Még Bush elnök is elismeri, hogy sok amerikai nem talál munkát, de azt mondja, nincs belőlük elég annyi, hogy indokolttá tegye, hogy a munkanélkülieknek több munkanélküli segélyt adjon, amely segített fenntartani őket.
Nem elég? Legalább 8 millió olyan munkavállaló van, aki munkát akar és szüksége van rá, de nem találja. És hónapról hónapra a munkanélküliek közül több mint 200,000 20 kimeríti azokat a juttatásokat, amelyek megtartották őket, amíg munkát kerestek. Közel XNUMX százalékuk több mint hat hónapja keres, a többiek átlagosan négy hónapja.
Eközben a rendelkezésre álló állások száma folyamatosan csökkent – csak az elmúlt hat hónapban 300,000 ezerrel. Ez azt jelenti, hogy nagyjából egy állás áll rendelkezésre minden két aktívan munkát kereső emberre, és ez megmagyarázza, hogy a munkanélküliek egynegyede miért egyszerűen felhagy a kereséssel.
Tekintettel a gazdaság általánosan rossz helyzetére, a munkanélkülieknek valószínűleg nem lesz hamarosan jobb szerencséje. Azoknak, akik kimerítették a 26 hetes munkanélküli segélyt, amelyet a kormány a munkaadók állami és szövetségi adóiból biztosít, nagy szükségük van további legalább 13 hét segélyre. Erre van pénz a szövetségben Munkanélküli Alap, amely jelenleg több mint 35 milliárd dollárt tart fenn.
A Kongresszusi Demokraták javaslatot tettek a juttatások meghosszabbítására, jelenleg átlagosan heti 285 dollárba, de a republikánusok ellenzéke, és ami a legfontosabb, Bush elnök fenyegetése akadályozta meg, hogy megvétózza a juttatások meghosszabbítását.
A demokraták és az AFL-CIO szövetségeseik abban reménykedtek, hogy a meghosszabbítást a gazdaságélénkítő csomag kulcsfontosságú részévé tehetik, nemcsak azért, hogy a munkanélküli munkavállalóknak és családjaiknak segítséget nyújtsanak, hanem azért is, hogy fellendítsék a hanyatló gazdaságot 1 milliárd dollár támogatásával. Havi 2 milliárd dollár szinte azonnal forgalomba kerül.
A gazdaság fellendítése volt a fő oka a munkanélküli-biztosítási rendszer létrehozásának az 1930-as évek nagy gazdasági világválság idején. Ez ugyanis olyan emberek kezébe ad pénzt, akiknek azonnal el kell költeniük – élelemre, lakhatásra és egyéb alapvető szükségletekre. Különösen fontos lehet például a jelenlegi kizárási válság által leginkább sújtott lakástulajdonosok és közösségek számára.
A gazdaságot minden bizonnyal észrevehetően segítette az 1990-es évek eleji recesszió, amikor a Kongresszus öt alkalommal meghosszabbította a juttatások kifizetésének időszakát. A juttatások a 2001-es recesszió idején is pozitív hatással voltak, amikor néhány republikánus, aki ellenezte a lépést, arra figyelmeztetett, hogy a meghosszabbított juttatások a tétlenségre ösztönöznek. Bush nem ment egészen odáig. Még.
There’s even more reason now for extension, since finding jobs is even more difficult than in the past. The Democrats in Congress understand that. Democratic Rep. Jim McDermott of Wisconsin, who’s co-sponsoring a bill that would extend the benefits, notes that "the a gazdaság bajban van, az amerikai nép bajban van, és mi segíteni akarunk. Ha valaha is volt idő, amikor az amerikaiak cselekvést vártak a Kongresszustól, akkor ez az… Egy tisztességes állást találni egyre nehezebbé válik, ahogy egyre több állás megszűnik."
Még azok is, akiknek gyakran sikerül elhelyezkedniük, csak részmunkaidős munkát találnak, és sokuknak nincs más választásuk, mint az előző munkahelyüknél kevesebb fizetéssel és kisebb béren kívüli juttatással járó munkát vállalni. Ez viszont megterhelheti az önkormányzatokat, amelyeknek olyan szolgáltatásokat kell nyújtaniuk, mint például az egészségügy, amelyeket a munkavállalók korábbi munkáltatói finanszíroztak. A munkanélküliek továbbra is még nagyobb terhet rónak a kormányokra.
McDermott és demokrata kollégái fokozzák a munkanélküli segélyek kiterjesztésére irányuló kísérleteiket, különös tekintettel a különösen magas munkanélküliséggel rendelkező államok kongresszusi republikánusaira. Egy demokrata megválasztásában is reménykednek Bush távozása után, mivel Hillary Clinton és Barack Obama is támogatja a kiterjesztést.
Dick Meister egy San Franciscó-i író, aki fél évszázada foglalkozik munkaügyi és politikai kérdésekkel riporterként, szerkesztőként és kommentátorként. Lépjen kapcsolatba vele a weboldalán, www.dickmeister.com
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz