A WikiLeaks alapítója, Julian Assange igazolása – talán, talán elképzelhetően – teljesíthetőnek tűnik. Elég, ha közzéteszem egyedülálló újévi fogadalmam – nem kívánságom, hanem határozott elhatározásom –, hogy aktívabban hozzájáruljak a Julian Assange, a rosszul bánt, meggyalázott és bebörtönzött, a WikiLeaks bátor és briliáns alapítójának kiszabadítására irányuló növekvő nyomáshoz.
Ez egy véges kérdés, ellentétben a tomboló háború lezárását célzó tárgyalásokkal vagy a klímaszabályozásról szóló globális megállapodással. Assange kiszabadítása azonban nem sokkal ezelőtt szinte megoldhatatlannak tűnt. Míg az elszánt támogatók szánalmasan kicsi csoportja Assange kiszabadítására törekvő fáradságos törekvését tekintve némi siker közeledhet.
Mozgalmuk célja egyértelmű: az amerikai kormánynak fel kell adnia a kiadatási parancsát. Akkor Assange legyen az kiszabadult a brit hírhedt belmarshi börtönből,ahol csak azzal vádolják, hogy elkerülte az óvadéktárgyalást. Aztán ügyvédei úgy érvelnek, ha további jogi lépések elé néz, hazájában, Ausztráliában kell őrizetbe venni.
Ez alatt a négy év alatt Belmarsh, Assange helyzete kilátástalannak tűnt. Különösen azért, mert az igazságosságért folytatott küzdelmét a sajtó és ezáltal a közvélemény, köztük számos emberi jogi csoport lényegében figyelmen kívül hagyta. Azok az újságok, amelyek oly méltán közölték a WikiLeaks dokumentumait, amelyek feltárták Washington iraki és másutt elkövetett bûnözését, rágalmazták. Aztán feladták az általa képviselt sajtószabadság elvét. 2019-ben, amikor egy új ecuadori vezető visszavonta Assange menedékjogát a londoni nagykövetségen, a brit hatóságok erőszakkal eltávolították Assange-ot a nagykövetségről, és bepofozta a belmarsh-i börtönbe. Ezután az Egyesült Királyság kormánya meghallgatást kezdeményezett Washingtonnak az Egyesült Államoknak való kiadatására vonatkozó kérelmével kapcsolatban. Assange jogi csapatának számos kihívása nem sok reményt adott a sikerre.
A jogi lehetőségek fogyatkozásával egyre hangosabb érv lett Assange szabadon bocsátása mellett az újságírók és a kiadók szabadsága, hogy felfedjék a kormányzati vétkeket. Úgy tűnt, ez új figyelmet keltett. Több újságíró csatlakozott a szabad-Assange mozgalomhoz, talán felismerve, milyen következményekkel járhat egy Assange elleni sikeres vádemelés.
Néhány héttel ezelőtt a világ hallotta Assange nevét, miután a évtizedes áramszünet. Váratlanul, november 28-ánth ugyanazok sajtóóriások, akik nagyrészt felelősek ezért a blokkértAssange rágalmazása miatt úgy döntött, hogy ellenzi az amerikai hatóságok általi vádemelést.
Könyörgésük főhír lett – mintha csak most fedezték volna fel az esetet. A New York Times, amelyhez társai csatlakoztak Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban nyílt levelet tett közzé, amelynek címe: „Az Egyesült Államok kormányának be kell fejeznie Julian Assange titkok közzététele miatt indított büntetőeljárását”. Rövid nyilatkozatuk a sajtószabadság elvére szólt. „Ez a vád veszélyes precedenst teremt, és azzal fenyeget, hogy aláássa Amerika első kiegészítését és a sajtószabadságot. A kormányok elszámoltathatósága a demokráciában a szabad sajtó alapvető küldetésének részét képezi.
Túl gyakran ugyanaz a közvélemény, akit keveset törődött Assange sorsával vagy a sajtószabadságnak az ügyészsége által felvetett értelmezéseivel, hirtelen meggondolta magát. Ezeknek a híróriásoknak a hangja olyan félelmetes, hogy egymaga átalakítja a közvéleményt és a kormányzati politikát. Bár még mindig nem tudjuk, hogy ez a fellebbezés hogyan érinti Washington kiadatási végzését.
Nem csatlakozom azokhoz, akik tapsolnak a médiaóriások új testtartásának. Amin elmélkednünk kell, az az ideológiai változás valódi forrása: a mindennapi küzdelem a szabadság elnyeréséért, évről évre, lehetetlennek tűnő esélyekkel szemben. Ezt nem emberi jogi szervezetek vagy az állítólagos szabad sajtó tették. Egyénekről volt szó. A megváltozott közhangulat az ügyvédek, családtagok és médiakritikusok egy kis csoportjának fáradságos erőfeszítéseiből fakad, akik maguk is népszerűtlenné és marginalizálódtak a bebörtönzött férfi támogatása miatt. Nincs kétségem afelől, hogy az áttörés ebben a nagyérdemű nyílt levélben nem jöhetett volna létre az elkötelezett csapat fáradhatatlan, kitartó oktatási és jogi kampányai nélkül.
Tudtam, hogy több mint egy évtizeden át követtem jogi fellebbezéseiket és nyilvános rendezvényeiket, hogy egy figyelemre méltó, kevéssé nyilvánosságra hozott október 9.th Londoni tiltakozás, talán vízválasztó a kampányban: több mint 5,000 ember kötötte össze kezét, emberi lánc a brit parlament körül épület Assange szabadon bocsátását. A támogatás ragyogó, élő példája.
Nem sokkal előtte a film Ithaca nyilvánosságra került – az Assange családtagjai, főként 76 éves apja, John Shipton által vezetett kampány videodokumentuma. (Az idősebb Shipton ékesszólása és együttérzése mélyen megindító.) Az amerikai körút során a Ithaca, Shipton és Assange testvére, Gabriel gyakran alig vonzott több mint egy tucat hallgatót. (Európában és Ausztráliában nagyobb volt a közönség.)
December 1st, a Ausztrál kormány amely eddig semmi erőfeszítést nem tett Assange megsegítésére, új álláspontot jelölt meg. „Elég volt” – jelentette ki Anthony Albanese, Ausztrália nemrég megválasztott miniszterelnöke.
Az elmúlt hetekben olyan ünnepelt sajtószabadság-harcosok, mint Daniel Ellsberg, bejelentették:„Vádj engem is”, hiszen ő maga bocsátott ki kormánytitkokat. Vendégek, akik meglátogatták Assange-ot az ecuadori nagykövetségen megtudták, hogy telefonjaikat és egyéb, a nagykövetség biztonságához benyújtott tárgyaikat átadták a CIA-nak; most másokkal együtt beperlik a CIA volt igazgatóját, Pompeót jogaik megsértése miatt.
Mennyire van még szükség ahhoz, hogy az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormányát rákényszerítsék politikájuk megfordítására és Julian Assange felszabadítására? E csekély, de határozott szurkolói csoport látszólag sikeres erőfeszítéseit tekintve bátorítani kell bennünket, hogy személyesen tegyük le a súlyunkat, bármennyire is szerény, a végső lökést.
B. Nimri Aziz New York-i antropológus és újságíró. Legújabb könyve a „Yogmaya and Durga Devi: Rebel Women of Nepál” címmel. Találja meg a munkáját a címen www.barbaranimri.com.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz