Narendra Modi, a jobboldali BJP élén, a jobboldali pártok szövetségét vezetve, megsemmisítő győzelmet aratott a 2014. április-májusbeli indiai választásokon, 336 mandátummal (ebből 282-t Modi saját BJP-pártjával) összehasonlítva. a hivatalban lévő Kongresszus Pártnak, amelynek szövetsége végül 60 mandátumot szerzett (ebből 44 a Kongresszusé). Az elmúlt 30 év legnagyobb többségi kormányát vezető Modi győzelme Indiában nagy változásokra adott felhatalmazásnak tekinthető.
De ez egy ilyen megbízás? A választások alapos elemzése, ahogy azt Nirmalangshu Mukherji is tette „A Stolen Verdict” című esszéjében. Kafila.org, (http://kafila.org/2014/05/23/a-stolen-verdict-nirmalangshu-mukherji/), azt sugallja, hogy az eredménynek annyi köze volt a kulcsfontosságú területeken a választási erőszak körültekintő, stratégiai és módszeres alkalmazásához, mint az ország véleményének jelentős változásához. Modi szövetsége az összes mandátum 51.9%-át szerezte meg, a szavazatok 31.0%-ával. Valóban hatalmas győzelem a helyek tekintetében. A népszavazás szempontjából? Nem látványos – Mukherji szerint ennyi helyre, az indiai többségi kormányok múltbeli választásaiból ítélve, még a First Past the Post (FPTP) választási rendszerben is a BJP-nek kellett volna a szavazatok 45%-át megszereznie, nem a 31-nek. % lett.
Hogyan nyerhetett ilyen rendkívüli mandátum/szavazat arányt a BJP vezette szövetség? A BJP két államban érte el a legnagyobb nyereséget: Uttar Pradeshben (UP) és Biharban. Ezekben az államokban a 2014-es választások előtti évben a BJP-vel kapcsolatban álló hindujobboldali utcai szervezetek, különösen az RSS, több tucat közösségi incidenst, más vallású emberek elleni erőszakos egyéni cselekményeket, sőt zavargásokat szítottak és vezettek. több száz embert (főleg muszlimokat) öltek meg. Ennek az erőszaknak a választási haszonélvezői a BJP voltak. Mukherji szavaival élve:
„A zavargások uszítása és az azt követő választási nyereség közötti kapcsolat jól ismert. Ismerős lépésként az áldozatokat, nevezetesen a muszlimokat mutatták be az igazi bűnösöknek: Amit Shah nyíltan kijelentette, hogy ez becsületbeli ügy, amelyet a szavazáson keresztül kell bosszút állni. A gudzsaráti pogromok után, amelyek során muszlimok ezreit mészárolták le és milliókat tettek hajléktalanná, a drákói POTA értelmében 286 személyt tartóztattak le: 285 muszlim volt, 1 pedig szikh (nem hinduk). Ezt követően Gujaratban a BJP elsöprő választási sikert aratott, amely megerősítette Narandra Modi tekintélyét a Sangh Parivarban.
Tehát Modi kormánya lehet többségben a mandátumok tekintetében, de Mukherjit még utoljára idézve ez „a legnépszerűtlenebb és legnem reprezentatívabb az Indiai Köztársaság történetében”. India korántsem az egyetlen hely, ahol a győztes választási stratégiája a demokratikus választások szellemének megsértésével jár. A választási rendszer és a demokrácia között számos más – szintén nem csak Indiára jellemző – kapcsolat van, amelyek együttesen katasztrofálissá teszik a következő Modi-éveket.
Alapvető jelentőségű az elszakadás India mint a nép által választott tisztviselők által irányított ország és India, mint magánhasznú ország között. Modi valódi mandátumát kevésbé a rá szavazó lakosság 31%-a adja, mint az őt támogató hatalmas pénzhatalom. Egész kitalált háttértörténetet hoztak létre Modiról, aki egy fejlődési zseni, aki gazdagságot hozott Gujaratba, ahol korábban főminiszter volt. Főminisztersége a gudzsaráti muszlimok elleni népirtó pogrommal kezdődött 2002-ben, de a fejlődésről szóló történet azt állítja, hogy magánvállalkozások révén alakította át Gudzsarátot, és megígéri, hogy ugyanezt megteszi Indiával. Valójában Jean Dreze közgazdász kimutatta, hogy Gujarat fejlődési eredményei „mérsékeltek, nagyrészt megelőzték Narendra Modit, és éppúgy közük van a közintézkedésekhez, mint a gazdasági növekedéshez”. (Lásd Jean Dreze „The Gujarat Muddle” című művét:http://www.thehindu.com/opinion/op-ed/the-gujarat-muddle/article5896998.eceés „The Gujarat Middle”: http://www.thehindu.com/opinion/op-ed/the-gujarat-middle/article5993938.ece) A szilárd fejlődési mutatók tekintetében Kerala vagy Tamil Nadu államot kell keresni. De Gujaratot nehéz felülmúlni, ha a közvagyont magánvállalatoknak adják át. Ezt a tendenciát, illetve a korábbi kormányoktól elnyert közjóléti rendelkezések leépítését célozzák meg a Modi vállalati támogatói, és találták meg eszközüket.
A Modi által leváltott Kongresszus vezette kormány is alkalmazta a kommunalizmust, magánhasznra adott közjavakat, a kirekesztésen alapuló rendszert is fenntartotta. De Modi mindebből többet fog tenni.
Ennek érdekében a választási rendszer és a demokratikus értékek közötti másik szakadást használja ki: az indiai őslakosok viszonylag kis választói súlyát (adivasis). Közép-India erdőiben, ahol India őslakosai közül sokan élnek, magánérdekek által áhított erőforrások – főleg ásványok – találhatók. Az adivasik alkotmányos védelemben részesülnek, erdőkincseiket és falvaikat a helyi önkormányzatot előíró törvények szabályozzák. Ahhoz, hogy a vállalatok hozzáférhessenek ezekhez az erőforrásokhoz, ezeket a jogi védelmeket le kell győzni. A korábbi indiai kormányok által választott módszer az volt, hogy szükségállapotot hirdettek az adivasi területeken, militarizálják a térséget, és terrorellenes háborúnak nevezték a helyzetet. Modi nagy stratégiai hozzájárulása itt is az lesz, mint másutt, hogy továbbra is ezt tegye, de többet. Nandini Sundar tudós bemutatta ezeket a folytonosságokat a Hindustan Times egyik közelmúltbeli cikkében:http://www.hindustantimes.com/comment/analysis/nda-is-pursuing-anti-adivasi-agenda-in-the-name-of-countering-the-maoists/article1-1260599.aspx.
[Megjegyzés: Közép-Indiában fegyveres ellenállás zajlik, és Indiában viták folynak az ilyen ellenállás stratégiájának hatékonyságáról és problémáiról – lásd például Mukherji „Maoists in India: Tribals Under Siege” című könyvét. De ahogy Arundhati Roy mondta a Democracy Now! A 2014-es választások idején: „Bárki, aki az effajta gazdasági totalitarizmus ellen beszél, maoista, akár maoista, akár nem.”http://www.democracynow.org/2014/4/9/is_india_on_a_totalitarian_path].
Területeik militarizálásának részeként India bennszülött lakossága is komoly mértékű, teljesen komolytalan jogi üldözéssel néz szembe. Az a jogrendszer, amely megtagadja jogaik védelmét, tárgyalás nélkül hosszú időre bebörtönözheti őket. Néhány adat az elmúlt évtizedből: 2005 és 2012 között körülbelül 200 bennszülött népes ügy várt tárgyalásra Közép-India egyik bíróságán (Dantewada Sessions Court), amelyeket minden évben „megsemmisítettek”. Mindegyik esetben a vádlottak átlagos száma ügyenként körülbelül 7 fő volt – ez furcsa a büntetőügyekben, de összhangban van a falvakba belépő és az embereket véletlenszerűen letartóztató fegyveres erők mintájával. Ezekben az esetekben az őslakosokat olyan törvények alapján vádolják, mint a jogellenes tevékenységek (megelőzési) törvény, olyan dolgokkal, mint a „jogellenes gyülekezés” és a „köznyugalom megsértése”. Ezen esetek felmentési aránya ebben az időszakban 91-98% között mozgott, de az emberek évekig a börtönben sínylődnek, mielőtt az ügyet véglegesen elintézték. Ezek az adatok egy bíróságtól származnak, India egyik részén. Extrapolálva az őslakosok politikai (vagy esetleg gazdasági) üldözésének hatalmas mintájára terjed ki.
[Modi arra is számíthatott volna, hogy Kasmírra veszi a tekintetét, amelyet már korábban is demoralizált az Azadiról szóló álmok összeomlása, de a közelmúltbeli áradások óriási károkat okoztak a Kasmír-völgyben, a főváros nagy része tönkrement, több százan meghaltak, a katasztrófa még mindig kirajzolódik. A média tele van történetekkel arról, hogy Modi hogyan mutat vezető szerepet a válságban, de az ilyen katasztrófák gyakran több lehetőséget adnak a hatalmasoknak arra, hogy kedvük szerint alakítsák át a jövőt (lásd Naomi Klein „The Shock Doctrine” című könyvét).
Még mindig vannak emberek, akik megpróbálják bíróság elé állítani Modit a 2002-es gudzsaráti pogromban játszott szerepe miatt, amely több ezer muszlim halálát okozta kormányfői hivatala alatt. Modi hívei azt az ostoba kijelentést tették, hogy ezek a kísérletek a pakisztáni hírszerzés összeesküvésének részei, akik feltehetően zökkenőmentesen tudnak váltani a tálibok megszervezése, a helyi katonai puccsok és az indiai emberi jogi jogsértések jól dokumentált eseteinek nemzetközi fórumok elé állítása között. lát:http://www.sunday-guardian.com/news/isi-plans-to-use-us-un-to-tar-modi). De Modi választási győzelme valamelyest megszabadította őt a fenyegetéstől, hogy büntetőeljárás alá vonják a törvény alapján – ez egy újabb elszakadás a demokrácia szelleme és a manipulálható választások között.
Ugyanazok a viták és ugyanazok a problémák, amelyek mindenütt előfordulnak – az extraktivizmus, a kirekesztés, az őslakosok kitelepítése – élesen előfordulnak Indiában.
Modi választási rendszerrel, nem pedig demokráciával került hatalomra. Azoknak, akik ellenállnak, ugyanolyan kifinomultan kell érteniük a rendszert, de valódi demokratáknak is kell lenniük. A BJP a kommunalizmust használja a szolidaritás lerombolására, de a szolidaritás a válasz a túlélésre ebben az összefüggésben: az ország kirekesztő, erőszakos vízióját elutasító emberek szolidaritása, és talán a nemzetközi szolidaritás is.
Justin Podur egy torontói író. A blogja az podur.org.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz