Az elmúlt fél évszázad során a magánszektor szakszervezeti tevékenysége meglehetősen brutális halálmenetet élt át. Szinte minden évben újra megtudjuk, hogy a magánszektorban dolgozók szakszervezeti tagok aránya új rekord alacsonyra csökkent. A visszaesés nagyrészt fokozatos, a magánszektorbeli szakszervezetek lassan kifulladtak. Amerika egyedülállóan szörnyű munkatörvényei [1]. A következő évben azonban ez a lassú megszűnés jelentősen felgyorsulhat a Legfelsőbb Bíróság jóvoltából.
A szavazati jogról szóló törvény, a megerősítő fellépés, a házasság védelméről szóló törvény és a 8. javaslat körül a múlt hónapban megjelent intenzív médiavisszhang árnyékában a bírók csendben beleegyeztek abba, hogy két olyan esetet tárgyaljanak, amelyek tönkretehetik a magánszektorban működő szakszervezeteket.
Az első eset, Noel Canning kontra NLRB, az Egyesült Államok szenátusát sújtó diszfunkcióból adódik. A kamara republikánus kisebbsége évek óta nem hajlandó megerősíteni elnöki kinevezéseket a Nemzeti Munkaügyi Kapcsolatok Tanácsában, a munkavállalók szakszervezeti jogait védő kormányhivatalban. Ennek eredményeként az NLRB nehezen tudta fenntartani a törvényes működéséhez szükséges háromtagú határozatképességet. A szenátusi akadályozás megkerülése érdekében Obama elnök kénytelen volt új NLRB-tagokat nevezni a szenátusi szünetekben. E kinevezések megfojtására a szenátus republikánusai mostanában megtagadták a szünetet azáltal, hogy megragadták azokat a technikai dolgokat, amelyek a testületet állandóan ülésezik.
Az adminisztráció elleni ítélet lehetővé tenné a szenátus republikánusainak, hogy hatástalanítsák az ország munkaügyi törvényeit
E manőverezés ellenére Obama elnök továbbra is szünetet tartott az NLRB-ben anélkül, hogy a szenátus megerősítését kérte volna. Kormányzata azzal érvelt, hogy a Szenátus akkor is szünetet tart, amikor ténylegesen leáll, még akkor is, ha a Szenátus azt állítja, hogy még mindig ülésezik. Ennek a konfliktusnak a végleges megoldása érdekében a Legfelsőbb Bíróság a Noel Canning-ügyben eldönti, hogy az elnök milyen körülmények között írhat elő szünetet az NLRB-nél. Tekintettel a jelenlegi Legfelsőbb Bíróság konzervatív irányultságára, teljesen lehetséges, hogy ezeket a szüneteket érvénytelennek nyilvánítják.
Egy ilyen döntés lényegében üres csekket adna a szenátus republikánusainak, hogy ivartalanítsák az ország munkaügyi törvényeinek betartatására felhatalmazott egyetlen ügynökséget.
Egy nem működő NLRB például illegálisan elbocsátott vagy megfélemlített munkavállalókat hagyna a munkaadóktól a szakszervezeti megmozdulások során, és nincs hova fordulniuk. Ezenkívül a szakszervezeti választási vitákat megoldó NLRB nélkül a szakszervezetek szinte lehetetlennek találhatják, hogy új munkavállalói csoportok igazolt képviselőivé váljanak. Nehéz elképzelni, hogy bármilyen szakszervezet sikeresen szervezzen új munkavállalókat ilyen feltételek mellett.
A második eset, Mulhall kontra UNITE HERE Local 355, megkérdőjelezi az elmúlt évtized talán legsikeresebb szakszervezeti stratégiáját. Mivel munkatörvényeink annyira barátságtalanok a munkavállalókkal szemben, a nagy szakszervezetek – többek között a SEIU, a UNITE HERE és a CWA – gyakran igyekeznek úgynevezett „szervezési megállapodásokat” kötni a munkaadókkal. Ezek az üzletek meghatározzák azokat a szabályokat, amelyeket a szakszervezeteknek és a munkáltatóknak be kell tartaniuk a későbbi szervezőcsaták során. A leggyakoribb rendelkezések megkövetelik, hogy a munkaadók semlegesek maradjanak a szakszervezettel kapcsolatban, és ismerjék el azt, amint munkavállalóik többsége aláírja a képviseletüket felhatalmazó kártyákat.
In Mulhall, ezeket a megállapodásokat megtámadják a korrupcióellenes törvények, amelyek megakadályozzák a munkaadókat abban, hogy "értékes dolgokat" adjanak a szakszervezeteknek. Ha a Legfelsőbb Bíróság úgy dönt, hogy a szervezési megállapodások jogellenesek, az elmúlt évek egyetlen ígéretes szakszervezeti stratégiája elhal.
Önmagukban ezek az esetek bármelyike legyengítő csapást mérhet a szakszervezeti mozgalomra, amely már súlyosan megsebesült az évek óta tartó folyamatos hanyatlás miatt. Ezek együttesen halálos ítéletet jelenthetnek az új magánszektor szerveződésének. Ez különösen igaz az interakciójuk különleges módja miatt. A kifogásolt szervezési megállapodások egyik legfőbb előnye Mulhall az, hogy megkönnyítik az új szakszervezetek létrehozását az NLRB nélkül. Nélkülük a szakszervezeteknek nem lesz más választásuk, mint az NLRB-re hagyatkozni, amelyet aztán tehetetlenné tehet Noel Canning.
A magánszektorbeli szakszervezetek már hanyatlóban vannak. De ez az egy-két ütés, ami végleg megbéníthatja őket.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz