíziós vita során (augusztus 8-án) egy lépéssel tovább ment a szavazók csábítása érdekében, és kijelentette, hogy nemcsak Omar molla, hanem Gulbadin Hekmatyar és Jalal ud Din Haqqani is minden afgán testvérei. Egy dühös Bashardost azt válaszolta, hogy soha nem engedi, hogy az ilyen állítólagos bűnözők a kormánya részei legyenek. Ahmadzai „dühösen felugrott a székről, megrázta az öklét, és Dr. Bashardostra dobta a töltőtollat, miközben azt kiabálta, hogy ő egy család Omar molla, Hekmatyar és Haqqani… és Dr. Bashardostnak tiszteletét kell mutatnia ezeknek a nagyszerű férfiaknak” . (Kabulpress.org)
Paradox módon mindazok, akik a tálibok udvarlását ígérik, hallgatnak az Egyesült Államok megszállásáról. Bár Latif Pedram, Ramzan Bashardost, Shanawaz Tanai még Ashraf Ghani is megfogadta, hogy bezárja Bagramot, Abu Gharaib afgán változatát, de az Egyesült Államok megszállása nem kérdés a választási vitában. A kulcskérdések a korrupció és a biztonság (vagy annak hiánya) voltak. A biztonság hiánya nem csupán a tálibok növekvő harcának köszönhető. A védtelen afgánok jobban félnek az uralkodó (északi szövetség) haduraktól, mint a táliboktól. A tálib felkelés kétségtelenül biztonsági rémálom, de a NATO által támogatott hadurak által elkövetett túlkapások (gyilkosságok, nemi erőszakok, emberrablások) szintén hozzájárultak a közrendi helyzet romlásához. Az emberi jogokkal való visszaélés mellett ezek a hadurak gazdaságilag is kifosztottak, az afganisztáni Karzai családdal együtt.
Stanley McChrystal tábornoktól, az Egyesült Államok afganisztáni katonai főnökétől kezdve az olyan háborús szurkolókig, mint Thomas Friedman oszlopos író, az utóbbi időben a „Karzai-korrupciót” okolja a tálib felkelésért.
A Kabulba eljutó segélypénzt a miniszterek kényelmesen zsebre teszik. A kábítószer-kereskedelem újabb lehetőséget kínál a gyors pénzkeresetre arra az esetre, ha az üzleti szívességek, csúszópénzek és kenőpénzek nem bizonyulnának elegendőnek az uralkodó klikkek pénzvágyának kielégítésére.
Öt évvel ezelőtt az afgánok a biztonság reményében sorban álltak a szavazóhelyiségek előtt. Reményeiket pazarul elárulták. A törzsi vagy etnikai hovatartozás (vagy rivalizálás), a pénz és a fegyverek fotózással látják el a politikai paparazókat augusztus 20-án: lila hüvelykujjukat tartva a választók. A részvételi arány továbbra is alacsony marad, és ha a fent említett közvélemény-kutatások szerint járunk el, Karzai (a Glevum felmérése szerint valószínűleg csak 36%-os szavazatot kap) előre kerülhet. Azt még látni kell, hogy karzai követi-e iráni kollégája példáját vagy sem, az olyan ellenfelek azonban, mint Ashraf Ghani, a zöld színt választották kampányukhoz. Csak abban az esetben!
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz