Mi a különbség 3 év alatt: az Egyesült Királyság hírei arról, hogy miért hagyták el Irakot az ellenőrök

1998-ban és 1999-ben a médiának nehéz volt elkerülnie néhány nyilvánvalóbb tényt a fegyverellenőrök Irakból 1998 decemberében történt kivonulásával kapcsolatban. Az NBC Today akkoriban pontosan közölte:

„Az iraki sztori tegnap este felforrt, amikor az ENSZ-fegyverzeti főfelügyelő, Richard Butler azt mondta, hogy Irak nem működött együtt teljes mértékben az ellenőrökkel, és – ahogyan azt ígérték. Ennek eredményeként az ENSZ ma reggel utasította ellenőreit, hogy hagyják el Irakot.” (Katie Couric, az NBC Today, 16. december 1998. Idézve: „Milyen különbséget tesz 4 év: Hírek arról, miért hagyták el Irakot az ellenőrök”, www.fair.org)

Az Egyesült Királyság médiája az események ugyanazt a verzióját közölte:

"Néhány órával a támadás kezdete előtt 125 ENSZ-személyzetet sietve evakuáltak Bagdadból Bahreinbe, köztük az ENSZ Iraki Különleges Bizottságának és a Nemzetközi Atomenergia-ügynökségnek ellenőreit." (Julian Borger és Ewen MacAskill, „Rakétatámadás Irakban”, 17. december 1998.)

Egy évvel később az eseményeknek ez a változata még mindig gyakran számolt be a brit médiában:

„Az iraki tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének felügyeletével megbízott ENSZ-különbizottság december közepén vonult ki Irakból, közvetlenül azelőtt, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia légicsapássorozatot indított volna.” (David Hirst: „Irak visszautasítja a „gonosz” ENSZ-tervet a szankciók enyhítésére, The Guardian, 20. december 1999.)

És:

"Az utolsó ellenőröket visszavonták, hogy lehetővé tegyék a tavaly decemberi négynapos koncentrált bombahadjáratot." ("Oroszország sürgős iraki találkozót hív össze", a Guardian személyzete és ügynökségei 2. június 1999.)

Az 1. részben tárgyaltak szerint az eseményeknek ez a változata egyáltalán nem népszerű az Egyesült Államok/Egyesült Királyság kormányai körében. George W. Bush megválasztása és a szeptember 11-i terrortámadások óta Bush és Blair egyre elszántabbnak tűnik, hogy újabb támadást indítsanak Irak ellen a „rendszerváltás” érdekében. Ha a katonai erőt igazolni akarjuk, Irakot olyan országként kell ábrázolni, amelyre nem lehet számítani a fegyverellenőrökkel való békés együttműködésben. Ez nem egyszerű feladat – az iraki hazugságtól és macska-egér játéktól eltekintve 1998-ra az Unscom fegyverzetellenőrei 90-95%-os leszerelést végeztek hét év tolakodó vizsgálat után.

Az Egyesült Államok/Egyesült Királyság kormányzati céljainak változását az 1998 decemberében történtek amerikai/brit médiaváltozatának változása kísérte. Így négy évvel a fent idézett megjegyzés után az NBC Today beszámol:

„Miközben Washington arról vitatkozik, hogy mikor és hogyan támadja meg Irakot, egy meglepetés ajánlat Bagdadtól. Készen áll arra, hogy beszéljen az ENSZ fegyverzetellenőreinek újbóli felvételéről, miután négy évvel ezelőtt kirúgták őket. (Maurice DuBois, az NBC szombati adása, 3. augusztus 2002.)

Ugyanez az átalakulás tapasztalható a brit médiában is. Brian Whitaker, a The Guardian munkatársa ezt írta ez év februárjában:

„[Szaddám] még megmentheti a bőrét, ha lehetővé teszi a fegyverzetellenőrök – akiket 1998-ban dobtak ki Irakból – visszatérését.” (Whitaker, "Élet Szaddám után: a győztesek és a vesztesek", The Guardian, 25. február 2002.)

Az Observer a múlt hónapban megjegyezte, hogy „az iraki diktátor veszélyesebb, mint 1998-ban, amikor az utolsó ENSZ-ellenőrök kénytelenek voltak elhagyni Irakot”. (Peter Beaumont és Kamal Ahmed, „Dokumentum az iraki nukleáris fegyverkezési verseny bemutatására”, The Observer, 22. szeptember 2002.)

Az Independent beszámolója:

"Bill Clinton … elrendelte a Desert Fox hadműveletet, az utolsó nagy légi offenzívát Irak ellen, miután 1998 decemberében kilakoltatták az ENSZ fegyverzetellenőreit." (Rupert Cornwell, „Amerikai Egyesült Államok – Az elnök támogatást kér Amerikán belül és kívül”, The Independent, 5. szeptember 2002.)

A Daily Telegraph természetesen az oldalon:

„Szaddám megtagadta az ENSZ fegyverzetellenőreinek hozzáférést olyan helyszínekre, mint például elnöki palotái, majd kiutasította őket Irakból.” (Szerkesztői szám: „Győzz meg minket, Blair úr”, Daily Telegraph, 31. március 2002.)

A BBC munkatársa, Jane Corbin a Panorámában azt nyilatkozta, hogy „az ellenőröket kidobták… és a megosztott ENSZ Biztonsági Tanács hagyta, hogy Szaddám megússza”. (Panorama, The Case Against Saddam, BBC1, 23. szeptember 2002.)

A BBC Lunchtime News című műsorában James Robbins arról számolt be, hogy az ellenőröket távozásra szólították fel, miután az Irakkal fennálló kapcsolatok megszakadtak. (BBC1, 17. szeptember 2002.)

A BBC Radio 4-ben Jack Straw külügyminiszternek megengedték, hogy elősegítse a megtévesztést (és biztosan tudja az igazságot), amelyet John Humphrys kérdező nem vitat:

„Az ellenőrök be tudtak jutni és addig végezték a munkájukat, amíg a nemzetközi közösség elhatározása megtört, és Szaddám Husszein ezt kihasználva kiutasította az ellenőröket.” (Jack Straw, Today, BBC Radio 4, 12. október 2002.)

Amikor Humphryst kihívta a Media Lens olvasója, Darren Smith, Humphrys szűkszavúan válaszolt:

„Amit nem tudsz értékelni, az az, hogy a mai kérdezőbiztosoknak nincs elég idejük, hogy megkérdőjelezzék az összes interjúban elhangzott állítást.” (E-mail Darren Smithnek, 16. október 2002.)

Valójában az időkényszer olyan mértékű, hogy a BBC a többi médiához hasonlóan nem tudja megkérdőjelezni az interjúkban szereplő állításokat, amelyek a fegyverellenőrök „kiutasításáról” szólnak. Mindazonáltal a politikusoknak mindig van ideje arra, hogy a végtelenségig ismételjék megtévesztő állításaikat.

Országszerte a megtévesztés újra és újra megismétlődik – itt csak egy példa, a Skótból:

Blair úr azt hiszi, hogy az álomeredmény az, hogy az ENSZ határidőt szab Szaddámnak a kiutasított fegyverellenőrök újbóli befogadására. ("Blair keményen áll és kész a háborúra", The Scotsman, 4. szeptember 2002. Darren Smith a Media Lensnek, 4. szeptember 2002.)

Alig vannak kimutatható kivételek, de az elsöprő tendencia az Egyesült Államokhoz hasonlóan az volt, hogy az a felfogás, hogy az ellenőröket 1998-ban visszavonták, a 2002-es állítás felé haladt, miszerint kiutasították őket.

Az a tény, hogy az ellenőrök alapvetően sikeresek voltak Irak lefegyverzésében, és a kémbotrány kirobbanása után, valamint az irakiak provokálására irányuló szándékos kísérletek után visszavonták őket, nemkívánatos színt ad az események fekete-fehér képébe, amelyet az Egyesült Államok/Egyesült Királyság kormányai igyekeznek elérni. rákényszeríteni a nyilvánosságra. Csak egy éles „jó-rossz” összecsapás képes elérni a szükséges állami támogatást a katonai akciókhoz – az árnyalatok felelősséget jelentenek.

Magától értetődik, hogy ennek a halálosan torz világképnek a közvetítésének médiuma a vállalati tömegmédia – nélkülük ez egyszerűen nem valósulhatna meg. Ez a felelősségük elképesztő mértéke a tömeges halálhoz vezető tömeges erőszakért.




JAVASOLT CSELEKVÉS

A Media Lens célja a racionalitás, az együttérzés és a mások iránti tisztelet előmozdítása. Az újságíróknak írt levelek során nyomatékosan felszólítjuk az olvasókat, hogy tartsák meg az udvarias, nem agresszív és nem sértő hangnemet.

Írjon a Guardian szerkesztőjének, Alan Rusbridgenek:

Kérdezd meg tőle, hogy a Guardian újságírói miért számolnak be következetesen arról, hogy a fegyverellenőröket kiutasították Irakból, annak ellenére, hogy a Guardian korábbi jelentései leírják, hogyan vonták vissza az ellenőröket.

E-mail: alan.rusbridge@guardian.co.uk

Írjon az Observer szerkesztőjének, Roger Altonnak:

Kérdezd meg tőle, hogy az Observer újságírói miért számolnak be következetesen arról, hogy a fegyverellenőröket kiutasították Irakból, annak ellenére, hogy az Observer korábbi jelentései leírják, hogyan vonták vissza az ellenőröket.

E-mail: roger.alton@observer.co.uk

Írjon Simon Kelnernek, a The Independent szerkesztőjének:

Kérdezd meg tőle, hogy az Independent újságírói miért számolnak be következetesen arról, hogy a fegyverellenőröket kiutasították Irakból, annak ellenére, hogy az Independent korábbi jelentései leírják, hogyan vonták vissza az ellenőröket.

E-mail: s.kelner@independent.co.uk

Írjon Richard Sambrooknak, a BBC News igazgatójának:

Kérdezd meg tőle, hogy a BBC újságírói miért számolnak be következetesen arról, hogy a fegyverellenőröket kiutasították Irakból.

E-mail: richard.sambrook@bbc.co.uk

Másold át az összes leveledet ide editor@medialens.org

Nyugodtan válaszoljon a Media Lens riasztásaira (editor@medialens.org).

Látogassa meg a Media Lens webhelyét: http://www.medialens.org  


A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.

Adományozz
Adományozz

David Edwards (született 1962) brit médiakampány, a Media Lens webhely társszerkesztője. Edwards a főáramú vagy vállalati tömegmédia elemzésére specializálódott, amelyeket általában pártatlannak vagy liberálisnak tekintenek, ez az értelmezés szerinte vitatható. Cikkeket írt a The Independent, The Times, Red Pepper, New Internationalist, Z Magazine, The Ecologist, Resurgence, The Big Issue folyóiratokban; havi ZNet kommentátor; a Free To Be Human – Intellectual Self-Defence in an Age of Illusions (Green Books, 1995) szerzője az Egyesült Államokban Burning All Illusions címmel (South End Press, 1996: www.southendpress.org) és a The Compassionate Revolution – Radikális politika és buddhizmus (1998, Green Books).

Válaszolj Mégsem Válasz

Feliratkozás

Z-től a legfrissebb hírek közvetlenül a postaládájába.

Az Institute for Social and Cultural Communications, Inc. egy 501(c)3 nonprofit szervezet.

EIN-számunk: 22-2959506. Adománya a törvény által megengedett mértékig levonható az adóból.

Nem fogadunk el támogatást reklám- vagy vállalati szponzoroktól. A munkánkat az olyan adományozókra támaszkodjuk, mint Ön.

ZNetwork: Bal oldali hírek, elemzés, jövőkép és stratégia

Feliratkozás

Z-től a legfrissebb hírek közvetlenül a postaládájába.

Feliratkozás

Csatlakozzon a Z közösséghez – kaphat meghívókat, bejelentéseket, heti összefoglalót és részvételi lehetőségeket.

Kilépés a mobil verzióból