Tegnap este egy kurd barátom házában aludtam itt Rojaván. Lánya, pimasz és magabiztos 6 évesen, az asztalon állt, és előadta az iskolában tanult dalokat, a szír-kurd diákok első generációjának tagjaként, akik valaha is hallották anyanyelvüket az osztályteremben.
„Kurd vagyok” – énekelte. „A saját nyelvemen tanulok… a saját nyelvemen énekelek…” Nem tűnik olyan sokat kérdezősködni.
Ez azonban túl sok a kurdok kiirtására éhes török államnak, aki kész „eltemetni Rojava fegyvereseit az árkokban”, mivel – fenyegetőzött a védelmi miniszter ezen a héten. Ez túl sok Donald Trumpnak, aki a héten úgy döntött, hogy kivonja erőit Rojaváról, és kiszolgáltat minket a közelgő török inváziónak.
És sok nyugati és nemzetközi baloldali számára is túl sok, hogy a békén kukorékolnak, mintha most jönne a béke, vagy gúnyolódni a kurdokon, amiért „nem hajlandók tanulni a hibáikból”, és elfogadták az amerikai légi fedezéket a Daesh elleni halálharcban.
Ha bármelyik globális hatalom elvtársainak sikerült volna saját földjükön beiktatni az antiimperialista, szocialista uralmat; ha a kurdok hátat fordítottak volna az amerikaiak javára a The People's Republic of Everybody által felajánlott katonai védelemnek; akkor beszélgethetnénk. De manapság nincs ilyen hatalom.
Azok az „antiimperialisták”, akik gúnyosan csúfolják az YPG/J-t, amiért Kobane ostroma alatt légi fedezéket fogadtak el az amerikaiaktól, úgy döntenek, hogy elfelejtik az imperialista közel-keleti vállalkozások egyoldalú természetét.
As Salih muszlim, a Rojava kormánypárt, a PYD diplomáciai kapcsolatokért felelős társelnöke nemrég azt mondta: „Nem hívtuk meg az amerikaiakat, és nem mondtuk nekik, hogy távozzanak. Semmi esetre sem voltak itt, hogy megvédjenek minket. Érdeklődéseink egybeestek, együtt cselekedtünk, de soha nem támaszkodtunk rájuk.”
A török államnak megvan a maga dzsihadista meghatalmazottak, akik tetszés szerint megerőszakolnak és kínoznak, bebörtönöznek és kivégeznek: de a NATO-n keresztül a török állam maga is a soviniszta, tekintélyelvű osztályérdekű nacionalizmus meghatalmazottja, amelyet Trump hirdet.
Ha Törökország elfoglalja a DFNS olajmezőit és gazdagságát, akkor ezek az antiimperialisták kivel fognak üzletelni? Lehet, hogy egy NATO-hadsereg távozik, de ez nem jelenti azt, hogy Szíria földje visszakerül a szíriai kezébe. Észak-Szíria Demokratikus Föderációja mindig is szíriai, kurdok, arabok, asszírok kezében volt. Lehet, hogy már nem sokáig.
Trump döntése világossá teszi, amit Rojava hívei mindvégig hangoztattak: egyes imperialista hatalmak kiirtandó kártevőknek tekintik a kurdokat, mások pedig hasznos eszköznek tekintik őket, de végül is alig lehet választani közülük.
Várakozás nélkül bocsánatkérést várunk azoktól, akik azzal vádoltak minket, hogy az imperialista közel-keleti terjeszkedés készséges bábja vagyunk. Tanúja Abdullah Öcalan kanári-sárga zászlójának, amint az újonnan felszabadult Rakka városa felett repül, dacolva az amerikai koalíció kívánságaival. Nézze meg, milyen állhatatosan lépnek ki az utcára az emberek a betiltott gerilláért, dacolva minden nemzetközi kapcsolati logikával. Itt nincs szeretet az imperialisták iránt, csak a háború szükségletei.
Egy másik, rövidebb forradalmat tárgyalva WH Auden költő a megszokást formáló fájdalomról írta: az általa leírt szokások apatikusak, reménytelenek. De azt az érzést kapom a kurd elvtársaktól itt, Rojaván, hogy ha még több szenvedés következik, akkor népük izomemlékezete úgy reagál, ahogy mindig is.
Amikor Kobane lakossága ezen a héten felvonult az amerikai katonai támaszpontokra, dühösen vonultak fel, és sok mártírjuk fényképét dacosan tartották a fejük fölött.
Az emberek üzenete nem segélykérés volt, hanem az, hogy megszégyenítik az amerikai vezető döntését (biryara Trump hat şermezarkirin, ahogy az esti híradóban leírták), és követelték áldozataik tiszteletben tartását. Akciójukat erőhelyzetből hajtották végre. Talán nem katonai vagy anyagi erő, de erő mégis.
„Senkinek nem fogunk könyörögni, hogy ne támadjon meg minket, vagy könyörögjön, hogy védjék meg” – folytatta Salih Muslim. „Itt vagyunk, tudjuk kezelni a saját védekezésünket. Eltökéltek vagyunk a teljes ellenállás mellett. Bízunk az embereinkben és a saját védelmi rendszerünkben. Mindenki teljesíti kötelességét.”
Még ha totális háború is van, és török repülőgépek mészárolják le a városokat, és a forradalmat a sivatagba és a hegyekbe taszítják, a kurd mozgalom barátságtalan nehézségek árán alakult ki, és most erősebb, mint valaha.
Amikor azt az estét kurd barátom házában töltöttem, a lányaival nevetve, majd láncdohányozva és piszkos vicceket cserélve, eszembe jutott Auden más sorai, amelyek sok vigaszt adtak ezekben a mozgalmas és bizonytalan napokban:
„Ma a halálesélyek szándékos növelése,
A szükséges gyilkosság bűnösségének tudatos elfogadása…
Ma a rögtönzött vigasztalások: a közös cigaretta,
A kártyák a gyertyafényes pajtában, és a kaparós koncert,
A férfias viccek; ma a
Megtapasztalt és nem kielégítő ölelés, mielőtt bántana.”
Itt a földön jól látható, hogy ez a forradalom milyen hevenyészett, az ellenőrző pontokon széteső házi készítésű tankok, a női központokká újrahasznosított elhagyatott rezsim előőrsök, a szegény falusiak által állandóan kínált étkezés és szállás, miközben munkánk miatt utazunk. , az olcsón gyártott videók lepedőre vetítve emlékeztetik a helyi fiatalokat hosszú küzdelmükre. És látja az ember, hogy ez a kézről-szájra lét az erejének forrása.
Kiváló írásában Trump döntésére adott reakciókat kommentálja – ami teljes egészében el kell olvasnod – Dr. Hawzhin Azeez kurd feminista írja:
„Ki tanította meg, hogy ez egy sima út? Nem tanultunk semmit az árulás múltbéli történetéből? Elfelejtettük, hogy bármi történjék is, Kurdisztán óvó hegyei mindig visszahívnak minket védekező ölelésükbe? Hogy a szabadságharcosok a csúcsokon ülnek és vigyáznak ránk, elkötelezve magukat elkerülhetetlen felszabadulásunk mellett? Mikor adtuk át hatalmunkat a neokolonialistáknak és az imperialistáknak?
A kurd rokonaihoz intézett hívást megismétlem nemzetközi elvtársainknak. Ha amerikai repülőgépek fedeznek minket, hát legyen. Helyes, hogy az amerikai nép különösen felkelt vezetőjük gyáva döntése ellen.
Internacionalistákként azonban együtt kell kiállnunk az állami erővonalakon kívül, kurd bajtársaink fáradhatatlan meggyőződésével. Támogatásra, mozgósításra, tömeges antifasiszta fellépésre van szükség a nyugati célpontok ellen. A bajtársainkra hagyatkozunk, nem a kapitalista államok öncélú akaratára.
Rojava helyreállította a kritikai internacionalizmus érzését a forradalmi mozgalmakban Nyugaton, ahol az már régóta fogyatkozik a liberális neurózisok által hordozott parochializmus javára. Most arra szólítjuk fel ezeket a mozgalmakat, hogy cselekedjenek anyagilag és saját felekezeti megosztottságaikon.
Az államkommunizmus bukott dinoszauruszaival ellentétben mi nem tudunk cserébe pénzügyi vagy katonai segítséget felajánlani. Amit kínálni tudunk, az egy antifasiszta, antiimperialista remény égése a láthatáron, amely egyesíti és viszi tovább a küzdelmeket szerte a világon. Ne engedje kialudni.
Segíts a ZNetnek és a Z Magazinnak
A programozással kapcsolatos problémák miatt, amelyeket csak most tudtunk végre megoldani, több mint egy év telt el a legutóbbi adománygyűjtésünk óta. Ennek eredményeként minden eddiginél nagyobb szükségünk van az Ön segítségére, hogy továbbra is elhozhassuk azokat az alternatív információkat, amelyeket 30 éve keresett.
A Z a lehető leghasznosabb társadalmi híreket kínálja, de annak megítélésében, hogy mi a hasznos, sok más forrástól eltérően a jövőképet, a stratégiát és az aktivista relevanciát hangsúlyozzuk. Amikor például Trumpot megszólítjuk, arról van szó, hogy találjunk utakat Trumpon túl, ne pusztán ismételjük újra és újra, milyen szörnyű. És ugyanez igaz a globális felmelegedéssel, a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel, a rasszizmussal, a szexizmussal és a háborúskodással kapcsolatos kérdéseinkre is. Mindig az a prioritásunk, hogy amit nyújtunk, az segítsen meghatározni, mit tegyünk, és hogyan tegyük a legjobban.
Programozási problémáink megoldása érdekében frissítettük rendszerünket, hogy megkönnyítsük a fenntartóvá válást és az adományozást. Ez egy hosszú folyamat volt, de reméljük, hogy mindenki számára kényelmesebb lesz a növekedésünk elősegítése. Ha bármilyen problémája van, kérjük, azonnal jelezze felénk. Bármilyen probléma esetén be kell jelentkeznünk, hogy a rendszer továbbra is mindenki számára könnyen használható legyen.
A legjobb segítség azonban az, ha havi vagy éves fenntartó lesz. A fenntartók megjegyzéseket fűzhetnek, blogokat tehetnek közzé, és éjszakai kommentárt kaphatnak közvetlen e-mailben.
Egyszeri adományozást is nyújthat, vagy előfizethet a Z Magazin nyomtatott változatára.
Iratkozz fel a Z Magazinra itt.
Bármilyen segítség nagyban segít. Kérjük, azonnal küldje el e-mailben a fejlesztésekre, megjegyzésekre vagy problémákra vonatkozó javaslatait.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz