Andrej Grubacic (Koszovó soknemzetiségű álma Znet 11. június 2004) érdekes perspektívát kínál Koszovó látszólag megoldhatatlan kérdésére. Mi a nézőpontja, és hogyan értékeljük?
Andrej egy bevallottan „utópisztikus átalakítási programot” kínál, amely olyan alulról építkező mozgalmakon alapul, amelyek közös társadalmi kérdések körül agitálnak, és amelyek elősegítik az etnikumok közötti „szerves szolidaritást” az etnikumok közötti konfliktusok ellensúlyozásaként, ami egy alulról jövő „részvételi társadalomhoz” vezet. végső válasz „az albán és a nem albán lakosság szétválasztására”. Ily módon – állítja Andrej – az etnonacionalizmus vissza fog vonulni Koszovóban, és végre képesek leszünk túllépni az „új etnikai határvonalak” véres és megosztó logikáján.
Ez az elsöprő vízió valóban lebilincselő eszmény, amelyre minden radikálisnak törekednie kell, és amelyből inspirálódnia kell, mint a végső válasz a társadalmi kérdésre a Balkánon, akárcsak másutt. Mindazonáltal az a helyzet, hogy az eszmék, bármennyire is lebilincselőek, túl gyakran nem vezetnek bennünket kellően vagy kellően, amikor radikálisként szembesülünk azzal a sürgető szükséglettel, hogy konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adjunk, mint amilyeneket a nemzeti kérdés vet fel. Koszovó. Vitathatatlanul ez Andrej perspektívájának központi gyengesége.
A nemzeti kérdés Koszovóban, mint minden nemzeti kérdés, kiemelten fontos politikai kérdés. Természetesen elválaszthatatlanul összefonódik mélyebb gazdasági és társadalmi kérdésekkel, amelyekkel foglalkozni kell, és végső soron meg kell oldani. De minden nemzeti kérdés legkonkrétabb, legközvetlenebb és legsürgetőbb kifejezése változatlanul a politika szintjén keresendő, és így ezen a szinten is kell választ adnunk.
Andrej „utópisztikus” perspektívája éppen itt bizonyul nem kielégítőnek; sőt, pontosabb lenne azt mondani, hogy a szocializáció a nemzeti kérdést, perspektívája egy elkerülés a politikáról és így an elkerülés a nemzeti kérdésnek a maga értelmében. Lebilincselő társadalmi eszményt kínálni egy sürgető politikai probléma megoldásaként olyan sofőrökhöz hasonlít, akiknek tekintete annyira a horizontra szegeződik, hogy nem tudják megfelelően leküzdeni az útjukba kerülő közvetlen akadályokat.
Ezekről a közvetlen akadályokról kell egy radikális politikának tárgyalnia, amikor Koszovó kérdéséről van szó. Nem kevesen kell tárgyalni. Ellenezzük vagy támogassuk Koszovó önrendelkezési jogát, azt a jogot, hogy független államot alakítson jelenlegi határai között? Ellenezzük vagy támogassuk azt az ENSZ-rendszert, amelyet az Egyesült Államok a tartományra hagyott a Szerbia elleni 1999-es háború után? Ellenezzük vagy támogassuk, hogy Szerbia megtagadja Koszovó feletti szuverenitási igényének feladását? És ellenezzük vagy támogassuk Koszovó Szerbiával való felosztását? Ezek azok a konkrét, azonnali és sürgető kérdések, amelyekre radikálisként konkrét, koherens és indokolt válaszokat kell tudnunk adni. Andrej perspektívája végül nem kielégítő, mert ezt nem teszi meg.
A radikálisok két másik perspektívát is kínáltak Koszovóval kapcsolatban, amelyeket szintén érdemes megvizsgálni.
A Balkán Föderáció ötlete
Az elsőt gyakran az Andrej által „régi baloldalnak” nevezett egykori Jugoszláviában, különösen Szerbiában javasolja: a balkáni szocialista föderáció eszméje, amely hosszú, progresszív politikai örökséggel rendelkezik, amelynek gyökerei a XIX. Ez az elképzelés azt tartja, hogy az etnikai konfliktusok túllépésének egyetlen módja, ha megszüntetjük a régió civakodó kis államait, amelyek állandóan a nacionalizmust használták céljaik előmozdítására, és amelyek kölcsönös ellenségeskedését a birodalmi hatalmak oly gyakran kihasználták saját hatalmuk rákényszerítésére. megoldások” a területen. Az érvelés szerint egy balkáni föderáció egyesítené a régiót, és védőbástyaként szolgálna mind a birodalmi beavatkozás, mind az etnikai konfliktusok ellen.
Andrej perspektívájához hasonlóan ez is egy lebilincselő ideál, amelyre minden radikálisnak törekednie kell, és amelyből ihletet kell kapnia, mint a balkáni nemzeti kérdés végső válaszát. De nem is kielégítő, mert bár minden bizonnyal kísérlet a nemzeti kérdés politikai szintű kezelésére, mégis elvont Konkrét válasz helyett a központi politikai kérdésre, amellyel foglalkozni kell: Koszovó önrendelkezési jogára, saját független államához.
Ehelyett ezt a perspektívát túl gyakran a legjobb esetben is hallgatólagos formában mutatják be elkerülés e központi kérdésben „a balkáni föderáció a legjobb válasz a koszovói kérdésre”, vagy legrosszabb esetben kifejezett elutasítás nem egy másik balkáni államhoz, igen egy balkáni szövetséghez. A balkáni föderáció eszméjének ilyen domináns hangsúlyozása egy olyan időszakban, amikor az uralkodó politikai irányzat még a független államiság felé tart, nem valószínű, hogy olyan napi politikai vásárlást jelentene az egyéneken és mozgalmakon, amelyeket a radikálisoknak keresniük kellene.
Más szempontból azonban a balkáni föderáció elképzelése minden bizonnyal képes választ adni a többi sürgető politikai kérdésre, amelyek „nem az ENSZ gyarmati uralmára Koszovóban, nem Szerbia koszovói követeléseire, nem a felosztásra”. Mindazonáltal mindezeket a válaszokat végül végzetesen megrontja az az egyetlen központi kérdés, amely jelenleg dominál a koszovói kérdés politikai vitájában: az önrendelkezési jog, konkrét és közvetlen megválaszolása.
Chomsky és partíció
A másik, radikális forrásból előkerült válasz a koszovói kérdésre a területi felosztás, amelyhez Noam Chomsky a Radio Television Serbia-nak adott tavalyi interjújában támogatást adott (On Jugoszlávia NATO-bombázása RTS Online, 25. április 2006., megjelent Szerbia vezető újságjában, a Politikában, 7. május 8. és 2006.). Chomsky kijelentette:
„Régóta az az érzésem, hogy az egyetlen reális megoldás az, amit valójában Szerbia köztársasági elnöke ajánlott fel, úgy gondolom 1993 körül [Chomsky Dobrica Cosic volt jugoszláviai szerb elnök javaslatára utal], valamiféle felosztás a szerbekkel, mára nagyon kevés szerb maradt, de melyek voltak a szerb területek Szerbiához tartozó részei, a többi pedig az, amit „függetlennek” neveztek, ami azt jelenti, hogy csatlakozik Albániához.
Bár Chomsky nézetének mindenképpen megvan az az erénye, hogy konkrét választ ad a politika szintjén, mégis erősen kérdéses, hogy megfelelően képvisel-e radikális megoldást a koszovói kérdésre. Ennek két fő oka van.
Először is, Chomsky partíciónként pontosan azt javasolja, amit Andrej ellenez – egy újabb halmaz megrajzolását etnikai határvonalak a Balkánon. Ennek következményeit nem nehéz elképzelni. Még ha a felosztás csak arra korlátozódik is, hogy Szerbia megszerezze Koszovó három északi körzetét, ahol egyértelműen a szerbek vannak többségben, ez a felosztás és a vele járó dühöngő tárgyalások minden bizonnyal még tovább szítják az albán-szerb kapcsolatok amúgy is lázas állapotát. . Ez nemcsak egy újabb háborúhoz vezethet az új etnikai határvonalak miatt, és a többségi szerb körzetekből származó albánok újabb etnikai tisztogatásához és fordítva, hanem ennek következtében a megmaradt szerbek máshol Koszovóban maradnak. még sebezhetőbb. Röviden, a megosztottság valószínűleg mérhetetlenül megromlott etnikai kapcsolatokhoz, sőt háborúhoz is vezethet.
Másodszor, és ami nem kevésbé fontos, az albánok és szerbek közötti etnikumok közötti viszály, amely a felosztási folyamat során valószínűleg felerősödik, nagy valószínűséggel kisiklatná az 1999-es háború óta a legpozitívabb és legjelentősebb koszovói politikai fejleményt. koszovói gyarmatiellenes mozgalom.
A koszovói gyarmatiellenes mozgalom
Idén február 10-én az ENSZ és a koszovói rendőrség könnygázzal és gumilövedékekkel feloszlatta a Pristinában, Koszovó fővárosában tartott, Szerbiától való azonnali függetlenedést és a tartomány ENSZ-uralmának felszámolását követelő 3,000 fős tömegtüntetést. Két tüntetőt agyonlőttek, 82-en részesültek kórházi kezelésben. Aznap este a demonstrációt szervező Mozgalom az Önrendelkezésért (MSD) helyiségeiben razziát tartottak, amelynek vezetőjét, a 31 éves Albin Kurtit letartóztatták. Egy újabb, március 3-i tüntetés követelte Kurti azonnali szabadon bocsátását, de a cikk írásakor továbbra is börtönben sínylődik.
Az MSD ellenállása az ENSZ uralmával nem kevesebbet jelent, mint egy koszovói gyarmatiellenes mozgalom születését. Aktivistái, akiket a hatóságok rendszeresen letartóztatnak és zaklatnak, elítélik az ENSZ-t, mert „abszolút uralkodó”, akinek „gyarmati megszállása”, amely az „erőn, nem pedig az igazságon” alapul, büszke arra, hogy „de azért van itt, hogy a demokráciát építse [de] maga teljesen demokráciaellenes'. Felháborodnak az ENSZ-nek, amiért még hét évvel az 1999-es háború után sem szűnt meg a koszovói drasztikus áramhiány. Sőt, az ENSZ uralma szembetűnően képtelen volt privatizáló neoliberális programjaival enyhíteni Koszovó kétségbeejtő szegénységi szintjét, vagy megoldani az albán-szerb ellenségeskedést e kritikus kérdés köztudottan felülről lefelé irányuló megközelítésével.
Ugyanakkor a Belgrádtól való függetlenség megalkuvás nélküli követelése ellenére az MSD nem szerbofób. 2004-ben annak vezetője, Albin Kurti ellenezte a szerb civilek és templomok elleni tömeges albán támadásokat, aminek következtében az egyik újság elítélte „albánellenessége” miatt. Kürti helyesen értette, hogy az ilyen támadások véres elterelést jelentenek a dekolonizációért folytatott küzdelemtől, amelyet meg akart vívni.
Az MSD emellett ellenezte az új koszovói béketervet, amely a pristinai demonstráció közvetlen oka, amelyet az ENSZ megbízottja, Marti Ahtisaari februárban jelentett be. Azt javasolta, hogy Koszovónak joga legyen csatlakozni az ENSZ-hez, és legyen saját zászlaja és himnusza, nem kérte a függetlenséget. Ehelyett egy uniós kormányzó uralmát ajánlotta fel, amelyet az EU vezette rendőrség és a NATO csapatai támogattak. Unmik Eumik lesz, Koszovó gyarmat marad, és semmi sem változik. A függetlenség követelésének megtagadását az a túlnyomó geopolitikai félelem motiválta, hogy „az elidegenedett Szerbia Putyin Oroszországa felé fordulhat, amely aztán megveheti a lábát a Balkánon.
Az MSD megjelenése tehát egy elmozdulást jelez a koszovói politikában az albán-szerb ellenségeskedés romboló fókuszáról az ENSZ által jelenleg Koszovó felett gyakorolt autokratikus neo-gyarmati hatalom elleni küzdelemre. Nem nehéz belátni, hogy a megosztottság, és minden, ami vele járna, kisiklatná ezt a mozgalmat, mert visszahelyezné az albán-szerb ellenségeskedésre a hangsúlyt, amelyet az MSD kitartóan a gyarmatiellenes irányba terel.
Néhány konkrét radikális perspektíva
Ezért fontos, hogy a radikálisok ma támogassák Koszovó önrendelkezési jogát, a független államhoz való jogát jelenlegi határain belül. Ez sem nem távoli álom, sem nem elvont megoldás; éppen ellenkezőleg, politikailag konkrét, de radikális is, nem utolsósorban azért, mert a koszovói függetlenség iránti követelés ma gyarmatiellenes jelleget ölt, ahogy kezd erősödni a Koszovó felszabadításáért folytatott küzdelem az autokratikus ENSZ- vagy EU-uralom alól.
Ami Szerbia Koszovóval kapcsolatos követeléseit illeti, kritikus fontosságú, hogy a szerb radikális baloldal teljesítse internacionalista kötelességét azzal, hogy szembeszáll ezekkel a nacionalista követelésekkel. Ezt akkor lehet a legjobban megtenni, ha Koszovó önrendelkezési jogának támogatásával párosul, hogy az ENSZ vagy az EU gyarmati uralma nélkül saját maga határozza meg jövőjét.
A koszovói albán nemzeti jogokat támogató szerbek internacionalizmusának ilyen konkrét politikai tettei révén gyümölcsözően megindulhat a közös érdekű társadalmi kérdések körüli agitáció, amelyre Andrej mutat, mint például a neoliberális privatizáció elleni küzdelem. Ily módon is elkezdődhet az a fajta alapvető politikai bizalom kiépítése a szerbek és az albánok között, amely a balkáni föderáció gondolatát a kölcsönös megbeszélések megvalósíthatóbb témájává teszi.
Egy azonban biztos: csak a koszovói önrendelkezési jog konkrét politikai támogatásával juthatnak át különösen a szerbiai balradikálisok azon a hídon, amely az albánok és a szerbek közötti valódi szolidaritáshoz vezet a tágabb értelemben vett gazdasági téren. , politikai és társadalmi kérdésekben közösek. Ha ezt ma nem teszik meg, akkor a nemzeti kérdést fel fogják vetni ellenük, hogy kisikljanak minden közös kezdeményezést, amelyet esetleg megpróbálnak vállalni.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz