A brit kormány stratégiája a mentális egészség támogatására Mentális egészség nélkül nincs egészség – állítja, hogy az „egészséges gazdaság” és a „teljes lakosság jóléte” egyenlő prioritás a miniszterelnök és a miniszterelnök-helyettes számára. Ez az a gondolat, hogy a kapitalizmus összeegyeztethető a mentális egészséggel. Dogmatikus állítások, hogy nincs alternatíva a kapitalizmust (Thatcher hírhedt TINA-doktrínáját) félretéve egy egyszerű intézményi elemzés megmutatja, hogy az ilyen állításokat miért nem szabad senkinek komolyan vennie.
Tudjuk, hogy a társadalmi kirekesztés káros az emberek mentális egészségére. Ebből következik, hogy egy befogadó gazdasági rendszer segít eltávolítani a mentális betegségek e társadalmi meghatározó tényezőjét. Ez számos fontos kérdést vet fel. Először is, a kapitalizmus társadalmilag befogadó gazdasági rendszer? Másodszor, ha nem, hogyan nézhet ki egy befogadó gazdaság?
A közgazdaságtan az áruk és szolgáltatások előállításáról, elosztásáról és fogyasztásáról szól. Ezek az áruk és szolgáltatások általában olyan dolgokat tartalmaznak, mint: közlekedés, oktatás, élelmezés, egészségügy. Megkapod a képet. Ahhoz, hogy ez a három elsődleges gazdasági tevékenység – a termelés, az allokáció és a fogyasztás – rendezetten menjen végbe, egy normarendszert kell felállítani. Példák az ilyen normákra:
- Az erőforrások tulajdonjogára vonatkozó norma.
- Norma a feladatok megosztásához.
- Norma a döntéshozatalhoz.
Most olyan helyzetben vagyunk, hogy feltehetünk néhány egyszerű kérdést. Mi az erőforrások tulajdonjogának normája a kapitalizmusban? Mi a norma a kapitalizmusban a feladatok megosztásában? Mi a norma a kapitalizmusban a döntéshozatalban? Ha megválaszoltuk ezeket a kérdéseket, akkor feltehetjük a kérdést, hogy ezek a kapitalista normák társadalmilag befogadók-e vagy kizárólagosak. Ahhoz, hogy az Egyesült Királyság kormányának állítása – a kapitalizmus és a mentális egészség összeegyeztethetősége – hiteles legyen, azt a választ kell adni, hogy ezek a normák társadalmilag befogadók.
Az első kérdésre a válasz: Magán tulajdon. A kapitalista gazdaságban az erőforrások – mint a föld, gyárak, gépek stb. – túlnyomórészt a kapitalista osztály tulajdonában vannak, akik általában a lakosság egy-két százalékát teszik ki.
A második kérdésre a válasz: A vállalati munkamegosztás. Ez bonyolultnak hangzik, de nem az. Az általunk végzett munkák nem mások, mint feladatok listája. Egyes feladatok erősebbek, mint mások. A kapitalista gazdaságban a feladatok egyenlőtlenül oszlanak meg. A felhatalmazást biztosító feladatok egyenlőtlen eloszlása az, ami megteremti a vállalati munkamegosztást. Ez a munkaerő mintegy húsz százalékát eredményezi (a szakmai-menedzser osztály – néha a koordinátor osztály) monopolizálja a felhatalmazó feladatokat, míg a maradék nyolcvan százalékra (a munkásosztályra) bízzák a felhatalmazó és elhatalmasodó feladatokat.
A harmadik kérdésre a válasz: Felülről lefelé irányuló tekintélyelvűség. A kapitalista gazdaságban a döntéseket a szervezet tetején lévő tulajdonosok és menedzserek hozzák meg. A meghozott döntéseket ezután a rendszer kiszűri a hierarchián keresztül. Bár igaz, hogy a munkásosztály a szervezett munkán keresztül beleszólhat a döntéshozatalba, ez ennek ellenére és nem ennek a kapitalista normának köszönhető. A szakszervezetek pontosan a kapitalista döntéshozatali eljárások tekintélyelvű jellege miatt és erre reagálva léteznek.
Most továbbléphetünk arra a kérdésre, hogy ezek a kapitalista normák társadalmilag befogadók vagy kizárólagosak. Pontosabban; a magántulajdon társadalmilag befogadó vagy kizárólagos? A vállalati munkamegosztás társadalmilag befogadó vagy kizárólagos? A felülről lefelé irányuló tekintélyelvűség társadalmilag befogadó vagy kizárólagos? Általánosabban kérdezhetünk; az osztályrendszer, amelyet ezek a kapitalista normák generálnak, társadalmilag befogadó vagy kizárólagos? Mindezekre a kérdésekre a válasz túl nyilvánvaló ahhoz, hogy kijelenthessük.
A kapitalizmus még teljes foglalkoztatás mellett sem lenne társadalmilag befogadó gazdasági rendszer. Az erőforrások magántulajdona, plusz a vállalati munkamegosztás, valamint a felülről lefelé irányuló tekintélyelvű döntéshozatal megegyezik a fent leírt osztályrendszerrel. Röviden, a kapitalista normák intézményesítik a klasszicizmust, amely viszont szisztematikusan garantálja a társadalmi kirekesztést.
Miután az első fontos kérdésünk kikerült az útból, folytathatjuk második kérdésünk feltárását: Hogyan nézhet ki egy befogadó gazdaság? A kérdésre adott válasznak ismét nagyon egyszerűnek, ha nem nyilvánvalónak kell lennie – különösen azután, hogy azonosítottuk a megfelelő kérdéseket, amelyeket fel kell tenni a gazdasági normákkal kapcsolatban. Mielőtt azonban megpróbálnánk válaszolni erre a kérdésre, érdemes lehet rámutatni arra, hogy a kapitalista közgazdaságtan hagyományos alternatívája – nevezetesen a szocializmus – ugyanazon okok miatt nem volt igazán társadalmilag befogadó, mint a kapitalizmus ma is. Hadd próbáljam megmagyarázni.
Bár a huszadik századi szocializmus (gondoljunk például a lenini Oroszországra) ellenezte és elutasította a magántulajdon kapitalista normáját, a vállalati munkamegosztást is fenntartja. Ez nem osztálytalanságot eredményezett, hanem a munkásosztály feletti koordinátor osztályuralmat. Természetesen a koordinátor osztály arra használta hatalmi pozícióját, hogy monopolizálja a döntéshozatalt, és ezzel együtt fenntartotta a felülről lefelé irányuló tekintélyelvű kapitalista gazdasági normát. A többség (a munkásosztály) számára akkor a szocializmus nem volt befogadóbb, mint a kapitalizmus. Az ilyen elemzés egyértelműen értelmetlenné teszi a fent említett TINA-doktrínát.
A fenti elemzés fényében a következő kérdéseket tehetjük fel:
- Mi lehet az erőforrások tulajdonjogának normája egy társadalmilag befogadó gazdaságban?
- Mi lehet a feladatmegosztás normája a társadalmilag befogadó gazdaságban?
- Mi lehet a döntéshozatal normája egy társadalmilag befogadó gazdaságban?
Emlékezzünk vissza, hogy olyan válaszokat keresünk, amelyek felszámolják a kapitalista normák által generált osztályrendszert. Olyan normákat akarunk, amelyek eltávolítják a kapitalista osztályt, a koordinátor osztályt és a munkásosztályt. Olyan gazdasági normákat akarunk, amelyek mindenki számára egyformán intézményesítik a társadalmi befogadást – és az insoding elősegíti a mentális egészség előmozdítását.
Ezen a ponton kezdhet nyilvánvalóvá válni, hogy a lehetőségeink nem olyan sokak – legalábbis nem a közelítés első szintjén. Úgy értem, melyek az erőforrások magántulajdonának és az autoriter döntéshozatalnak az alternatívái? Hány alternatívája van a vállalati munkamegosztásnak? Íme néhány javaslat, amelyek a részvételi közgazdaságtanból származnak (parecon). milyen lehet egy befogadó gazdaság?
- A társadalmilag befogadó gazdaságban az erőforrások tulajdonjogának normája lenne társadalmi tulajdon. Ennek a normának a megvalósítása a kapitalista osztályt generáló és fenntartó intézmény megszűnését eredményezné, és az insodózás az osztálytalanság felé mozdítana bennünket.
- A társadalmilag befogadó gazdaságban a feladatok megosztásának normája lenne a felhatalmazó feladatok egyenlő elosztása (a parecon modellben ezt a kiegyensúlyozott munkakomplexum). Ennek a normának a megvalósítása a koordinátor osztályt létrehozó és fenntartó intézmény eltávolítását eredményezné, és az insodózás az osztálytalanság felé mozdítana bennünket.
- A társadalmilag befogadó gazdaságban a döntéshozatal normája az lenne gazdasági demokrácia (a parecon modellben a gazdasági demokrácia egy konkrétabb megfogalmazását javasolják, az úgynevezett önigazgatás). Ennek a normának a megvalósítása a kapitalista és koordinátor osztálydominanciát generáló és fenntartó intézmény megszűnését eredményezné, és az insodózás az osztálytalanság felé visz bennünket.
A kombinált társadalmi tulajdon, valamint a kiegyensúlyozott munkakomplexumok és az önigazgatás gazdasági normákat alkotnak egy társadalmilag befogadó gazdaság számára, amely elősegíti a mentális egészség előmozdítását. Régi vágású jó kapitalistaként a miniszterelnököt és a miniszterelnök-helyettest érdekli-e olyan gazdasági reformok végrehajtása, amelyek ilyen normák felé mozdítanak el bennünket? Természetesen nem! És ezért senki ne vegye komolyan az Egyesült Királyság kormányának „az egész lakosság jólétére” vonatkozó állításait.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz
1 Megjegyzés
Ilyet nem nagyon lát az ember. A jelenlegi gazdaságunkon belüli egyes intézményi struktúrák elemzése, és az, hogy ezek biztosítják-e a javakat – a mentális egészséget és a jólétet –, majd javaslatokat tettünk az olyan intézményi struktúrák megszervezésének alternatív módjaira, amelyek jobban teljesítenének a jobb mentális egészség és jólét biztosítása terén. teljes lakosság.
Több ilyen jellegű munkára/írásra van szükség. Elemzés plusz. Az a plusz, hogy a gazdaságok megszervezésének tényleges lehetséges alternatív módjai, amelyek azt nyújtják, amit akarunk.