Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdogan és Hassan Rouhani szerdán csúcstalálkozót tart Szocsiban, hogy megvitassák Szíriát. Oroszország, Törökország és Irán a három hatalmi szereplő az asztanai tárgyalásokon – ahol a többszörös tűzszünet, amilyen nehezen megvalósítható, legalább lassan, de biztosan a végső cél – a politikai rendezés – felé halad.
A stabil Szíria kulcsfontosságú az eurázsiai integrációban részt vevő valamennyi fél számára. Ahogy az Asia Times jelentettKína világossá tette, hogy a békés Szíria végül a Belt and Road Initiative (BRI) néven ismert Új Selyemutak csomópontjává válik – amely a Yiwu és a Levant között ingázó kiskereskedők hadainak korábbi üzleti jótékony hatására épít.
Eltekintve a megoldhatatlan háborús és békekérdésektől, még felvilágosítóbb megfigyelni, hogy Törökország, Irán és Oroszország hogyan játssza el egymást átfedő változatait az eurázsiai gazdasági integrációról és/vagy a BRI-vel kapcsolatos üzletről.
Sok köze van a vasúti hálózatok közötti energia/közlekedési összeköttetéshez – és tovább az úton a nagysebességű vasúthoz – és ahhoz, amit a 2000-es évek eleje óta leírtam, pl. Pipelineistan.
A Baku-Tblisi-Ceyhan (BTC) vezeték, egy ügylet, amelyet a néhai Dr. Zbigniew „Grand Chessboard” Brzezinski személyesen közvetített Bakuban, a Clinton-kormányzat jelentős energetikai/geopolitikai puccsa volt, egy köldökzsinórt fektetett ki Azerbajdzsán között. Grúzia és Törökország.
Most jön a Baku-Tblisi-Kars (BTK) vasút – amelyet Erdogan nagy feltűnéssel avatott fel Ilham Aliyev azerbajdzsáni elnök és Giorgi Kvirikašvili grúz miniszterelnök mellett, de a döntően Bakhitzhan Szagintajev kazah miniszterelnök és Abdulla Aripov üzbég miniszterelnök is. Végül is itt a Kaukázus és Közép-Ázsia integrációjáról van szó.
Erdogan valóban elment további: A BTK „az Új Selyemút fontos lánca, amelynek célja Ázsia, Afrika és Európa összekapcsolása”. Az új közlekedési folyosót fontos eurázsiai csomópontként alakították ki, amely nemcsak a Kaukázust Közép-Ázsiával köti össze, hanem a nagy képben az EU-t Nyugat-Kínával is.
A BTK csak a kezdet, figyelembe véve a kínaiak által épített gyorsvasút hosszú távú stratégiáját Hszincsiangtól Közép-Ázsián át egészen Iránig, Törökországig, és természetesen az álomcélpont: az EU. Erdogan jól látja, hogy Törökország milyen stratégiai helyzetben van ahhoz, hogy profitáljon belőle.
Persze a BTK nem csodaszer. Irán és Törökország között más csatlakozási pontok is megjelennek, és más kulcsfontosságú BRI-összekötők is felgyorsulnak a következő néhány évben, mint például a megújult Transzszibériai hídon átívelő eurázsiai szárazföldi híd és a tengeri selyemút jeges változata: az északi Tengeri útvonal az Északi-sarkon át.
Ami különösen érdekes a BTK esetében, az a Pipelineistan összekapcsolása a Transz-anatóliai gázvezeték (TANAP), amely földgázt szállít a hatalmas azeri Shah Deniz-2 gázmezőről Törökországba és végül az EU-ba.
Cemil Ertem török elemző hangsúlyozza: „A TANAP-hoz hasonlóan a BTK Railway nemcsak három országot köt össze, hanem Ázsia és Európa egyik fő kereskedelmi és szállítási útvonala, különösen Kazahsztán és Türkmenisztán kikötője. Közép-Ázsiát köti össze Törökországgal az isztambuli Marmaray projekttel és a Kaszpi-tenger térségén keresztül. A TANAP gerincét képező Southern Gas Corridor mellett a Dél-kínai-tengeren lévő kikötőket is összeköti Törökországon keresztül Európával.”
Nem csoda, hogy a BTK eksztatikus fogadtatásban részesült egész Törökországban – vagy, mondjuk úgy, a régen Kis-Ázsiában. Grafikusan kifejezi Ankara kelet felé fordulását (mint például a Kínával folytatott kereskedelem növekedését), valamint egy új lépést az Ankara és Moszkva közötti rendkívül összetett stratégiai kölcsönös függésben; a közép-ázsiai „stanok” végül is Oroszország történelmi befolyási övezetébe esnek.
Ehhez jön még az S-400-as rakétavédelmi rendszer (függőben lévő) orosz eladása Ankarának, valamint az orosz és kínai érdekeltség, hogy Törökország a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) teljes jogú tagja legyen.
Az IPI-ről az IP-re, majd a II
Hasonlítsa össze most a BTK puccsát Pipelineistan egyik védjegyévé vált, sziklán lógó szappanoperájával; az IPI (Irán-Pakisztán-India), amelyet korábban „a békevezeték".
Az IPI-nek eredetileg Délkelet-Iránt Észak-Indiával kellett volna összekötnie Beludzsisztánon keresztül, a pakisztáni Gwadar kikötőn keresztül (ma a Kína-Pakisztán Gazdasági Folyosó (CPEC) kulcsfontosságú csomópontja). A Bush- és Obama-adminisztráció mindent megtett annak érdekében, hogy megakadályozza az IPI felépítését, inkább a rivális TAPI-ra (Türkmenisztán-Afganisztán-Pakisztán-India) fogadtak – amely valójában az afganisztáni Herattól keletre lévő háborús övezeten halad át.
Előfordulhat, hogy a TAPI végül megépül – még akkor is, ha a táliboktól megtagadják a kivágást (20 évvel ezelőtt pontosan ez volt az érvelés az első Clinton-kormánynál: a tranzitjogok). Az utóbbi időben Oroszország fokozta játékát, a Gazprom elcsábította Indiát, hogy partnerré váljon a TAPI építésében.
Ám ekkor jött Alekszandr Novak orosz energiaügyi miniszter legutóbbi bejelentése: Moszkva és Teherán szándéknyilatkozatot ír alá egy 1,200 kilométeres gázvezeték megépítéséről Iránból Indiába; nevezzük II. A Gazprom pedig ezzel párhuzamosan az útvonal mentén feltáratlan iráni gázmezőkbe fektet be.
Eltekintve attól, hogy a Gazprom jelentős győzelmet aratott – kiterjesztette hatókörét Dél-Ázsia felé –, a lényeg az, hogy a projekt nem az eredeti IPI (valójában IP) lesz, ahol Irán már megépítette a határig tartó szakaszt, és segítséget ajánlott Iszlámábádnak. saját szakaszt építeni; egy lépés, amelyet az Egyesült Államok szankciói sújtanak. A Gazprom projekt egy víz alatti vezeték lesz a Perzsa-öböltől az Indiai-óceánig.
Újdelhi szemszögéből ez a végső win-win. A TAPI továbbra is rémálomszerű ajánlat, és Indiának minden gázra szüksége van, amit csak tud, gyorsan. Feltéve, hogy az új Trump-kormányzat „indo-csendes-óceáni” retorikája érvényesül, Újdelhi biztos abban, hogy nem sújtják szankciókkal, mert Iránnal és Oroszországgal is üzletel.
Aztán Putyin közelmúltbeli teheráni látogatásának egy másik kulcsfontosságú fejleménye is megjelent: az ötlet – egyenesen a BRI-ből – egy vasúti összeköttetés kiépítése Szentpétervár (a Balti-tengeren) és a Perzsa-öbölhez közeli Chabahar kikötő között. Chabahar történetesen a kulcsfontosságú központja India válaszának a BRI-re: a tengeri kereskedelmi kapcsolat Afganisztánba és Közép-Ázsiába, Pakisztánt megkerülve, és kapcsolódik az észak-déli közlekedési folyosóhoz (INSTC), amelynek Irán, India és Oroszország a kaukázusi és közép-ázsiai nemzetek mellett kulcsfontosságú tagjai.
Nincs szükség időjósra, hogy lássa, merre fúj a szél Eurázsia-szerte; integráció, egészen.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz