transzformerek – egy film az űrből származó robotokról, amelyek autókká és teherautókká változhatnak – közvetlenül július 4-e előtt jelent meg. A történet az, hogy gonosz robotok jöttek, hogy elpusztítsák a Földet. A jó robotok összefognak az amerikai hadsereggel, hogy legyőzzék a gonosz robotokat.
Felszínén vminek, transzformerek úgy tűnik, hogy a tinédzser kor előtti férfiközönségnek szánt film, de szeretném megvizsgálni néhány mögöttes feltételezését. A történet azzal kezdődik, hogy az amerikai katonai erőket Katarban támadja meg egy ismeretlen ellenség – aki, mint kiderült, egy gonosz robot. Valójában a való életben a katari Camp As Sayliyah a Központi Parancsnokság elülső főhadiszállásaként szolgál – ahonnan az Egyesült Államok hadserege folytatja jelenlegi háborúit Afganisztánban és Irakban. Látjuk, hogy egy szakasz túléli a kezdeti támadást, hogy megvédje az arab falusiakat egy másik gonosz robottól. Tehát az első feltevés az, hogy az Egyesült Államoknak megkérdőjelezhetetlen joga van arra, hogy hadseregét más emberek földjére vetítse – és ez ott van a többi ember javára.
Kezdetben a Pentagon bizonytalan abban, hogy ki az ellenség. A rézfúvós megkérdezi, hogy ez Észak-Korea? Irán? Tekintettel arra, hogy kiderült, hogy a Gonosz Tengely egyik tagjának (Irak) mégsem volt tömegpusztító fegyvere – a figyelem most a másik két tag felé fordul. Nem vagyok benne biztos, hogy a film készítői szándékosan iróniájukban voltak-e, de talán csak a serdülőkor előtti közönség – aki 2002-ben és 2003-ban a Transformer játékaikkal volt elfoglalva – találna olyan hiteles filmes cselekményt, amely azt sugallja, hogy a Szabad Világ Észak-Koreából vagy Iránból származó tömegpusztító fegyverek fenyegetik. De a jelenlegi közigazgatásunk látszólag felnőttekből áll, és ezt elhitetik velünk. Mindenesetre a második feltevés az, hogy továbbra is félnünk kell a Gonosz tengelyétől.
Végül a gonosz robotok lelepleződnek, mint a Föld elleni támadás forrásai. Természetesen a jó robotok megmentik az embereket. Ebben az amerikai hadsereg segíti őket. A film olyan csúcstechnológiás fegyverek kirakatává válik, mint a lézervezérelt légicsapások. Az ilyen fegyverek nagy érdeklődést váltottak ki a médiában az Egyesült Államok Afganisztán bombázásának első napjaiban. Az Irak elleni légitámadás, amely a Shock and Awe-vel kezdődött 2003 márciusában, valójában rohamosan folytatódik (1, 2) – de ma már kevés figyelmet kap. Miért?
A légitámadások nem olyan pontosak, mint ahogy ábrázolják. A nem harcolók, köztük a nők és a gyerekek, gyakran meghalnak légitámadásokban. Otthonok és környékek, menedék, víz és higiénia, az emberek megélhetése megsemmisül. Katonai nyelven ezt „járulékos kárnak” nevezik.
Becslések szerint a 2003. márciusi Irak elleni támadás óta 2006 júliusáig több mint 655,000 90 haláleset történt az irakiak körében. Ezek közül a többlethalálozás 3%-a erőszakos haláleset volt. Az erőszakos halálesetek XNUMX százaléka légicsapások következtében történt. (XNUMX)
Tehát itt van egy másik feltételezés transzformerek, hogy a csúcstechnológiás fegyverek jó dolog, és csak a rosszfiúk megölésére használják.
Egy ponton tanúi lehetünk egy jó robotnak, amely csodálatos dolgokat művel. Nos, ki találhatott ki ilyen ügyes kütyüket? „Valószínűleg japán” – mondja a hős. Aztán egy jó robot valami még csodálatosabbat csinál. – Biztosan japán. Talán viccnek szánja ezt azoknak, akik tisztában vannak ezzel transzformerek japán játékként indult az 1970-es években. A tévéműsorok a játékok hatékony reklámjai voltak.
Nézzük meg kicsit közelebbről az itteni feltételezéseket. A japánokat nem démonizálják úgy, mint mondjuk az észak-koreaiakat vagy az irániakat. (Valóban, Koizumi volt miniszterelnök japán csapatokat telepített Irakban a „Akarak Koalíciója” részeként.)
Ha valami, akkor a japánok felelősek lehettek a jó robotok építéséért. A végén kiderül, hogy a jó és a rossz robotok is idegenek a világűrből – de az erős fegyvereket a mi oldalunk gyártja, nem nevezik tömegpusztító fegyvernek.
Talán hasznos megnézni transzformerek mint példázat a militarizmus és a fegyveripar szerepéről mai mitológiánkban. A gonosz robotok a szélhámos (Axis of Evil) nemzetek kezében lévő tömegpusztító fegyverekhez hasonlítanak. A jó robotok hasonlóak a „mi” csúcstechnológiás fegyvereinkhez. Transzfomerek erkölcsi játékként szolgál a következő generáció számára, hogy megtanítsák korunk hazugságaira.
1. Seymour Hersh. A levegőben. New Yorker. 5. december 2005. http://www.newyorker.com/fact/content/articles/051205fa_fact
2. Nick Turse. Hazudott az Egyesült Államok az iraki kazettás bombahasználatról? 24. május 2007. http://www.tomdispatch.com/index.mhtml?pid=198624
3. Gilbert Burnham, Riyadh Lafta, Shannon Doocy, Les Roberts. Halandóság a 2003-as iraki invázió után: keresztmetszeti klasztermintás felmérés. Gerely. 11. október 2006.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz