Minden túl szépen meg van írva. A tekintélyes alapítók komoly figyelmeztetései egy összeomlásról, amelyet legalább 2003 óta figyelmen kívül hagytak. A dollár elhúzódó összehangolt valutaleértékelése és a pénzkínálat növekedése. A dollár stabil inflációs trendje két éven keresztül 2008 elejéig. A nyersanyagok hirtelen inflációs kiugrása márciusban. A drámai fordulat júliusban. A szeptemberi látszólagos tanácstalanság, amely októberben hirtelen, határozott koordinációra késztet. A nap hirtelen felkapta a kalapját a piacokon. – Visszatérve a határról…
Minden bizonnyal ez egy újabb belső harc az imperialista oligarchák között, ugrálva és csattanva, avas ölyvként civakodnak azon, hogy mi maradt a demokrácia holttestéből az Egyesült Államokban és Európában. Milyen fajta oligarchia irányítja a nyugati blokk országait most, a vállalati fogyasztói kapitalizmus korrupt „szabadpiaci” buboréka milyen értéket tud kihozni belőlük? A hátralévő dolgok nagy része egy még tisztázatlan adósságra vár.
A G7-országok oligarchái tudták, hogy a bukás felé tartanak, mert gazdaságaik az 1980-as évek vége óta nem voltak képesek fenntartani a szükséges mesés haszonkulcsokat rendszerszintű csalások és adósságok nélkül. Már jóval az 1998-as LTCM-kudarc és az azt követő dotcom-összeomlás előtt a folyamatos hatalmi harc megosztotta az oligarchikus elitet a legjobb reakciójukról. A legkapzsibb és legagresszívabb frakció futotta a legjövedelmezőbb ütőket, a pénzügyi szektort.
Nagyon nyilvánvalóan szándékosan vitték jövedelmező csődbe, tudván, hogy a kormányok arra kényszerítik az adófizetőket, hogy megmentsék őket. Egyelőre az elit hatalmi harca némileg alábbhagyott. Azon civakodva és civakodva, hogy milyen szintű konszolidációt lehet vagy kellene elérni, azon tanakodnak, hogyan lehetne a legjobban fenntartani valamiféle státuszkülönbséget a nyugati blokk országai és a többi között.
Mielőtt azt mondanánk, hogy „megmondtam…” és üdvözöljük az állam visszatérését elsődleges gazdasági szereplőként a jelenlegi látszólagos káosz stabilizálása érdekében, érdemes megjegyezni, hogy a jelenlegi kormányzati pénzügyi megmentési kör hogyan követi a polgári jogok megnyirbálását, amire a második világháború óta nem volt példa. A jelenlegi „terror elleni háború” lépései valószínűleg a társadalom feletti oligarchikus korporatív kormányzat megszilárdításának pénzügyi szakaszát jelentik. Minden eddiginél szigorúbban koncentrálják a hatalmat, bezárva a felismerhetően demokratikus, részvételi lehetőségeket.
A régóta várt válságra adott legutóbbi összehangolt válasz oligarchikus antidemokráciája többnyire nem jelent meg. Nem volt olyan demokratikus konzultáció, amely méltó lett volna a névre. A legkevésbé az Európai Unióban. Aligha számít az a színházi kivétel, hogy az Egyesült Államok Kongresszusában a Paulson mentse meg a cimboráimat terve miatt teljesen megjósolható ötnapos házforduló történt. A terv klisék után ment keresztül, kutya- és pónibemutatókon, karikás ugráláson, csengettyűk és sípok után, karácsonyfaként lógva meg minden.
Tehát van pénzügyi és politikai hatalomkoncentráció is. Ban,-ben
Európában,
A polgári jogok feletti kormányzati ellenőrzés megszilárdításának jelképe ebben az időszakban a harci csapatok bevetése volt szolgálatra az Egyesült Államokban, amint arról Naomi Wolf és Amy Goodman beszámolt. Jelenleg az Egyesült Királyság Lordok Háza elutasította Gordon Brown elnyomó 42 napos fogva tartási törvényét. De az olyan tapasztalt szerencsejátékosok, mint Brown, mindig többet keresnek, mint amennyire szükségük van. Az új terrorizmusellenes törvény még ezen intézkedés nélkül is minden eddiginél nagyobb hatalmat biztosít Brownnak és oligarcha-társainak az alapvető jogok visszavonására.
Miközben ezt a tényt figyelembe vesszük, érdemes lehet arra is emlékezni, hogy Brown visszahozta a kormányba a háborús bûnösök két legfontosabb társát – Peter Mandelsont és Geoff Hoont – a 2003-as és korábbi Irak elleni bûnözõ agresszióból. Meg kell kérdezni, hogy ez mit jelenthet. A nemzetközi sajtó a közelmúltban remekül játszotta azokat a jelentéseket, amelyek szerint George Bush állítólag lebeszélte Izraelt Irán megtámadásáról az év elején. Jó módja annak, hogy meglepetésszerű támadást indítsunk.
Az embernek folyamatosan mentálisan kell követnie azt, hogy a vállalati média hova próbálja rávenni a tekintetét és a gondolkodást. Intézményi kudarcokat említenek, de figyelmen kívül hagyják az intézményi konszolidációt. A mentő- és mentési tervekről a hétvégén napvilágot látott jelentésben többször is hangsúlyozták a likviditás növelésének szükségességét. De ha összeadjuk azt, amit az Egyesült Államok hatóságai 2007 decembere óta elérhetővé tettek számos likviditásteremtési programjukon és kimentési céljukon keresztül, a mai napig közel 3 billió USD-ról beszélünk.
Európában az Európai Központi Bank még 2007 nyarán megkezdte a likviditás kiöblítését a piacokon. Azóta a Bank of England-vel együttműködve így és úgy közel 2 billió USD-t dobtak ki pénzügyi piacaikra. Ez még a központi bankok legutóbbi bejelentése előtt történt. Még mindig azt mondják, hogy még több likviditást kell beszivárogtatniuk az Egyesült Államok és Európa pénzügyi gazdaságaiba. Íme, mit koordinálnak a központi bankok:
„A pénzintézetek likviditáshoz és finanszírozáshoz való széles körű hozzáférése érdekében a Bank of England (BoE), az Európai Központi Bank (EKB), a Federal Reserve, a Bank of Japan és a Swiss National Bank (SNB) közösen további intézkedések bejelentése a rövid távú amerikai dollár finanszírozási piacok likviditásának javítására.
A BoE, az EKB és az SNB 7 napos, 28 napos és 84 napos lejáratú, rögzített kamatozású amerikai dollár finanszírozási tendert fog lebonyolítani a teljes allokáció érdekében. Az alapokat rögzített kamatláb mellett biztosítják, amelyet minden művelet előtt határoznak meg. Az ilyen műveletekben részt vevő szerződő felek tetszőleges összeget vehetnek fel a megfelelő fedezet ellenében az egyes joghatóságokban. Ennek megfelelően a Federal Reserve és a BoE, az EKB és az SNB közötti kölcsönös devizamegállapodások (swapkeretek) méretét megnövelik, hogy megfeleljen az USA-dollárban igényelt finanszírozás mennyiségének. A Bank of Japan fontolóra veszi hasonló intézkedések bevezetését.
A központi bankok továbbra is együttműködnek, és készek minden szükséges intézkedést megtenni annak érdekében, hogy elegendő likviditást biztosítsanak a rövid távú finanszírozási piacokon."
"Bármilyen összeget igényelnek megfelelő fedezetért"…"bármekkora mennyiségű amerikai dollár finanszírozást igényelnek". A bankok értéktelen vállalati adósságot fognak elfogadni jó, vicces pénz ellenében. Az adófizetők és gyermekeik és unokáik örökre vissza fogják fizetni. Ez a Prokrusztész-ágyú külföldi adósságcsalás, amely a fejlődő országok népeit szolgaságba zúzta. Most Paulson, Bernanke, Brown, Sarkozy és Merkel és cinkosaik a nyugati blokk választóira alkalmazzák. A vállalati média tapsol.
Amikor likviditásról beszélnek, az adósságra gondol. Ez és más nyilvánvaló dolgok különösen hiányoznak a folytonos gazdasági összeomlásról szóló mainstream vállalati propagandamédiában. Keveset, ha egyáltalán említik a világ csaknem 60 fiskális paradicsomának vagy adóparadicsomának szerepét. Arról sem készült nyílt elemzés, hogy a pénzintézetek és Arthur Andersen-stílusú könyvvizsgálóik nem tudtak tisztázni a mérlegen kívüli hatalmas kötelezettségekkel.
Az ellentétes ragaszkodás ahhoz, hogy az elszegényedett adófizetők gyakorlatilag végtelen likviditást gátoljanak, azt jelenti, hogy a bankok, biztosítótársaságok és befektetési társaságok életben tudják tartani Enron-stílusú mérlegen kívüli ügyleteiket és a kapcsolódó fedőcégeiket – gyakran off-shore entitásokat. Ez időt ad nekik arra, hogy kitalálják, hogyan tudják eltüntetni azokat a veszteségeket, amelyeket ezek a fedőcégek és leányvállalatok rejtenek. Ennek egyik módja az, hogy a nyugati blokk oligarchiái által túszul ejtett adófizetők jóvoltából részenként felszámolják a csalásukat, feloldva azt a likviditás özönében.
A nem szakértők világos fókuszt kaphatnak ezekre a kérdésekre, ha kilépnek a mainstream és a perifériás médiából. Ha az ember elsősorban a nyugati blokk médiáját olvassa, akkor a nap végén csak néhány újságíró ír őszintén és kritikusan, legalábbis a saját fényében. Ebből a maroknyiból aligha írt valaki határozottan az elmúlt hónapig, a most elérkezett összeomlás mértékét. Mindez az írás és szinte minden pénzügyi blogírás az oligarchikus vállalati kapitalizmus elfogadott keretein belül marad.
Ha e kereteken kívül olvasunk, akkor a nyugati blokk imperializmusának szadizmusát és képmutatását úgy tekintjük, ahogy van, nem pedig a vállalati hírmédia mesebeli jóindulatában. Az ember azon kapja magát, hogy olvas olyan emberek, mint a tapasztalt és elismert arab világ elemzője, René Naba:
"A washingtoni konszenzus mindenekelőtt elrejtett egy bolygórendszert, amely a multinacionális bűnözés köré tagolódik. A nyugati kommentátorok hosszú ideje diszkréciót tanúsítottak ebben a témában, könnyebben elítélve az iszlamista veszedelmet vagy a sárga veszedelmet, miután így történt. A Nemzetközi Valutaalap szerint, amelyet a Le Monde idézett 23. május 2006-án, 1.1 billió és 2.5 billió dollár közötti áramlás folyik a bankok, a fiskális paradicsomok és a pénzügyi piacok között, a szigorúbb jogszabályok és a szigorúbb ellenőrzés ellenére."
Ezek a billiók minden elképzelhető bűncselekményből és vállalati csalásból származnak, beleértve a nyugati blokk nagykereskedelmi mérlegen kívüli pénzintézeteit is. A Naba megjegyzi, hogy a fiskális paradicsomból az offshore zónákon át a pénzpiaci központok pénzforgalmába, a multinacionális vállalatok tőkéjének kiszervezésébe és a vadul kiegyensúlyozatlan költségvetési hiányokba torkollik. Úgy tűnik, hogy még az elemzése is figyelmen kívül hagyja azt, ahogy a rendkívül drága nyugati blokk katonai agressziója a nyugati blokk domináns pénzintézeteinek pénzforgalmát is megkönnyíti.
Számtalan egyéb mellett egymillió iraki halt meg szükségtelenül, többek között azért, hogy javítsa a Wall Street és a City of London pénzességét. Éppen ezért, amikor januárban a következő oligarcha-figura átveszi a vezetést a Fehér Házban, minden változás kozmetikai jellegű lesz. Folytatódni fognak az Egyesült Államokat és NATO-szövetségeseit közvetlenül érintő háborúk Irakban és Afganisztánban. Folytatódik a pusztító szomáliai proxyháború és a Libanont és a régiót fenyegető palesztinai konfliktus. A kolumbiai kábítószer-terror rezsim és polgárháborúja, valamint az ALBA-országok destabilizálása tovább folytatódik.
A gazdasági visszaesés tudatában az európai és amerikai oligarchiák reálértéken csökkenthetik népeik egészségügyét, oktatását és szociális jólétét. Terrorra és fenyegetésre hivatkozva a több mint 700 amerikai katonai bázist nem csökkentik. A nyugati blokk kormányai megszilárdítják a terror alapú globális gengszterizmus rendszerét külföldön és az elnyomó korporatív oligarchiát saját országaikban. A képmutatást és szadizmust, amelyet oly cinikusan alkalmaztak, hogy letörjék a reményt a tengerentúli népekben, valószínűleg egyre cinikusabban vetik be saját népeik sürgető törekvései ellen itthon.
toni számára ír tortillaconsal.com
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz