Forrás: Nyílt demokrácia
Jelenleg Bécsben vagyok, ahol a szomszédos „Bezirkben” egy egész utcát lezártak a rendőrök, amikor felmerült a gyanú, hogy egy körülbelül 500 gyermekes iskolában valaki megfertőződött koronavírussal. A teszt negatív lett. Bécsben azonban egyre nő a félelem és a paranoia. Néhány nappal korábban a határon állították meg az Olaszországból Ausztriába tartó vonatot, mert féltek a fertőzéstől. Most már a szupermarketek nagyobb keresletet észlelve olyan termékek esetében, mint a konzervek és a tészta.
Egy emlékezetes reakció a jelenlegi nagy koronavírus-félelemre akár egy vázlat a híres amerikai sitcomból Seinfeld. Ez volt a videofelvétel osztotta meg a napokban egy idős olasz férfi a közösségi médiában.
Egy üres olasz szupermarket kijáratánál rögzítették, hogy érzelmesen azt mondja: „Üresek a tésztapolcok! Mi történik?" Válasza nem csak a sötét humorért érdemel kitüntetést, de arra invit bennünket, hogy komolyan gondoljuk át jelenlegi történelmi pillanatunkat: „Nem volt ekkora pánik, amikor kitört a második világháború!”
Mivel a koronavírus világjárványba fordul, miközben az „infómedic” még gyorsabban terjed, mint maga a vírus, úgy tűnik, ismét aktuálissá válik egy régi német közmondás: „Amikor a háború betör a földbe, ott a hazugság, mint a homok” (Kommt der Krieg ins Land, Dann gibt Lügen wie Sand című művében)
A koronavírus nem háború, de a félelem és a szorongás a világ minden szegletében háborús helyzethez hasonlít. Ahány homok, annyi „álhír” pletyka kering. Egy jelenség pedig egyre gyakoribb mindenhol – ez a pánik a szupermarketben.
A sok szürreális epizód közül az egyik volt egy incidens több száz vécépapírt ellopó fegyveres rablókkal.
Már február közepén, amikor a koronavírus híre megérkezett Hongkongba, a város szupermarketeiben a pánikszerű vásárlás hiányt okozott. A sok szürreális epizód közül az egyik volt egy incidens több száz vécépapírt ellopó fegyveres rablókkal. És ahogy csak két héttel később Európa-szerte megtörtént, elfogytak az olyan készletek, mint a rizs és a tészta, valamint az arcmaszkok és fertőtlenítőszerek. Hamarosan ugyanezt a viselkedést vették észre Szingapúr, Japán, Thaiföld, Új-Zéland, Ausztrália és Tajvan. Aztán elkezdődött az Egyesült Államokban és Európában – először Olaszországban, majd Horvátországban, Ausztriában…
Németországban a a nap szava most Hamsterkauf – német kombinációja hörcsög, „felhalmozás” és megvesz, "vásárlás". Míg ezt a kifejezést általában a boltzár vagy hétvégék előtti készletfelhalmozás leírására használják, ma az emberek a szupermarketekbe özönlenek, mert attól tartanak, hogy karanténba kényszerítik őket. Február végén a német Aldi és Lidl áruházláncok jelentett megnövekedett kereslet a tészták, konzervek, liszt, cukor és WC-papír iránt.
Csun Csun Szing szingapúri kereskedelmi miniszter egy kiszivárgott magánbeszélgetés során megdöbbent, hogy miért vásárolnak az emberek vádlott az emberek a „majom lát, majom csinál viselkedést” folytatnak. De valóban elvethetjük-e a pánikvásárlást, mint „majom” viselkedést, puszta utánzást, vagy más is van a jelenlegi koronavírus-őrület mögött?
Frenetikus konzumerizmus
Először is le kell szögeznünk, hogy nem ez az első és nem is az utolsó alkalom, amikor az emberekben elsöprő szorongás nyilvánul meg a frenetikus fogyasztói magatartás révén. Hasonló példák vannak a pánikvásárlásra a közelmúlt történelmében.
Az egyik leghíresebb vásárlási pánik az 1962-es kubai rakétaválság idején történt, amikor az amerikaiak a szupermarketekbe bélyegezték, hogy konzervárut töltsenek fel, azt gondolva, hogy a harmadik világháború bármelyik pillanatban kitörhet. A tőzsde nagyot esett. További példák közé tartozik az 1973-as olajválság idején történt pánikszerű üzemanyag-vásárlás, vagy újabban a Katrina hurrikán által kiváltott pánikszerű készletvásárlás. Mindezek a példák azt mutatják, hogy a pánikszerű vásárlást nem lehet egykönnyen elvetni „irracionális viselkedésként”. Mindezekben a példákban valóban volt ok az aggodalomra.
A ma uralkodó affektus – egy közösen megosztott helyzet – éppen a „vég érzése”.
Ma ismét a bizonytalanság érzése uralkodik a világ minden részén. A ma uralkodó affektus – egy kollektíven megosztott helyzet – éppen a „vég érzése”, a közvetlen fenyegetés érzése. És mivel a fenyegetés láthatatlan, a bűnbak keresése, a rasszizmus és az idegengyűlölet provokálása – először a kínaiak „étkezési szokásai”, majd maguk a kínaiak is azonosították magukat a vírussal, és ahogy a koronavírus először megjelent Európában, megindult a rasszista kórus az olaszok felé. lendületet gyűjteni.
Az ellentmondások felszínre hozása
A koronavírussal kapcsolatos kommentárok többsége azonban ezt hajlamos figyelmen kívül hagyni, a válságra adott válasznak nem kell feltétlenül negatívnak lennie. Híres történelmi példák közé tartozik a huszadik századi antifasiszta mozgalom Európa körül vagy a „Blitz szelleme”, és újabban a természeti katasztrófákkal szembesülő emberek közötti szolidaritás, a hurrikánoktól az áradásokig. A globális katasztrófák általában mindenféle reakciót váltanak ki, gyakran fokozottabb ellenőrzéshez, felügyelethez, esetenként totalitarizmushoz vezetnek, ugyanakkor felszínre hozhatják egy-egy rendszer mögöttes egyenlőtlenségeit, ellentmondásait is. Néha akár forradalmakhoz is vezethetnek. Amikor a fekete halál kipusztította Európa lakosságának egyharmadát, a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatása a feudalizmust is megsemmisítette.
Amikor a fekete halál kipusztította Európa lakosságának egyharmadát, a társadalomra és a gazdaságra gyakorolt hatása a feudalizmust is lerombolta.
Egy másik újabb példa az ún la Grande Peur („Nagy félelem”), amely a Franciaországban elterjedt szorongás érzésére utal 1789 júliusának második felében és augusztus elején, amikor a vidék forradalomban csatlakozott a városhoz. A nagy francia történész, Georges Lefebvre kutatta részletesen, aki arról volt híres, hogy megalkotta a „történelem alulról” kifejezést. Nem annyira maga a francia forradalom érdekelte, hanem mik voltak a francia forradalom létrejöttének előfeltételei?
A válasz pedig a „nagy félelem” volt, amely védekező reakció volt egy „arisztokratikus összeesküvés” ellen egy olyan helyzetben, amelyben Franciaország már gazdasági kétségbeeséssel és egyetemes félelemmel szembesült. De a félelem kenyeret a félelemre, így végül nagy lendületet adott a vidéki forradalomnak – voltak élelmezési zavargások, agrárlázadások, önkormányzati forradalmak, önszerveződés.
Szóbeszéd
Amint Lefebvre mutatja, a francia forradalom alatt kialakult általános pánik a pletykák eredménye volt. De ellentétben manapság, amikor a pletykákat főként a kormányok terjesztik, illetve a kínai vagy a Szilícium-völgyi cégek tulajdonában lévő közösségi médián keresztül, ezek a pletykák olyan parasztok körében terjedtek el, akik amúgy is gabonahiánnyal, emelkedő élelmiszerárakkal és munkanélküliséggel szembesültek, és az agitációval együtt elsősorban szóbeli közvetítéssel, faluról falura és piacról piacra szállították.
„De a kormány és az arisztokrácia számára – jegyzi meg Lefebvre – ez az átviteli mód sokkal veszélyesebb volt, mint a sajtószabadság. Magától értetődik, hogy kedvezett a hamis tudósítások terjedésének, a tények elferdítésének és túlzásnak, a legendák szaporodásának”. Miért volt olyan veszélyes? Mert egyben megteremtette a feltételeket a parasztlázadásokhoz és a francia forradalomhoz vezető „községi forradalomhoz”. A pletyka, a pánik és a félelem, még ha nagyon gyakran irracionális is, jelentős szerepet játszottak ebben a fontos történelmi folyamatban.
Nem csoda, hogy 1815-ben, amikor Párizst megszállták az európai szövetséges hatalmak, Justus von Gruner, a szövetségesek párizsi rendőrségének hírhedt porosz vezetője a pletykák halmozásának kifinomult hálózatát építette ki. Azok a jelentések, amelyeket naponta kapott az ügynökeitől, mindig tartalmaztak egy részt a „pletykák” (pletykák), amelyek a párizsi kávézókban, a Boulevards-ban és a számos szalonban gyűltek össze. Ahogy Beatrice de Graaf történész is mutatja munkája azon az érdekes időszakon ez a „hírhírszerzés” egyenes következménye volt az előző forradalmi időszak tapasztalatainak – a megszállt csapatok nagyon jól tudták, hogy pletykák veszélyes lehet, és akár egy rendszer megdöntéséhez is vezethet.
A bizonytalanság idején éppen az információ válik értékessé. A koronavírus idején az egész földkerekség a téves információk és pletykák piacterévé változott. A pletyka azonban nem pusztán „álhír”, hanem egy olyan információ, amelyet még nem erősítettek meg, de az átvitel egy bizonyos pontján igaznak tartják. Nem feltétlenül hamis információról van szó, inkább egy meg nem erősített információnyomról, amely megbízható információ vagy a kormányba vetett bizalom hiányában űrt tölt be.
Ez Kínában történt, amikor a a bejelentők elhallgattatása még több pletykát váltott ki. Iránban történt, ahol hatóságaik viselkedése (Iraj Harirchi iráni egészségügyi miniszter-helyettes, aki arcmaszk nélkül jelent meg a tévében, bár már koronavírusos volt) még nagyobb pánikot keltett. Ez is megtörténik az Egyesült Államokban, ahol egy bejelentő kiderült hogy az amerikai egészségügyi dolgozók nem rendelkeznek képzettséggel és védőmaszkokkal. Nem csoda, hogy az emberek pánikba esnek és megrohamozza a szupermarketeket, nem hisznek a rendszerben.
Amit a mai világkormányok többsége nyilvánvalóan nem ért, az az, hogy éppen a cenzúra és a mainstream „álhírek” szítják még több pletykát. Ahogy egy humorista fogalmazott az első világháború idején: „Az a vélemény uralkodott a lövészárkokban, hogy bármi igaz lehet, kivéve azt, amit nyomtatásban megengedtek.”
Mint információ, amelyet még mindig nem erősítettek meg, a pletyka mindig politikai jellegű.
Tehát az újságok és a hivatalos nyilatkozatok nagy jelentősége hiányában a szájhagyomány és a pletyka megújulása következik be. Mint információ, amelyet még mindig nem erősítettek meg, a pletyka mindig politikai jellegű. Bizalmatlanságot mutat a hatalommal és a társadalmi rend meglévő struktúráival szemben. A pletyka akár a huszonegyedik század elejének központi politikai kategóriája is lehetne.
Nyugodt maradni?
És itt térünk vissza a szupermarketek pánikjához, ami most Európa után is elérte az Egyesült Államokat. Mi van akkor, ha a pánikvásárlás nem annyira irracionális viselkedés, mint inkább racionális válasz egy olyan helyzetre, amelyben a világot irracionális vezetők uralják? Amikor Donald Trump amerikai elnök azt mondja, hogy a koronavírus az A demokraták „új álhíre” vagy Szerbia vezetője, Aleksandar Vučić javasolja az állampolgároknak erős alkoholt kell inniuk, hogyan tud valaki nyugodt maradni, és úgy folytatni, mintha a dolgok még mindig normálisak lennének?
Ez a globális pánikvásárlási világjárvány azonban azt mutatja, hogy valójában egyfajta önbeteljesítő próféciaként működik – nagyon gyakran maga a pánikvásárlás okozza a hiányokat. Pontosabban: az a hiedelem, hogy „pánik” van – és a kormány hazudik, vagy nem irányítja a dolgokat – logikusabbá teszi az individuális cselekvést. Amikor ilyen irracionális és megbízhatatlan vezetők foglalják el az államhatalmat, a tészták felhalmozása, bármilyen nevetségesen is hangzik, valójában az embereknek legalább némi kontrollérzést ad.
Ma, akárcsak a francia forradalomhoz vezető események idején, a félelemhullám elindításához egy pletyka, egy pletyka, vagy akár az önszuggesztió kell. És akárcsak a Nagy Félelem időszakában, mai globális szorongásunk hátterében nem annyira a vírustól való félelem, hanem az egészségügyi ellátás és működő államok nélküli jövőtől való félelem áll.
Ma, akárcsak a Nagy Félelem időszakában, az igazi félelem a szegénységben és a munkanélküliségben, a megbomlott rendszer napi leleplezésében rejlik. És még ha már látjuk is egy még erősebb megfigyelő kapitalizmus eljövetelét, a hőszkennerek és az arcfelismerés egyesülését, a populációk biopolitikai ellenőrzését és a mobilitás korlátozását, mi van, ha éppen ez a pánik és pletyka az, ami egy potenciális emancipációt is tartalmaz. funkció?
A tésztapolcok üresek, de ez remek alkalom arra, hogy egy pillanatra megálljunk – ha kell karanténban is –, és elgondolkodjunk azon, hogy nem a koronavírus öli meg a bolygót. Ez a globális kapitalizmus.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz