Utazni
Yes, we have come a long way, red carpets, state houses and countries we call our own. But still, the relationships among individual African countries are still mediated by the West: As is the relationship between
A globális gazdaságban való részvételhez az afrikai nemzeteknek rendkívül magas díjakat kell fizetniük olcsó munkaerő, nyersanyagok és magas fogyasztás formájában, hogy beengedjék őket a „szabad” piacra. A globális kapitalizmus által ígért szabad verseny csak a gazdag és erős országokra vonatkozik. Az afrikai vezetőknek ezenkívül kötelezettséget kell vállalniuk a demokrácia nyugatbarát normái mellett, amelyeket a jó kormányzás, az elszámoltathatóság és az átláthatóság mér. Olyan szabványok, amelyeknek maguk a nyugati országok nem felelnek meg.
A régi formákra épülő kizsákmányolás új formáinak felforgatásához újra meg kell vizsgálnunk, hogyan változott a nemzeti és a nemzetközi politika az elmúlt ötven évben. Például a nyugati állam viszonya a kapitalizmushoz megfordult. A rabszolgaság korától a gyarmatosításig a tőkefelhalmozást az állam számára vállalták; vagyis a kapitalizmust a nemzet szolgálatának tekintették. Ma a nyugati állam a globális kapitalizmust szolgálja.
Today, state institutions such as the judiciary, the executive, and legislature that were previously so sacred to western democracy serve and protect global capital. Domestic policy is shaped to meet trade needs of the West and is therefore manufactured, guided and sold by the needs of capital. Take the US Iraq war and occupation – it is now understood that it was not in the defense of the
Mivel
És a nemzetgazdaságok ellenőrzése nélkül, széttöredezett és hangtalan, koldustálakat kinyújtva és a nemzeti törvényeket a nyugati biztonsági szükségletekhez kötve, az afrikai demokráciák a nyugati demokráciák karikatúráivá válnak. Rájuk hasonlítanak, utánozzák őket, de nincs meg a gazdasági, politikai vagy katonai erejük ahhoz, hogy egyenrangú partnerek lehessenek a világ kifosztásában. Az afrikai kapitalizmust, hogy felidézzük a rasszista Albert Schweitzer szavait, „ifjabb testvérnek” tekintik a világgazdaságban, az afrikai vezetőket pedig az ENSZ fiatal elnökeinek.
De mi is bűnrészesek vagyunk a színjátékban. Fejlődésének különböző pontjain a kapitalizmus teret ad a politikai ideológiáknak és a konszenzuson belül dolgozó vezetőknek. Lehetővé teszi az olyan ideológiákat, amelyek kihívást jelentenek számára, de valós értelemben meghosszabbítják létezését. Így például a neokolonializmus a Leopold Senghor által létrehozott afrikai szocializmusban talált otthonra. Senghor afrikai szocializmusa nem kérdőjelezte meg a kapitalizmus alapjait, ahol a profitot a másik közvetlen rovására maximalizálják. Ehelyett elbizonytalanította ezt a kapcsolatot azzal az érveléssel, hogy mivel az afrikaiak természetüknél fogva közösségiek, a felesleget ugyanazon a közösségi úton osztják el. Az egyenlőség és az igazságosság az afrikai génbe volt kódolva. Ez nem derült ki.
A mai globális kapitalizmusban azt tapasztaljuk, hogy az afrikai vezetők ellenzik, de valójában a konszenzusa szerint dolgoznak. Jó példa erre Thabo Mbeki afrikai reneszánsza, amely a jelek szerint az afrikaiakat az ellenállásra kötelezi; csak ehelyett felkarolta a globális kapitalizmust. Csak a nemzeteken belüli és nemzetek közötti egyenlőtlen és kizsákmányoló kapcsolatok fedezésére sikerül.
The danger is that because viciously unequal national and international relationships continue to siphon resources from the poor, and African leaders lack the political will and imagination to subvert them, they are content to let ethnicity take the place of class. The tussle for power between Jacob Zuma and Thabo Mbeki, unless it moves along class and anti-global capital lines, will eventually pit amaXhosa against amaZulu. We saw the same polarization in
Tragédiánk része, hogy az 1960-as és 1970-es években a kontinens Idi Aminjai a leendő Sankaras és Steve Bikos meggyilkolásával voltak elfoglalva. Mire az 1990-es években elérkezett a demokratikus szavazás ideje, elhallgattak azok a hangok, amelyek a változás alternatív vízióját kínálhatták volna, szemben a nyugati kapitalizmus konszenzusán belüli munkával.
De ennek ellenére nem engedhetjük meg magunknak, hogy lemondjunk az afrikai államról. Ha így teszünk, nemzetközi civil szervezeteknek, filantrópoknak és nemzetközi vállalatoknak és a tőkének állandó helyet biztosítunk a vacsoraasztalunknál – és mindig éhesek. Ahelyett, hogy feladnánk államainkat, többet kell követelnünk tőlük. A népi mozgalmak, a szakszervezetek, a mezőgazdasági termelők és a női szervezetek újjáéledésével kihívást jelenthetünk államainknak egy kicsit több gerincre.
Otherwise the alternative is not only economic and political dependence on Western capitalism, but leaders who are also psychologically beholden to their Western counter-parts.
Mukoma Wa Ngugi a BBC Focus on Africa Magazine politikai rovatvezetője, ahol ez a cikk először jelent meg. A Hurling Words at Consciousness (AWP, 2006) szerzője és a Pambazuka News társszerkesztője (www.pambazuka.org).
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz