SPIEGEL ONLINE: Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök éppen New Yorkban volt az ENSZ Közgyűlésén. Ismét elmondta, hogy az atomfegyverek helyett csak a polgári atomenergia érdekli. Mennyit tud valójában a Nyugat az iráni atomprogramról?
Seymour Hersh: Nagyon. És alábecsülték, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) mennyit tud. Ha követi, amit (Mohamed, a NAÜ vezetője) ElBaradei és a különböző jelentések mondanak, az irániak azt állították, hogy 4 százaléknál magasabb tisztaságúra dúsítják az uránt, ami egy békés atomreaktor működtetéséhez szükséges mennyiség. De a NAÜ legjobb tippje szerint 3.67 százalékon vannak, vagy ilyesmi. Az irániak még azt sem teszik, amit állításuk szerint tesznek. A NAÜ mindvégig azt mondta, hogy haladnak, de Irán lényegében nincs sehol. Természetesen az USA és Izrael azt fogja mondani, hogy a legrosszabb forgatókönyvet kell megvizsgálni, de nincs elég bizonyíték a bombatámadás igazolására.
SPIEGEL ONLINE: Ez csak egy újabb eset a veszély eltúlzására egy olyan invázióra való felkészülés során, mint amilyeneket 2002-ben és 2003-ban az iraki háború előtt láttunk?
Hersh: Amerikában megvan ez a csodálatos képességünk az emberek hitlerizálására. Volt Hitlerünk, és Hitler óta körülbelül 20-an. Hruscsov és Mao és persze Sztálin, és egy ideig Kadhafi volt a mi Hitlerünk. És most megvan ez a srác, Ahmadinezsád. A valóság az, hogy közel sem olyan erős az országban, mint amilyennek szeretnénk hinni. A Forradalmi Gárda közvetlenül irányítja a rakétaprogramot, és ha van fegyverprogram, akkor azt ők irányítják. Nem Ahmadinezsád.
SPIEGEL ONLINE: Honnan ez a sürgető érzés, amit az Egyesült Államok Iránnal kapcsolatban érez?
Hersh: Nyomás a Fehér Házból. Ez csak az ő játékuk.
SPIEGEL ONLINE: Milyen érdeke fűződik a Fehér Háznak ahhoz, hogy Teherán szélére kerüljünk?
Hersh: Fel kell tennünk magunknak a kérdést, milyen érdekünk volt 40 évvel ezelőtt a vietnami háborúban. Azt hinné az ember, hogy ebben az országban, ahol ennyi okos ember van, többé nem csinálhatjuk ugyanazt a hülyeséget. Nekem az az elméletem az életben, hogy nincs tanulás. Nincs tanulási görbe. Minden tabula rasa. Mindenkinek magának kell felfedeznie dolgokat.
SPIEGEL ONLINE: Irak után is? Nincsenek stratégiai okai annak, hogy ilyen mélyen bekapcsolódjunk a Közel-Keleten?
Hersh: Óh ne. Demokráciát fogunk építeni. Ennek az elnöknek az az igazi gondolata, hogy át akarja formálni a Közel-Keletet, és mintává akarja tenni. Abszolút elhiszi. Mindig is azt hittem, Henry Kissinger egy katasztrófa, mert úgy hazudik, ahogy a legtöbb ember lélegzik, és ez nem lehet a közéletben. De ha ezúttal Kissingerről lenne szó, valójában megkönnyebbülnék, mert tudnám, hogy az őrület valamilyen olajüzlethez kötődik. De ebben az esetben amit látsz, azt kapod. Ez a fickó azt hiszi, hogy Isten munkáját végzi.
SPIEGEL ONLINE: Tehát milyen lehetőségek vannak Irakban?
Hersh: Két nagyon világos lehetőség van: A) lehetőség: Mindenkit ki kell vinni ma éjfélig. B lehetőség: Holnap éjfélig vigyen ki mindenkit. Az üzemanyag, amely a háborút fenntartja, mi vagyunk.
SPIEGEL ONLINE: Sokan mondták, hogy a probléma nagy részét az Egyesült Államok jelenléte okozza. Hallja valaki a Fehér Házban?
Hersh: Nem. Az elnök még mindig a „túlfeszültségről” beszél (a „Surge” arra utal, hogy Bush elnök 20,000 tavaszán további 2007 XNUMX katonát küld Irakba az ország biztonságának javítása érdekében). egyesíteni az országot. De a Surge egy átverés volt, amelyben további csapatokat helyeztek be. Alapvetően balkanizáltuk a helyet, falakat építettünk és elfalaztuk a szunnitákat a síitáktól. És Anbar tartományban, ahol sikereket értek el, az összes síita eltűnt. Egyszerűen szétváltak.
SPIEGEL ONLINE: Ezért csökkent ott az erőszak?
Hersh: Szerintem ez sokkal jobb ok, mint az, hogy még pár katona van a földön.
SPIEGEL ONLINE: Mik tehát a Surge tanulságai?
Hersh: A túlfeszültség alapvetően azt jelenti, hogy az elnök valamilyen módon elfogadta az etnikai tisztogatást, akár beszél róla, akár nem. Amikor januárban először bejelentette a Surge-ot, úgy jellemezte, hogy ez egy módja annak, hogy összehozza a feleket. Ezt már nem mondja. Azt hiszem, most már megérti, hogy etnikai tisztogatás fog történni. Kurdisztánod lesz. Lesz egy szunnita területed, amelyet örökké támogatnunk kell. És délen lesznek síiták.
SPIEGEL ONLINE: Tehát az Egyesült Államok több mint négy éve egy háborúban van, amely valószínűleg katasztrófával fog végződni. Mennyire érvényesek a Vietnammal való összehasonlítás?
Hersh: Az igazság az, hogy az USA gerillaháborút vív, és nem ismeri a kultúrát. De a különbség az, hogy egy bizonyos ponton a kongresszusi és a közvélemény ellenállása miatt a vietnami háború már nem volt tartható. De ezek a srácok most nem törődnek vele. Látják, de nem érdekli őket.
SPIEGEL ONLINE: Ha az iraki háború az Egyesült Államok vereségével végződik, akkor az olyan mély sebet hagy, mint a vietnami háború?
Hersh: Sokkal rosszabb. Vietnam taktikai hiba volt. Ez stratégiai. Hogyan lehet teljes kultúrákkal helyrehozni a károkat? Hazai fronton azonban idegenben racionalizáljuk. ne aggódj emiatt. Ismét nincs tanulási görbe. Egyáltalán nincs tanulási görbe. Újabb két évtized múlva készek leszünk megvívni egy újabb ostoba háborút.
SPIEGEL ONLINE: Természetesen ennek megakadályozása részben a média feladata. Jobb munkát végeztek a riporterek mostanában, mint az iraki háború előtt?
Hersh: Ó igen. Azóta jobb munkát végeznek. De akkoriban lefújták. Amikor van egy olyan fickó, mint Bush, aki előremozdítja a hírhedt végítélet óráját, és mindenkit veszélybe sodor, és titkolózik, nem mond el semmit a Kongresszusnak, és bele van kötve abba, amit írunk. Ilyenkor mi (újságírók) fontosabbakká válunk. Az első kiegészítés megbukott, az amerikai sajtó pedig az alkotmányt. Jingoisták voltunk. És ez szörnyű kudarc volt. Mindig felteszik a kérdést: mi történt a régi lapommal, a New York Times-szal? És most azt mondom, büdösek. Hiányzott nekik. Lemaradtak a kor legnagyobb történetéről, és együtt kell élniük vele.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz