Még azelőtt, hogy az AfD-ellenes megmozdulásokra szerte Németországban sor került volna, Németország legszókimondóbb neonáci pártjának betiltása, a Afd, volt az egyik legtöbb heves vita kérdések.
Sajnos néhány A német neonácik tényleg ügyesek. A szélsőjobb tudja, hogyan kell kihasználni a liberális demokrácia leggyengébb pontjait. Ezért az olyan hagyományos ideológiák, mint a sovinizmus és az ultranacionalizmus, amelyek korábban a német jobboldali szélsőségeket határozták meg, némileg háttérbe szorultak.
Ennek ellenére úgy tűnik, hogy a civil társadalom ráébredt a német neofasizmus veszélyére. Tömeges tiltakozás indult ellene az AfD egész Németországban – hónapokig. 100,000 11 tüntető vonult át a szürke, hideg és esős Münchenben 2024. február XNUMX-én. És nem voltak egyedül.
Az immár hónapok óta tartó, több mint kétmillió embert megmozgató tüntetéseket a deportálási fantáziák a neonáci AfD. Több százezer ember kisebb városokban és még az egykori Kelet-Németországban is – az igaz erőd az AfD – továbbra is demonstráljanak a fasizmus és a jobboldali szélsőségesség ellen.
Sok szakértő eközben arról vitatkozik, hogy az AfD fenyegeti-e és mennyire veszélyesen a demokráciát. Ezek a szakértők és a hétköznapi emberek is azt vizsgálják, hogyan lehet kezelni a szélsőjobb egzisztenciális fenyegetését. A német társadalom végül valóban aggódik.
Nem is olyan régen még úgy nézett ki, mintha a jobboldali AfD a 2024-re kitűzött három kulcsfontosságú választáson a választási sikertől a választási siker felé haladna.
Mindazonáltal egyes előrelátó megfigyelők attól tartanak – még most is, amikor minden hétvégén tömeges felvonulások zajlanak –, hogy a gyülekezés reflexe a szélsőjobb, amely az elkövetkező hétvégéken újra és újra megismétlődik, teljesen kihagyja a tényleges problémát. Ezek a történelemelemzők azzal érvelnek, hogy a neofasisztákkal való szembenézés, ellenük felhozott érvek és erőszakos populizmusuk megkérdőjelezése valójában hiábavaló gyakorlat.
Ez azért van, mert a szélsőjobboldali fasizmus egészen másról szól. A demokrácia szándékos lerombolásáról szól. Sajnos a liberális demokráciák törvényhozói támogatást és védelmet nyújtanak ellenségeiknek, mert ugyanazokat a jogokat biztosítják számukra, mint a demokrácia védelmezőinek.
A a demokrácia ellenségei a demokrácia által nekik nyújtott pénzügyi és intézményi támogatást a demokrácia elleni harcra fogja felhasználni. Államilag támogatott irodáikat és kisegítő személyzetüket fogják felhasználni a demokrácia minden maradványának elpusztítására.
Egyúttal az általa nyújtott álcázást díszítve egy szimpatikus sajtó és néhány oligarchák, a szélsőjobb gondoskodik arról, hogy – a nyilvánosság előtt – erkölcsileg kifogástalan politikai pártként jelenjen meg. A kívülállónak, A német AfD már nem jellemzik belső veszekedések, ellentmondások és kettős mérce.
Eközben a demokratikus társadalmak egy éber civil társadalomtól, működő intézményektől és a demokráciát megvédeni képes, kiegyensúlyozott kontrollmechanizmusoktól függenek.
Az újfasiszták, mint pl Sellner Márton és a Björn Höcke tudják, hogy a demokratikus társadalmaknak vannak gyenge pontjai. Nagyon célzottan használják ki ezeket a helyeket.
Eközben a jelenlegi felháborodás a neonáci kifejezés miatt remigráció megfelelő. Ez azonban egy kicsit későn érkezik. A német neonácik és a AzonosítóSellner, az osztrák szóvivője nagyon sokáig szorgalmazza neonáci ideológiájukat.
Ugyanez mondható el Höcke, a hivatalosan fasisztának nevezhető történelemtanár és állami alkalmazott. Sellner és Höcke évek óta beszél és ír neonáci ideológiájukról. Mindketten, és az AfD is használják pop és netes kultúra hogy szélsőjobboldali ideológiájukat sugározzák az őket követő lemmingek tanácstalan tömegének.
A német szélsőjobb soha nem hagyta el vagy tompította le rasszista, fehér felsőbbrendűségi és völkisch ideológiáját. Amikor azt a szót használjákvölkisch”, mindenki kiirtását jelentik, akinek hisznek nem árja. Dachau kikapcsolódását jelentik és Auschwitz – persze anélkül, hogy hangosan kimondaná.
Egy másik személy, aki szintén hasonlóan gondolkodik, a neonáci kiadó Götz Kubitschek. A többiekkel együtt évek óta a demokrácia destabilizálásán dolgozik.
Hatalmas eltökéltségről is tettek tanúbizonyságot céljuk elérése, a demokrácia megsemmisítése érdekében. Mivel megközelítéseik és stratégiák meglehetősen ügyesek, úgy tűnik, működnek.
Ők és arctalan PR-tanácsadóik tudják, hogyan lehet ügyesen ötvözni a pop- és az online kultúrát a történelmi fasizmushoz kötődő ideológiával.
Ezekkel a technológiai módszerekkel a demokrácia szisztematikus aláásását és lerombolását célozzák. Eddigi választási sikereik bebizonyították, hogy technikáik hatékonyan működnek. A jobboldali populistáknak nem is kell koherens program.
Az elemzők mégis akadémikus és teljesen eredménytelen feladatba kezdenek, és megpróbálják boncolgatni a AfD pártprogram. Ugyanolyan haszontalan, mint vele vitatkozni Mengele in Auschwitz ahogy az asztalon felkészít egy érzéstelenítő nélküli műtétre. Az AfD pártprogramjának részleteiben való elmélyülés teljesen kihagyja a lényeget.
A szélsőjobb célja, hogy embergyűlölő, rasszista szemetével elárasszák a politikai színteret és az online platformokat, hogy az egész demokratikus kultúrát tartósan károsítsák:
- a hitványságot a demokratikus szellem helyébe tették;
- rasszista motivációkat helyeznek az empátia helyébe;
- gyengítik, vagy lehetőleg eltörlik az igazság és a hazugság határait;
- elmossa a társadalom azon képességét, hogy felismerje az igazságot;
- a demokratikus kultúra teljes transzmográciója felé dolgoznak; és,
- olyan nihilizmust dicsőítenek, amely többé nem riad vissza a túlzásokat of erőszak.
Jelenleg sok minden – az ukrán háború, a fenntarthatóság, a globális felmelegedés stb. – a szélsőjobboldali populista demagógok kezére játszik. "fasiszta tábor" – Németországban köztudottan. Történelmi értelemben a neonácik viszonylag nyugodt tevékenységének második világháború utáni korszaka a 20-as évek második felében.th századnak vége. A mai neonácik hiperaktívak.
A 21-ben visszatért a reakciós antimodernizmusst században lélegzetelállító tempóban. Az AfD közelmúltbeli sikerei miatt nehéz bízni a demokrácia jövőjében.
Az AfD ki tudja használni azt a tényt, hogy egy rendkívül összetett világban élünk, amely gyors ütemben változik, és amelynek globális összefüggései még a professzionális megfigyelőket is megzavarják.
Sokan már nem tudják teljesen felfogni a 21-es élet bonyolultságátst század. Ez megnehezíti a jövőbe vetett bizalmat. Ez magában foglalja a globális klímaválság apokaliptikus dimenzióit.
Mindezek a tényezők elhomályosítják az emberek jövőbeli kilátásait, és egyfajta depresszív légkörhöz vezetnek. A közelgő sötétséget aztán a nagy hazugsággal használják ki, hogy egy erős vezető hogyan teszi újra fényessé és értékessé a jövőt.
Mindenki felismerte, hogy a globális felmelegedés bolygószintű skálája olyan megoldásokat igényel, amelyeket világszerte el kell fogadni. A globálisan hálózatos világban a globális délen élők nem csak a gyarmati múlt pusztításaival vannak tisztában, hanem az ebből fakadó, ma is fennálló gazdasági függőségekkel és az északi országok összehasonlíthatatlanul jobb életkörülményeivel is.
A német szélsőjobb ezeket a területeket mind kizsákmányolja jobboldali propagandagépezetén keresztül. A robotok és a hamis közösségimédia-fiókok egyszerű kripto-megoldásokat kínálnak összetett problémákra, és rengeteg képzeletbeli összeesküvés társul, amelyek látszólag normális embereket céloznak meg, és veszélyeztetik létüket.
A német környezetvédő zöldpárt tisztában van az éghajlatváltozás veszélyeivel, valamint a nők és a társadalom hátrányos helyzetűek elleni gyűlöletével, ezért a jelenlegi politika gyökeres megváltoztatását szorgalmazza.
Ez a fajta társadalmi változás a kritikusabb gondolkodással, a kívülállókkal szembeni nagyobblelkűséggel, ha az egész társadalomban elterjedne, teljesen felszámolná a neofasiszta ideológiát.
A szélsőjobb ezért példátlan gyűlöletet fejleszt a zöldekkel szemben. Ez különösen az interneten látható. Közelgőnek hirdetik az úgynevezett „egzisztenciális válság” vágyott pillanatát.
A szélsőjobboldali fasiszták, mint Höcke és Trump, ez az a pillanat, amire vártak, mert készek kezdeményezni. a hanyatlás a nyugatról – még egyszer. Ahogy Goebbels mondta egyszer: „A tömegeket nem tudod megváltoztatni. Mindig ugyanazok lesznek: buták, torkosak és feledékenyek.”
A tekintélyelvűek ezt csak kétségbeesett pszichopata szükségletükből teszik, hogy biztosítsák saját politikai és hatalmi létüket. Számukra – az antidemokratikus neofasisztákra – az a tény, hogy a demokratikus tárgyalások gyakran meglehetősen fárasztóak és idegtépőek, bizonyítékul szolgál arra, hogy meggyőződésük szerint a demokráciák alapvetően gyengék – amit korruptnak tekintenek, abban az értelemben, hogy szennyezett, beteg. nyomorék, és ezért megengedték őket megölni, mint a fogyatékosokat a náci korszakban.
Mindeközben azt állítják – igazi jobboldali populistákként –, hogy a csendes többség, vagy ahogy németül hívják: das volk. Sok német számára a Volk szó egyszerűen azt jelenti az emberek, de a neonácik, az AfD és a német jobboldali szélsőségesek számára ez a Volksgemeinschaftot jelenti, azt a tekintélyelvű közösséget, amelyről tévesen úgy gondolják, hogy köze van az „árja” léthez.
Az öreg Tricky Dicky Nixon híresen használt hasonló kommunikációs stratégiákat, ún kutya fütyül, hogy szűkösen kódolt üzeneteket küldjenek a Régi Délen élő rasszistáknak, hogy megszerezzék szavazataikat.
Az igazi cél nem a demokratikus elkötelezettség, hanem a demokrácia tekintélyelvű megdöntése. Ez egyfajta sötét lázadás szakadt modernitás ellen. Félelmei a szélsőjobboldal támogatásába csaptak át. A szélsőjobboldalnak nincs koncepciója, programja a sikeres jövő építésére, és nem is ígérnek ilyet. Nincs szükség.
Ehelyett homályos és komor haragot szabadítanak fel a demokrácia elképzelt gonoszságai ellen. Védelmet is ígérnek, általában a külső ellenséggel szemben, ahogy jelenleg a menedéket kereső migránsoknál, a globális felmelegedésben, a Covid-19-ben. Ban ben a félelem politikája, minden régi ok megteszi.
A lényeg a következő: "Te semmi vagy, a te Volk a minden." Így fogalmazták meg az 1930-as évek nácik. Ez alulról jövő terror – felülről szított. A nácizmus, a fasizmus, valamint a neonácizmus felülről lefelé irányuló ügyek.
Ennek következtében a szélsőjobb mérgezően neheztel a sokakra tüntetések és a most zajló megbeszélések, mert azok jöjjön alulról.
Azért is neheztelnek rájuk, mert a szélsőjobb és az AfD ellen vannak. Mindezek a tömeggyűlések sajnos nem a gyökerénél fogják kezelni a problémát.
Más szavakkal, a demokratikus elkötelezettség hatékony lehet valakivel, aki a demokrácián belül van – valakivel, aki ugyanabból a játékkönyvből olvas. én
nem lehet hatékony valakivel, aki igen halott a demokrácia lerombolására. Mivel ez az AfD célja, az emberek egyre inkább az AfD betiltását szorgalmazzák.
Nem más, mint übernáci József Goebbels aki mindezt az évben nagyon világossá tette 1935, amikor azt mondta:
Das wird immer einer der besten Witze der Demokratie bleiben, dass sie ihren Todfeinden die Mittel selbst stellte, durch die sie vernichtet wurde. Die verfolgten Führer der NSDAP traten als Abgeordnete in den Genuss der Immunität, der Diäten und der Freifahrkarte. Dadurch waren sie vor dem polizeilichen Zugriff gesichert, durften sich zu sagen erlauben als gewöhnliche Staatsbürger und ließen sich außerdem die Kosten ihrer Tätigkeit vom Feinde bezahlen. Aus der demokratischen Dummheit ließ sich vortrefflich Kapital schlagen.
Mindig is a demokrácia egyik legjobb tréfája marad, hogy halálos ellenségeit látta el azokkal az eszközökkel, amelyekkel elpusztították. Az NSDAP üldözött vezetői képviselőként mentelmi jogot, diétát és ingyenjegyet élveztek. Ennek eredményeként megvédték őket a rendőri hozzáféréstől, közönséges állampolgárnak mondhatták magukat, és emellett tevékenységük költségeit az ellenség fizette. Kiváló tőkét lehetett belőle csinálni demokratikus hülyeség.
A demokráciának nem kell kétszer elkövetnie ugyanazt a hibát (1933-ban és 2024-ben). Nagyon sok ember – valójában 800,000 – az AfD betiltását szorgalmazzák.
Németország-szerte egyre hangosabbak az AfD elleni jogi lépésekre való felszólítások. A friss felmérés kimutatta, hogy nem kevesebb, mint 49 megválasztott politikus kész komolyan megvizsgálni az AfD betiltására irányuló jogi lépések kezdeményezését.
A közelmúltbeli nyomást alátámasztja, hogy az AfD-tagok jobboldali szélsőségesekkel és más neonácikkal találkoztak egy Potsdam melletti szállodában – Wannsee 2.0 – megbeszélni a terveket a tömeges deportálás Németországból érkező migráns hátterű emberek.
Az AfD az általa nem asszimiláltnak, azaz a Volksgemeinschaftba nem beilleszkedőket is ki akarja deportálni. Donald Trump ugyanabból a könyvből olvas.
Az AfD elleni közelmúltbeli tömeggyűlések alapján az elmúlt hetekben megnőtt az AfD illegálissá tétele – „tilos” vagy tiltott. Az a kérdés, hogy „hogyan lehet a legjobban harcolni az AfD ellen?”
Az AfD betiltására irányuló eljárást tulajdonképpen a Bundestag (a parlament), a Bundesrat (szenátus), valamint a német Szövetségi Alkotmánybíróság kezdeményezheti.
A politikai pártok betiltásának akadályait azonban rendkívül nehéz leküzdeni. Az aggodalomra ad okot, hogy az egész szörnyen rosszul sülhet el. Egyszer ez történt, amikor a legfelsőbb bíróság elutasította a volt német neonáci párt betiltását. az NPD.
Végül feloszlatták őket. Az NPD átnevezte magát Heimat [haza], és semmilyen szerepet nem játszik Németországban. Tagjai vígan az AfD-hez költöztek.
A korábbi NPD-hez hasonlóan az AfD is mélyen rasszista és embertelen párt. Ezért sokan támogatják a szoros vizsgálatot a tilalmi eljárások megindítása érdekében. Természetesen sokan azt is gondolják, hogy még egy sikeres AfD betiltási eljárás sem lesz elégséges megoldás a Németország mélyén dúló neonácizmus kezelésére.
Eközben az összes demokratikus párt parlamenti képviselői kezdenek összefogni a német Bundestagban, hogy tisztázzák a betiltás sikerének esélyeit.
Néhányan már úgy döntöttek, hogy „elmennek Karlsruhébe”. Karlsruheban található a Szövetségi Alkotmánybíróság. A szabályok szerint a Bundestag képviselőinek öt százaléka (5%) elegendő ahhoz, hogy az AfD betiltásának kérdését napirendre tűzzék a parlamentben. Ez azt jelenti, hogy nincs több szükség 37 parlamenti képviselőre.
Ez a 37 kérheti, hogy Németország szövetségi kormánya vizsgálja meg a kitiltás sikerének lehetséges esélyeit. Másrészt maga a Bundestag is dönthet a kitiltás kéréséről. Második lépésben a betiltást kezdeményező határozathoz a parlamenti képviselők többségét kellene megnyerni az ügynek.
A szociáldemokrata SPD, a környezetvédő zöldek és a szocialista Die Linke képviselői körében szélesebb körben támogatják az AfD betiltását. Nem annyira elterjedt a konzervatív CDU/CSU és a neoliberális FDP parlamenti képviselői körében.
Nem meglepő, hogy az AfD betiltásának gondolatát határozottan támogatják az országgyűlési képviselők. Kelet-Németország mint a nyugati államokból származók között.
Ez azért lehet, mert az AfD sokkal erősebb a régi DDR államok a nyugatiakhoz képest, és ezért nagyobb kihívást jelent az ottani demokratikus pártoknak.
Magától értetődik, hogy az AfD betiltását nagyobb mértékben támogatják azok a parlamenti képviselők, akik migráns hátterű családból származnak, mint azok, akik nem. Egy türingiai liberális párttag például nemrég azt mondta:
Nagyon szimpátiám az AfD betiltása iránt. A párt Türingiában jobboldali szélsőségesnek minősül. Mindannyian tudjuk, milyen veszélyes az AfD. Az AfD betiltására irányuló eljárásnak azonban esélye kell, hogy legyen a sikerre.
Sok okból bizonytalan, hogy a parlamenti képviselők valamennyien összefognak-e az AfD betiltására irányuló közös indítvány mögött. Ha lesz javaslat az AfD betiltására, ahhoz a szenátus kétharmados többségére is szükség lenne. Németország alkotmánya – ún az Alaptörvény – mondja a 21. cikk (2) bekezdésében:
(2) Alkotmányellenesek azok a felek, amelyek céljaik vagy híveik magatartása folytán a szabad demokratikus alaprend aláásására vagy felszámolására, illetve a Német Szövetségi Köztársaság létének veszélyeztetésére törekszenek.
Sok parlamenti képviselő meg van győződve arról, hogy az AfD folyamatosan sérti az emberi méltóság elvét, amely Németország liberális demokratikus alaprendjének sarokköve. Úgy érzik, ez ellen az államnak kötelessége fellépni. Hogy mindez pontosan mit jelent, az meglehetősen homályos.
Hiszen nagyon hosszú idő telt el azóta, hogy Németország legfelsőbb bírósága betiltott egy politikai pártot. Ez betiltotta a náci-remake nevű Szocialista Reich Párt (SRP) 1952-ben, és 1956-ban betiltotta a Németországi Kommunista Pártot. Az SRP tagjai között voltak olyan emberek, akik koncentrációs táborokat építettek. A KPD kommunistái ezekben a koncentrációs táborokban voltak foglyok.
2003-ban és 2017-ben a szélsőjobboldali NPD ellen két eljárás is kudarcot vallott. Első alkalommal (2003-ban) eljárási hibák miatt. A második alkalommal (2017-ben) a párt túlságosan jelentéktelenné vált ahhoz, hogy kikényszerítsék a tilalmat. Ezt ma már senki sem vitathatta az AfD jelentéktelen és ezért elkerülheti a tilalmat ezen az alapon.
Az AfD betiltását magyarázó és bátorító német nyelvű tájékoztató anyagok és weboldalak: Német Emberi Jogi Intézet; Politische Schönheit; Campact
Thomas Klikauer több mint 950 publikáció szerzője, köztük egy könyv is Alternative für Deutschland: Az AfD - kiadta Liverpool University Press.
Danny Antonelli az USA-ban nőtt fel, jelenleg Hamburgban él, és ír rádiójátékok, történetek és hivatásos szövegíró és librettista.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz