"Soha ne tulajdonítsd rosszindulatnak azt, ami a hozzá nem értéssel magyarázható"
- Bonaparte Napóleon
Ahogy a 40 legjobb rádióban mondják: „És a slágerek csak jönnek!” Újabb rossz hírek az Európai Unióból (EU). Az eurózóna (az eurót fizetőeszközként használó 17 uniós ország) legfontosabb mutatóiról készült legutóbbi felmérés a következőket mutatja:
· Az ipari bizalom csökkent
· Szolgáltatási bizalom – csökkent.
· Fogyasztói bizalom – csökkent
· Kiskereskedelmi bizalom – csökkent
· A feldolgozóipari termelési várakozások – csökkentek
· A feldolgozóipar foglalkoztatási elvárásai – csökkentek
· Szolgáltatási foglalkoztatási várakozások – csökkentek
· Exportrendelések – lefelé
Idén márciusban a Gazdasági hangulatindikátor (ESI) negatívba süllyedt az eurózónában és az EU-ban is. Az Európai Bizottság (EB), az EU közszolgálati ága, még az ő mércéjük szerint is tévhitben kijelentette, hogy ez a negatív érzelem „fékezi a tavaly novemberben megindult fellendülést”.
Felépülés? Azt hiszem, ha valaki pislogna, megbocsáthatna, amiért elmulasztotta.
Az eurózóna GDP-je (Gross Domestic Product) az EB saját bevallása szerint 0.3-ban várhatóan további 2013%-kal csökken.
Ez az amúgy is lehangoló híren felül:
- A munkanélküliség januárban 26.2 millió főre, a gazdaságilag aktív népesség 10.8%-ára emelkedett (az euróövezetben 11.9%).
- A fiatalok munkanélkülisége januárban új csúcsot ért el az EU-ban, 23.6%-kal, Spanyolországban és Görögországban pedig már megközelíti a 60%-ot.
- Az EU termékenységi rátái alig 1.6 gyermek/nő alatt állnak. Ez az általánosan elfogadott 2.1-es helyettesítési ráta alatt van, és annak a jele, hogy egy társadalom haldoklik.
De biztosan van legalább egy Nobel-díjas, akit nem választottak meg fonctionnaire Brüsszel megszentelt termeiben, aki tudatában van a milliók által átélt fájdalomnak és szenvedésnek, valamint az egész nagy projektből, az EU-ból való növekvő kiábrándultságnak, nem igaz?
Ne félj. Itt van Andor László foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős uniós biztos.
13. április 2013-i beszédében Andor biztos arról beszélt, hogy „a társadalmi párbeszéd kulcsfontosságú valamennyi gazdaságunk versenyképessége és európai életvitelünk szempontjából”. A jelenlegi gazdasági válság miatt azonban ez az értékes társadalmi párbeszéd „nagy feszültség alatt” volt, különösen azokban az országokban, amelyek „hasznot húznak” az EU és az IMF (Nemzetközi Valutaalap) által irányított programokból és támogatásokból.
Akkor miért az a hirtelen aggodalom, hogy mit gondol és érez az EU 503 millió polgára? Andor biztos nem finomkodik. Őszintén kijelenti, hogy „az intézményeinkbe vetett bizalom és bizalom hiánya alááshatja az egész európai integrációs projektet, és megbonthatja eredményeinket. Nem építhetünk egységes Európát az emberek támogatása nélkül. És ez magában foglalja a szociális partnereket is.”
Úgy tűnik, Andor biztos úr tisztában van azzal, hogy az EU 503 millió ember további gazdasági és társadalmi integrációját célzó projektje magában foglalhatja annak az 503 millió embernek a véleményét is, és hogy az 503 millió ember többsége beleegyezik a kezdeményezésbe. az EU programjával. Tipp Andor biztosnak: „demokráciának” hívják. Érdemes lenne utánanézni.
Andor biztos azt is elmondta, hogy „a szilárd politikának szilárd adatokon és analitikus bizonyítékokon kell alapulnia”. Nos, az ember ezt remélné, nem?
Ez elvezet minket Olli Rehn EB-alelnökhöz. Ő volt az egyik leghangosabb szószólója a „fiskális konszolidáció”, vagy ahogy angolul jobban ismert, a szigor szükségességének. Az alelnök folyamatosan arról dumált, hogy a problémás gazdaságú országoknak rendbe kell tenniük úgynevezett „fiskális házaikat”. Határozottan ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-tagországoknak a GDP 90%-a alá kell csökkenteniük adósságszintjüket. Ez általában adóemeléseket és a kormányzati kiadások csökkentését foglal magában, pontosan az ellenkezőjét annak, amit az alapvető „Makroökonómia 101” javasolna az elmúlt 80 év legrosszabb gazdasági válsága közepette.
És pontosan mi is az a „biztos adat és elemző bizonyíték”, amelyre a jó alelnök a megszorításokba vetett fanatikus hitét alapozta? 8. március 2013-án Lengyelországban elmondott beszédében Rehn alelnök elmondta, hogy „komoly empirikus kutatások kimutatták, hogy ilyen magas szinten az államadósság tartósan gátolja a növekedést”.
Érdekes lenne tudni, milyen „komoly empirikus kutatásra” utalt a jó alelnök. Egy bizonyos "Közgazdász, aki a New York Timesnak ír, és akit nem neveznek meg” úgy véli, hogy megvan a válasz. Az EU vezetését általában, Rehn alelnök elképzeléseit pedig különösen heves kritikusaként bírálta, tévesnek és megkérdőjelezhető kutatáson alapulónak nevezve az „expanziós megszorításokba” vetett hitet; Dr. Carmen Reinhart és Dr. Kenneth Rogoff tanulmánya „Növekedés az adósság idején” címmel.
Egy közelmúltbeli fejlesztés során Dr. Reinhart és Rogoff (az ő érdemükre) elismerte, hogy dolgozatuk tartalmazott néhány Excel-táblázat-hibát, és néhány kulcsfontosságú országadat hiányzott a számításokból. Ez megkérdőjelezi azt a kritikus érvet, amelyet a megszorítások hívei hangoztatnak, nevezetesen, hogy amint az adósságszint eléri a GDP 90%-át, a gazdasági növekedés tartósan fékeződik.
Ez az új információ láthatóan nem veszett el Rehn alelnökről, aki 19. április 2013-én elmondta, hogy bár a költségvetési konszolidáció (azaz a megszorítás) sikeres volt (a „siker” szó nyilvánvalóan mást jelent a nem választottak fonctionnaires Brüsszelben, mint a többieknek), beenged minket egy kicsittitkos” (az ő szava, nem az enyém). Azt mondja, hogy „a konszolidáció [azaz a megszorítások] üteme Európában már tavaly óta lassul”.
Hát akkor ez mindent megold, nem?
De furcsa. Ha Rehn alelnök állítása szerint a megszorítások sikere volt, miért lassítanánk most? És ha megkérdeznénk azt a 26 millió munkanélküli embert, hogy mit gondolnak, amit az EU nagyon sokat tett, hogy elkerülje, mit mondanának? Biztos vagyok benne, hogy ragaszkodnának az EU „sikeres” önpusztító politikájának folytatásához, nem igaz?
Azok számára, akik aggódnak amiatt, hogy ez a sok fájdalom, szenvedés és gazdasági zűrzavar leállítja a további EU-integráció terveit, ne aggódjanak. Miközben úgy tűnik, hogy az alelnök a megszorítások hátráltat, „teljes gőzzel halad” a pénzügyi integráció felé, megismételve a Bizottságnak az euróövezet bankuniójára vonatkozó felhívásait. És miért nem? Mivel a monetáris unió simán ment, miért ne lehetne egy bankunió is? Mi történhet rosszul, ha több hatalmat és irányítást adunk a nem választottaknak? fonctionnaires, ezúttal Frankfurtban, az Európai Központi Bank (EKB) otthonában?
(A szerző megjegyzése: Azt hiszem, Rehn alelnök nem értette meg Andor biztos feljegyzését a „parasztok fellázadásának” veszélyéről, mivel a rosszul megtervezett és rosszul átgondolt politikákat lenyomják a torkukon.)
Az alelnök retorikájából tragikusan hiányzik ennek a globális válságnak a pontos oka. A jelenlegi helyzetet a 639 billió dolláros szabályozatlan, tőzsdén kívüli származtatott ügyletek globális piacán folyó meggondolatlan és felelőtlen spekuláció idézte elő, a különféle kormányzati szervek gyenge vagy nem létező szabályozási felügyeletével együtt. Ezt a válságot aztán tovább súlyosbították a rosszul megtervezett és rosszul koordinált kormányzati politikák, amelyek kezdettől fogva kudarcra voltak ítélve (azaz a megszorítások).
Sajnálatos módon a holland pénzügyminiszter és az eurócsoport (az euróövezeti országok pénzügyminisztereinek találkozója) Jeroen Dijsselbloem elnök egy nemrégiben közzétett Twitter-bejegyzésében azt mondta, hogy az EU jövőbeli növekedési programja a „költségvetési konszolidáción, strukturális reformokon fog alapulni. és a pénzügyi szektor reformja.” Angol fordítás: készülj fel a fájdalmasabb megszorításokra, a nem megválasztottak több diktátumával (és több hatalommal) kombinálva fonctionnaires Brüsszelben és Frankfurtban, minimális konzultáció mellett azzal az 503 millió emberrel, akikre ezek a politikák hatással lesznek.
Tehát összefoglalva:
· 26 millió ember munkanélküli az EU-ban
· A válság valódi okát (spekulációkat a több billió dolláros szabályozatlan globális származékos piacon) nem kezelték, és valószínűleg soha nem is fogják kezelni.
· Az EU vezetői erre a válságra elsősorban a sikertelen megszorító politikával válaszoltak
· Az EU vezetői láthatóan egy hibás kutatási dokumentumra alapozták ezt a meghiúsult megszorító politikát
· Az elbukott megszorítási politika népszerűtlenségének elismeréseként annak érvényesítését „lelassítják”, de nem fogják megállítani (azt hiszem, ez olyan közel van a demokráciához, mint az EU-ban elvárható)
· Az euró és a megszorítások kudarca fényében az EU elkötelezte magát amellett, hogy egyre szorosabban összefonja az eltérő pénzügyi és banki rendszereket, és nagyobb hatalmat biztosít a nem választott (és elszámoltathatatlan) számára. fonctionnaires Brüsszelben és Frankfurtban.
·
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz