A Charlie Hebdo párizsi terrortámadásait a szabadság és a demokrácia elleni támadásként fogalmazta meg Nyugati mainstream média. Ezt a diskurzust elősegítették a nyugati világ vezetőinek nyilatkozatai, akik „megfogadta, hogy kiáll a véleménynyilvánítás szabadságáért”. A nyugati média tovább kutatta az ilyen szörnyű események okait, és összefüggést azonosított az iszlám és a terrorizmus között. mint Noam Chomsky rámutatott arra,:
A bûncselekmények a kommentárok özönét is kiváltották, az iszlám kultúrában megdöbbentõ támadások gyökerei után kutatva, és olyan módszereket kutattak, amelyekkel az iszlám terrorizmus gyilkos hulláma ellen értékeink feláldozása nélkül hárítható el.
Azonban amint azt Chomsky tovább hangsúlyozta, az ilyen vizsgálatokat csak akkor hajtják végre, ha megnézzük „A ellenünk elkövetett bűncselekmények”. Chomsky emlékeztet bennünket arra, hogy a nyugati kultúra „gondosan” elhanyagolja az erkölcsi kihallgatást.termékeink ellenük elkövetett bűncselekmények”. Ebben az összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a nyugati diskurzusban a terrorizmust csak a nem állami szereplők által végrehajtott politikai erőszakos cselekmények leírására alkalmazzák. A terrorizmus azonban olyan taktika, amely korántsem korlátozódik a nem állami szereplőkre, hanem az államok birodalmában is azonosítható.
Az egyik példa „a tengerészgyalogság Fallujah elleni támadása 2004 novemberében”, amely Chomsky szavaival élve „az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság iraki inváziójának egyik legrosszabb bűncselekménye volt”. Chomsky így írja le a Fallujah elleni kezdeti támadást:
A támadás azzal kezdődött a Fallujah Általános Kórház megszállása, egy súlyos háborús bûn, attól eltekintve, hogy hogyan hajtották végre. A bűncselekményről a New York Times címlapján jól beszámoltak, egy fénykép kíséretében, amely azt ábrázolja, hogy „Fegyveres katonák kirohanták a betegeket és a kórházi alkalmazottakat a szobákból, és megparancsolták, hogy üljenek vagy feküdjenek a padlón, miközben a katonák megkötözték a kezüket. hátul.” A kórház elfoglalását érdemlegesnek és indokoltnak tartották: „lezárta azt, amit a tisztek a fegyveresek propagandafegyverének tartottak: a Fallujah Általános Kórházat, a civil áldozatokról szóló jelentésekkel”.
„Nyilvánvalóan ez nem támadás a szabad véleménynyilvánítás ellen, és nem alkalmas az „élő emlékezetbe” való belépésre” – összegzi Chomsky.
Civilek elleni erőszak az áprilisi Fallujah-i támadás során
Érdemes lehet tovább vizsgálni a falludzsai példát. Rávilágít arra, hogy a nyugati politikai és intellektuális kultúra hogyan kezeli a demokratikus értékeket, például a véleménynyilvánítás szabadságát a „mi terrorizmusunknak” nevezett törekvések során.
Fallúdzsát kétszer is megtámadták az amerikai/koalíciós erők 2004 áprilisában és novemberében. Az áprilisi támadás során kb. 600 iraki civil vesztette életét. A következő bekezdést Jo Wilding emberi jogi munkás írta a brit lapnak Az őrző. Wilding 2004. április közepén utazott Fallúdzsába:
Az elmúlt nyolc napban embereket bombáztak. Sok ember még mindig – a tűzszünet ellenére – a házában rekedt élelem, víz nélkül, és retteg a távozástól. Élelmiszer és orvosi segély érkezik, de a probléma a segélyek eljuttatása a városban. Nagy részét a mecsetbe szállítják, de aztán az amerikai mesterlövészek mellett a kórházakba juttatni lehetetlennek bizonyul. […]
Egy idős nő, akinek megsebesült a feje, még mindig azt a fehér zászlót vitte, amelyet a lövéskor tartott. Mind azt mondták, hogy amerikai mesterlövészek lőttek […] A civilek többségénél főleg golyós sebeket láttunk. A családok megsérülnek, amikor megpróbálnak elhagyni a házat, és megpróbálnak Bagdadba szökni. Egy golyó eltéved, vagy a házukba kerül. Aztán sok ember megsérül az ágyúzástól. Eltalálják őket a házba kerülő repeszek.
Hasonló riportokat készített, bár a televízióban, az Al-Dzsazíra „beágyazatlan” stábja, Ahmed Mansour riporter és talkshow-műsorvezető vezetésével. Ez volt az egyetlen hírcsapat, amely olyan grafikus felvételeket sugárzott Fallúdzsából, amelyek az Egyesült Államok/Koalíció akcióit borzalmas atrocitásként ábrázolták. Az amerikai hadsereg ezért úgy vélte, hogy áprilisban fel kell függesztenie „műveleteit”, mert az Al-Dzsazíra médiavisszhangja haragot szított az arab nyilvánosságban. A novemberi rohamra készülve a Nyugat akkori iraki bábkormánya, az Ajad Allavi iraki miniszterelnök vezette ún. Iraqi Interim Government (IIG) légvédelmi tűz az Al-Dzsazíra és a független újságírók elleni hadművelet.
Sajtócenzúra a novemberi falludzsai támadásra készülve
Dahr Jamail oknyomozó újságíró szerint „az ideiglenes kormány [2004 novemberében] bejelentette, hogy minden al-Dzsazíra újságírót, akit Irakban tudósít, őrizetbe vesznek”. A novemberi falludzsai „hadművelet” küszöbén az Allawi és az IIG által felügyelt Iraki Kommunikációs és Médiabizottság olyan ítéletet adott ki az összes iraki médiának, hogy tükrözzék a kormány irányvonalát, vagy jogi lépésekre számítsanak. A Bizottság utasítása, amely az iraki miniszterelnöki hivatal fejléces fejlécét is tartalmazta, arra utasította az újságírókat, hogy „szakítsanak helyet a híradásaikban, hogy egyértelművé tegyék az iraki kormány álláspontját, amely a legtöbb iraki törekvéseit fejezi ki”. Továbbá, A nyilatkozatot megkövetelte a médiától, hogy „irányítsa a falloujai tudósítókat [sic] […] arra, hogy ne reklámozzanak irreális álláspontokat, és ne helyezzenek nacionalista címkéket a bűnözőkből és gyilkosokból álló terrorista bandákra”. Allawi arra is kérte az arab újságírókat, hogy katonai társaság nélkül ne tudósítsanak Fallúdzsából, és azt tanácsolta nekik, hogy csatlakozzanak a Tengerészgyalogság Expedíciós Erők (MEF) által létrehozott sajtóorgánumhoz. A medence újságírói valószínűleg a katonasághoz tartoztak. Így, míg áprilisban csak néhány beágyazott újságíró csatlakozott az Egyesült Államok erőihez, 91 beágyazás, ami 60 médiát képvisel műveletek jelen voltak a novemberi második „művelet” során.
Az amerikai hadsereg Nemzeti Szárazföldi Hírszerző Központja (NGIC) jelentése, amelyet a WikiLeaks online platform 2007 decemberében szivárogtatott ki, pozitívan emelte ki a beágyazott riporterek fontosságát: „Az arab média mindkét kampányban hamis állításokat fogalmazott meg a nem harcoló áldozatokról, de a második esetben a beágyazott nyugati riporterek cáfolatot adtak.”
Az Egyesült Államok/Koalíció médiastratégiájának másik fontos eleme Falludzsa novemberi lezárása volt, amely megtiltotta, hogy bárki belépjen a városba. Ez egy olyan intézkedésnek tekinthető, amelynek garantálnia kell, hogy az újságírók és a segélymunkások, mint például Jo Wielding, ne tudjanak beszámolni Fallúdzsából novemberben. Valójában a hozzáférés megtagadása a közvetett cenzúra stratégiája.
A szólásszabadságnak ezek a jelentős korlátozásai nem voltak aggasztóak a nyugati vezetők és a média kommentátorai számára. Arról sem esett szó a sajtóban, hogy Fallúdzsában a katonai taktika állami terrorizmusnak minősülhetett-e.
A katonai stratégia Fallujah-ban
Ironikus módon a nyugati médiakommentátorok szó szerint leírták a Fallujah-i katonai stratégiát, ahogyan a terrorizmust hivatalosan meghatározzák. definíciók – bár anélkül, hogy így címkéznék őket. Például a New York TimesEdward Wong újságíró egy „Irakban tartózkodó magas rangú amerikai katonatisztet” fogalmazott meg, aki azt mondta, „reméli, hogy a Falludzsában elért taktikai győzelem az ambivalens szunnita arab vezetőket az amerikaiak oldalára fogja tolni, és bekapcsolódni a politikai folyamatba”. Hasonlóképpen aWashington Post Jim Hoagland egy kommentben úgy érvelt, hogy Fallúdzsában „a legfontosabb közvetlen cél” az volt, hogy „lebeszélje a szunnita városlakókat attól, hogy csatlakozzanak a felkeléshez, támogassák vagy eltűrjék”, rámutatva, hogy „az árat, amit ezért fizetni fognak, grafikusan ábrázolják az utcákon. Fallúdzsából”.
Ezzel összhangban lehetne vitatkozni A nemzetközi terrorizmus US Code meghatározása, hogy a falludzsai „műveletnek” látszólag „az volt a célja […], hogy megfélemlítsen vagy kényszerítsen egy polgári lakosságot”, hogy leküzdje az Egyesült Államok/koalíció uralmával szembeni ellenállást. Ez a „Terrorizmusunk ellenük” című ügy egyelőre nem váltott ki nagy felháborodást a nyugati féltekén. Nem folytattak vizsgálatot a „Mi terrorizmusunk” kiváltó okairól Fallujahban.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz