Újságíróként és politikai aktivistaként Izrael-Palesztinában és Törökország Kurdisztánjában végzett munkám lehetővé tette számomra, hogy elkezdjem felmérni a hasonlóságokat és különbségeket a két területen folyó harcok között. Az elmúlt hetek, amikor a megszállt palesztin területeken tartózkodtam, további elgondolkodtatót adtak az ügyben.
Nehéz kihagyni a párhuzamot Törökország és Izrael között. Maga a Török Köztársaság alkotmánya mérgező diszkriminatív jellemzőkkel rendelkezik, a törököket előnyben részesíti az etnikai kisebbségekkel szemben, míg Izrael igazságszolgáltatási rendszere (Izraelnek nincs alkotmánya) a zsidókat részesíti előnyben a nem zsidókkal szemben. Ezeknek az államoknak az egyenlőtlenség alapelvét tükrözve mindkét ország nagy erőfeszítéseket tett a nagyrészt sikeres erőfeszítéseik során, hogy megakadályozza más népek emancipációját, amelyek Törökország és Izrael teljes ellenőrzése alatt álló területeken élnek.
Törökország jelenlegi alkotmánya, amelyet 1982-ben írt egy katonai junta, kimondja, hogy a köztársaság állampolgárai kizárólag a „török nemzet” tagjai – ez a jellemzés nem ment túl jól a Törökország határain belül élő mintegy 15 millió kurd esetében. Az alkotmány 10. cikkelye például tiltja az úgynevezett török nemzet részegységekre való felosztását, mert – mondanunk sem kell – a török nemzet oszthatatlan. Más szóval, az etnikai kisebbségek törökországi létezésének puszta fogalma alkotmányellenesnek fogható fel.
Mindkét állam erősen militarizált, és mindkét állam kiterjedt „terrorellenes” törvényekkel rendelkezik – ezt az eszközt gyakran használják az erőszakmentes politikai szervezkedés leküzdésére, amely megkérdőjelezi a status quót. Mindkét ország rendszeresen megsérti a genfi egyezményeket, és mindkét kormány előreláthatólag megtagadja a nemzetközi jog kirívó megsértését elkövető állami személyzet elszámoltathatóságát.
Az izraeli zsidó politikai vezetés rasszizmusa és nacionalizmusa lassanként elismert tényként jelenik meg, azonban mind a török vezetés, mind a közvélemény olyan ördögi dzsingoizmust táplál, amely talán nem annyira ismert sok nyugati számára. Szem előtt tartva, hogy a PKK egy olyan szervezet, amely a kurd politikai és kulturális jogokat támogatja, az Iszlám Állam pedig terjeszkedő takfiri zsoldos szervezet, szavazás 2014 végétől némileg feltűnő eredményeket tár fel. A törökök 43.7%-a veszélyesebbnek tartja a PKK-t, mint az Iszlám Államot, míg 41.6%-a az Iszlám Államot a PKK-nál.
A törökországi kurd emancipációért, valamint a palesztinok izraeli-palesztiniai küzdelmei hosszú múltra tekintenek vissza, és számos hullámvölgyön keresztül zajlanak. Ennek ellenére a harcok jelenlegi állása egészen más.
Törökországban a kurd mozgalmat irányító fő szervezetek a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) és a Népi Demokrata Párt (HDP). Az előbbi egy politikai-katonai szervezet, amely több mint három évtizede vesz részt fegyveres konfliktusban Törökországgal. Ez utóbbi olyan politikai párt, amely át tudta lépni a törökországi választási küszöböt, és a legutóbbi parlamenti választásokon a szavazatok több mint 12%-át szerezte meg.
Miután Törökország kurd területein számos helyen dolgoztam, nyilvánvaló és azonnali megfigyelés volt, hogy ez a két szervezet egy széles tömegmozgalmat alkot, több millió aktív támogatóval mind Törökországban, mind a diaszpórában. Noha a PKK belső hatalmi struktúrája aligha a decentralizált döntéshozatal tanpéldája, a szervezet napirendjét gondosan csiszolták az ország kurd területein élő számtalan kurd közösséggel való szoros együttműködéssel, és ezért a szervezet és napirendje óriási értékű. Törökország kurd lakosságának támogatása.
A HDP éppúgy tömegmozgalom, mint politikai párt. Ráadásul ez nem pusztán egy „kurdbarát”, hanem egy befogadó, multikulturális és baloldali platformot szorgalmazó párt. Egy ilyen párt számára a szavazatok több mint 12%-a egy olyan országban, mint Törökország, elképesztő teljesítmény.
Bár rendkívül ellenséges környezetben működik, teljesen lehetséges, sőt valószínű, hogy a PKK-nak és a HDP-nek a következő években sikerül megőriznie az ország alkotmányának és tágabb politikai kultúrájának régóta esedékes reformját. Gyakran előfordul, hogy minél több ember mozgósítja magát egy adott ügy kiállására, annál valószínűbb, hogy végül ők fognak győzni, még akkor is, ha ellenfelük egy elnyomó és erős állami szereplő.
Palesztinában egy ilyen áttörés kevésbé várható. Legutóbbi tartózkodásom a megszállt palesztin területeken további anekdotikus bizonyítékokat adott arra a sajnálatos tényre, hogy a palesztin politikai szervezők elleni izraeli fellépés valóban megbosszulta magát. Az izraeli megszállással szembeni ellenállás különféle formáinak számos lenyűgöző – viszonylag kicsi – zsebe van, de jelenleg nincs jól koordinált palesztin tömegmozgalom több százezer aktív résztvevővel.
Évtizedeken át, amikor a PFSZ valóban a palesztinok tényleges képviselője volt, a nemzetközi közösség legjelentősebb államai együttműködtek Izraellel a palesztin önrendelkezés lehetőségeinek lerombolása érdekében. A palesztin ügy csak az utóbbi években kapott szélesebb körű támogatást az EU-ban és az Egyesült Államokban. Bár túlzás azt állítani, hogy ez túl kevés, de minden bizonnyal olyan késő, hogy a megszállt területeken a népi alapú politikai szerveződés lendülete alábbhagyott.
A kurdok törökországi csatáját viszonylag kevés kívülről támogatták. A PKK-t az EU, az Egyesült Államok és a NATO kriminalizálta, és az is marad. Törökország fontos szövetségese mind az EU-nak, mind az USA-nak (és természetesen befolyásos NATO-állam). Mindazonáltal a törökországi kurdok népi alapú politikai struktúráinak ellenálló képessége lehetővé tett valami egészen figyelemre méltó dolgot, nevezetesen, hogy Ankara végül kénytelen lesz teljes jogokat biztosítani a kurdoknak.
Az azonban, hogy mit hoz a palesztin harc jövője, nem teljesen világos. Megjelenik-e a PKK-HDP palesztin megfelelője, vagy Izraelnek és a Palesztin Hatóság munkatársainak sikerül megváltoztatniuk a palesztin politikát az első intifáda inspiráló tömegmozgalmából a politikai gyilkosság esettanulmányává?
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz