Dfejlemények a adósságtárgyalások Görögország és az európai intézmények között sűrűn és gyorsan jöttek az elmúlt napokban: javaslatok benyújtása a görög részről, a hitelezők feltételezett ellenjavaslatai kiszivárogtatása, Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök elutasítása, napirend előtti vita a parlamentben. - ahol Ciprasz megismételte az ellenjavaslatok határozott elutasítását -, majd a elutasítás hogy kifizesse a Nemzetközi Valutaalap kölcsön június 5-i részletét. Egyértelműen kritikus fordulóponthoz érkeztünk.
Az egyetlen politikai párt, amely jelenleg képes előremozdítani Görögországot, a Sziriza. új Demokrácia Vezetői vitákkal teli, és lefelé halad a választások felé. Potami hiányzik mindenféle hitelessége. Pasok haldokló. Amit mindhárman javasolnak, az lényegében a memorandumok rendszeréhez való visszatérés. A Görög Kommunista Párt belemerült a zavaros baloldaliság mocsarába. által választott útvonal arany Hajnal, végül az ország egyik teljes kisiklása társadalmilag és nemzetileg is.
A görög nép továbbra is a Szirizában reménykedik. Ezt mutatják a közvélemény-kutatások. Ezért rendkívül fontos, hogy a Syriza kísérlete sikeres legyen. A párton belüli megbeszélések ugyanezen okból automatikusan nemzeti dimenziót kapnak.
Ebben a döntő történelmi pillanatban a görög kormány javaslatainak és a hitelezők ellenjavaslatainak alapos elemzésére van szükség ahhoz, hogy következtetéseket vonjunk le a tárgyalások menetéről.
A görög javaslatok
TA görög kormány által a partnerekkel való megállapodás alapjául benyújtott szöveg a következő kulcspontokra való hivatkozással foglalható össze.
1. A kormány 0.6-ben 2015%-os, 1.5-ban 2016%-os, 2.5-ben 2017%-os, a következő öt évre pedig 3.5%-os elsődleges többlettel számol. Ezek az előrejelzések kétségtelenül alacsonyabbak a memorandumokban hivatkozott kiméra 3%-nál 2015-re és 4.5%-ra 2016-ra vonatkozóan. A fiskális politikában azonban nincs igazi lazítás. Ellenkezőleg, a kormány által javasolt gazdálkodási típus nagyon feszes, amit a kiegyensúlyozott költségvetési kilátások elhagyása is bizonyít. Gyakorlatilag 2015-16-ban, és 2017 után minden bizonnyal megszorítások lesznek.
2. A 2015-2016-os többletek eléréséhez – ezek az egyetlen évek, amelyekre lehet bármiféle reális előrejelzés – adóemelést javasol a kormány. A legfontosabb intézkedés az általános forgalmi adó (áfa) három adata (6.5%, 11% és 23%), ahol a legalacsonyabb adókulccsal a gyógyszerek, közepesen az alapvető élelmiszerek, az energia és a víz jár.
Ezek a legnagyobbak a közvetett adóemelések közül, de próbálkoznak újraelosztó politikával, alacsonyan tartva a lakossági fogyasztási cikkek kulcsait, amit a villamosenergia-csökkentés (13%-ról 11%-ra) is jól mutat. Ám elkerülhetetlen, hogy ha az áfaemelések olyan mértékűek, mint a szükséges többlet leszállítása, jelentős mértékű adóbehúzás következik be.
3. A kormány javasolja a szolidaritási illeték emelését (a tehetősebbek súllyal), a nagyvállalatok nyereségére kivetett különadót, a televíziós reklámadót, a televíziós engedélyek kifizetését, a luxusadót, ill. egyéb adóintézkedések. Emellett egy sor adminisztratív és jogalkotási intézkedést javasol az adóelkerülés visszaszorításának, az adóelkerülés minimalizálásának és az adóbeszedés javításának elősegítésére.
4. A fiskális intézkedéseken kívül a kormány 3.2 milliárd eurós privatizációt javasol 2015-16-ra, 2.1 milliárd eurót 2017-19-re, és 10.8 eurót a 2020 utáni időszakra. A privatizált vállalkozások munkavállalói jogainak védelmét, a bevételt pedig társadalombiztosításra, valamint a létrehozandó befektetési bank megerősítésére fordítják.
5. Ami a társadalombiztosítást illeti, a javaslatok között szerepel a 2015-16-os zéró deficit klauzula eltörlése, valamint a hatvankét éves korig tartó korengedményes nyugdíj fokozatos megszüntetése. Szintén előrehaladott néhány egyedi intézkedés a nem biztosított munkavégzés korlátozására és a társadalombiztosítási járulékok elkerülésére.
6. A munkaügyi kapcsolatok területén a kormány vissza kívánja vezetni a kollektív szerződéseket, és 2016 vége után vissza akarja állítani a minimálbért a 2010-es szintre.
7. Ami a „mínuszos hiteleket” illeti, javaslat van egy munkacsoport felállítására, amely felvázolja a jelenlegi helyzet fokozatos enyhítésére szolgáló intézkedéseket. Emellett átmenetileg felfüggesztik az első lakások árverezését.
8. A kormány emellett számos reformot vezet be az igazságszolgáltatásban, a fizetésképtelenségi törvénykönyvben, a turizmusban, a kereskedelemben, a távközlésben, az egyéni vállalkozói tevékenységben, a földhivatalban, a közigazgatásban és az energiaszektorban.
9. Végül a kormány két intézkedést javasol az adósság átstrukturálására 2015–16-ban. Először is, 2015-ben az Európai Központi Bank által birtokolt kötvények törlesztésére kerül sor, az Európai Központi Bankon keresztül rendelkezésre bocsátott források felhasználásával. Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM).
Másodszor, 2015–16-ban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) hiteleit is kifizetik, ismét az ESM által biztosított forrásból. Az új hitelek teljes összegére nincs utalás, de értelemszerűen 50 milliárd euró környékén lesz. Ennek alapján a becslések szerint Görögország 2016 márciusában térhet vissza a piacra. A kormány egyúttal arra kéri az „intézményeket”, hogy fontolják meg a 2016–2021-es időszak fejlesztésfinanszírozási programját. A program mérete és jellege azonban meghatározatlan marad.
A kormány javaslatai rendkívül fájdalmas kompromisszumot jelentenek, amelyeknek a Sziriza választási platformja, a Thesszaloniki Program megvalósításával kapcsolatos következményeiről párton belüli megbeszélést kell folytatni. Például szó sincs adósságleírásról és adómentességről, hanem új áfa és egyéb adók kivetéséről, az adósságelengedés elhalasztásáról (seisachteia), egy szót sem a bankok államosításáról stb.
Ne feledje, hogy a Thesszaloniki program nem valami bolsevizmus. Ez mérsékelt keynesianizmus. A kormány által az „intézményeknek” javasolt kompromisszum valóban kérdéseket vet fel, mennyire megvalósítható.
A kormány tárgyalási stratégiája egyértelműen az értékelési folyamat megszüntetése, a likviditás haladékának biztosítása, ugyanakkor a hitelezők egyetértésének kivívása az eladósodásról és a fejlődésről. A Syriza nyilvánvalóan eltávolodik a Thesszaloniki Programtól, de arra törekszik, hogy a jövőben életben tartsa az alternatív irányvonal reményeit.
A hitelezők ajánlatai
So mi volt a „partnerek” reakciója? A kiszivárgott szövegből ítélve brutális volt a válasz.
1. Az „intézmények” 1-ben 2015%-os, 2-ban 2016%-os, 3-ben 2017%-os, 3.5-ban 2018%-os elsődleges többletet követelnek, majd minden következő évben 3.5%-ot. Ezek a célok nem sokban különböznek a görög fél célkitűzéseitől, így implicit felismerés, hogy a korábbi célok elérhetetlenek voltak. A hitelezők részéről engedmény történt. A költségvetési gazdálkodás azonban továbbra is nagyon szigorú. A következő években megszorító rendszer lesz.
2. A probléma az, hogy az „intézmények” úgy ítélik meg, hogy a jelenlegi előrejelzések szerint a görög gazdaság idén 0.66 %-os elsődleges deficittel fog rendelkezni. Az is nyilvánvaló, hogy az „intézmények” nem hisznek a görög fél becsléseinek az általuk preferált intézkedéseikből származó bevételre vonatkozóan. Az „intézmények” tehát azt mondják, hogy „specifikus és minőségi” intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a 2015–16-os többletet a 2016–19-es középtávú programmal összeegyeztethető módon lehessen elérni. Ami azt jelenti…
3. Mindenekelőtt áfaemelés, amely további hozzávetőleg 2 milliárd eurót eredményez. Két kulcs lesz, 23% és 11%, az alacsonyabb kulcs az élelmiszerekre, a gyógyszerekre és a szállodai elhelyezésre vonatkozik (és az energia magas adókulccsal). Megszűnnek a szigetekre korábban érvényes kedvezmények.
4. Az „intézmények” számos egyéb drákói adózási intézkedést szorgalmaznak, mint például a gazdálkodók adókedvezményeinek – beleértve az üzemanyag-támogatást – megszüntetését, vagy a fűtőolaj-támogatás megszüntetését. Szintén követelnek az ingatlanok objektív értékelésének módosítását, hogy az ingatlanadó 2015-ben és 2016-ban ugyanannyi bevételt hozzon, azaz évente 2.65 milliárd eurót. Továbbá az „intézmények” ragaszkodnak a kedvező járulékelszámolások gyakorlatilag megszüntetéséhez a felhalmozott adósság elengedése érdekében.
5. Az „intézmények” az adózási intézkedéseken kívül a nyugdíjrendszer reformját követelik, 0.25-ben a GNP 0.5-2015%-os, 1-ban pedig 2016%-os kiadáscsökkentéssel. Ez egy sor változtatás bevezetését jelenti, pl. megszüntetése a Nyugdíjasok Társadalmi Szolidaritási Ösztöndíja és hatvanhét évesen nyugdíjba vonulnak azok, akik január 30-a után kezdték el a nyugdíjat.
6. Az „intézmények” egy sor egyéb intézkedést javasolnak a közigazgatás és az igazságszolgáltatás reformjára, valamint az adóbeszedési mechanizmusok függetlenségének előmozdítására, valamint az adórendszer független magángazdálkodására.
7. A munkaügyi kérdéseket illetően konzultációs folyamatot javasolnak a minimálbérről, a kollektív alkuról, a tömeges elbocsátásokról és a sztrájkokról az európai „legjobb gyakorlat” alapján.
8. Emellett számos piac deregulációját szorgalmazzák, mindenekelőtt a villamosenergia-termelés és -elosztás terén.
9. Követelnek továbbá a kiterjedt privatizáció szisztematikus folytatását, beleértve a vasúttársaságot, a regionális repülőtereket, az Εgnatia Odost, a pireuszi kikötőt és Thesszaloniki kikötőjét.
10. Végül az „intézmények” egyáltalán nem hivatkoznak adósság-átütemezésre vagy beruházási és fejlesztési programra.
A szövegből tehát az következik, hogy a hitelezők az „alacsony” elsődleges többletek biztosítása érdekében ragaszkodnak a szigorú és „jó minőségű” adóztatáshoz. Ugyanakkor kemény nyugdíjintézkedéseket, fájdalmas munkaügyi reformokat és egy sor deregulációs politikát követelnek.
A feltételezés az, hogy így az értékelés befejeződik, és az ország a közeljövőben kap némi likviditásinjekciót. De nem javasolnak semmilyen megoldást az adósságra vagy semmilyen beruházási programra. Feltételezhetjük, hogy ezek később következnek majd, talán az ország fiskális bizonytalanságáról szóló „nagy” tárgyalások után.
Hová vezet ez az út?
Seléggé magától értetődő következtetések születnek arra vonatkozóan, hogy merre tartunk.
Semmi alapja nincs annak, hogy a hitelezők között komoly különbségek lennének, amelyeket a görög fél javára lehet hasznosítani. Az európai elit jól nevelt és udvariasan beszél, de nincs benne senki, akit barátnak lehetne nevezni. Ha eljön az idő, az udvarias tárgyalópartnerek kemények, hajthatatlanok és cinikusak lesznek. A múltban így épültek a birodalmak.
Nincs olyan „tárgyalási politika”, ahogy ezt Görögországban általában felfogják – vagyis a vezetők közötti személyes megállapodások esetében. Az európai kontextusban a politikai álláspontokat intézmények és mechanizmusok közvetítik – tágabb értelemben, mint az állami szektor esetében –, amelyeknek megvan a maga logikájuk. A közvetítés gyakran technokrata jellegű.
Például az elsődleges többlet tekintetében nem nagyon lehet megkülönböztetni a görög kormány céljait a hitelezőkétől, de a meghozandó intézkedésekkel kapcsolatos álláspontok nagyon eltérőek. A hitelezők politikai pozícióinak technokrata közvetítése szigorú. Követi az IMF logikáját, és ennek megfelelően kemény intézkedéseket követel.
Nem lesz olyan javaslat a hitelezők részéről, amely ne járna magas politikai költséggel a Syriza és vezetése számára, mert a párt veszélyezteti az európai status quót. A hitelezők azt akarják demonstrálni, hogy a Syriza vereséget szenvedett.
A hitelezők nem tesznek olyan javaslatot, amely lehetővé tenné a Syrizának a Thesszaloniki program. Az a terep, amelyre a hitelezők fokozatosan vonzzák a Syrizát, egyre távolabb kerül a választások előtti pozícióitól.
Egyes következtetések önmagukat sugallják:
Ha a hitelezők által megszabott feltételek mellett aláírják a megállapodást, Görögország lényegében visszatér a memorandumok rezsimjéhez, vagyis nem lesz szisztematikus fejlődés, magas marad a munkanélküliség, nő az egyenlőtlenség, öregszik az ország, Görögország pedig jelentéktelen páriává alakul a nemzetközi színtéren. Ha aláírnak egy ilyen megállapodást, az idő a Syriza ellen dolgozik. Nem lesz mozgástér a korrupciótól és intrikáktól való „belső szakításhoz”, és nem lesz lehetőség a társadalmi változásokra. Katasztrófa lesz az ország és a baloldal számára is.
Jelenleg nem az a vágy, hogy a kormány és a hitelezők javaslatai között közös terepet találjunk, azon nyilvánvaló oknál fogva, hogy minden ilyen megállapodás még messzebbre visz minket a Thesszaloniki Programtól. Lényegében a hitelezők nyernek.
A további tárgyalások során kevés a mozgástér. A hitelezők által tervezett likviditás és finanszírozás elhúzódó hiánya recesszióba vezette a gazdaságot. Az állam felfüggeszti a kifizetéseket, és nem tud megfelelően működni.
A betétek kiáramlása óriási méreteket öltött: a bankrendszer az összeomlás szélén áll. Halmozódnak a lejárt adósságok. A kereskedelmi hiteleket befagyasztják. Az elmúlt négy hónapban a Syriza-kormány jobban irányította a gazdaságot, mint az Új Demokrácia vagy a Pasok, de a hitelezők szigorítása tovább tágítja a réseket.
Görögországban az Európai Unió keretein belül befutott a radikális változás stratégiája. Ez a legalapvetőbb és a legfontosabb üzenet, amelyet a hitelezők gőzhengeres taktikája közvetített.
Ha a Sziriza valóban meg akarja változtatni a társadalmat, el akarja kerülni a nemzeti tönkremenetelt, vissza akarja állítani a gazdaságot a fejlődési pályára, hogy Görögországnak új dinamikus pozíciót biztosítson a dolgok nemzetközi rendszerében, meg kell vizsgálni alternatív utakat.
Az elemzések és a tudás megvannak. A politikai akarat és a határozottság az, amit most be kell hozni az egyenletbe.
Fordította: Wayne Hall
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz