Először is nem Elor Azariáról akarok írni. Ő egy cifra: egy vigyorgó, méreten aluli zaklató, aki meggyilkolt egy tehetetlen palesztint mert Izrael Állam puskát adott a kezébe, megrontotta egy rasszista ideológiával, és megkeményítette a lelkiismeretét Ciszjordánia 50 éves katonai megszállásával – amihez Azaria tavaly márciusban még egy áldozatot hozzátett.
Egy ilyen emberről nincs több mondanivaló.
De szeretnék néhány szót írni róla Fadi Qunbar, a fiatal 4 gyermekes palesztin apa, aki január 8-án újabb áldozata lett Izrael megszállásának.
Igen, az a Fadi Qunbar – a Fadi Qunbar, akinek életét a média most egyetlen „terrorista” szóval foglalja össze, mert teherautójával megölte a földjét megszálló ellenséges erők 4 katonáját, mielőtt bajtársaik lelőtték volna. A Fadi Qunbar, akinek a halálát nem is számolták bele szalagcímek amely a „4 Killed in Jerusalem Attack”-ről üvöltött – vagyis négy katona –, mert egy halott palesztint nem lehet egy leheletben megemlíteni az izraeliekkel, ahogy az elnyomóit gyászoló újságok sem kímélték a tintát a támadás helyszínének pontos azonosításához. Qunbar halála „elfoglalt Kelet-Jeruzsálemként”.
Miért írjunk egy palesztinról, aki izraeli katonák meggyilkolásával halt meg? Nem azért, mert helyeslem utolsó cselekedetét a földön; és nem azért, mert érzéketlen vagyok az általa okozott szenvedések iránt.
Nem, azért írok Fadi Qunbarról, mert ő is Izrael véres megszállásának volt az áldozata; mert a többi lakóhoz hasonlóan Jabel Mukaber – a kelet-jeruzsálemi falu, ahol élt – születésétől fogva fegyveres őrség alatt sínylődött egészen addig a pillanatig, amíg ellenségei agyonlőtték; mert neki is volt egy családja, amelynek gyászáról nem számol be sem az izraeli, sem az amerikai, sem a zsidó sajtó.
És azért írok Fadi Qunbarról, mert ha senki nem teszi, akkor elfelejtik – és én nem kevésbé vettem részt egy emberi élet eltüntetésében, mint azok a katonák, akik megölték (izraeli mércével is talán feleslegesen) a történtek után. amennyire én tudom, élete egyetlen erőszakos cselekedete.
Ki volt Fadi Qunbar?
Fadi Qunbar 28 éves volt, 4 kisgyermek édesapja. Ha volt büntetett előéletű, azt nem jelentették be. Úgy tűnik, nem tartozott egyetlen nacionalista palesztin szervezethez sem. (Ezt még Izrael miniszterelnöke is elismerte, aki ennek ellenére insinuált hogy Qunbar valamilyen módon kapcsolatban lehetett az ISIS-szel.) Úgy tűnik, Qunbar egyszerűen elérte a töréspontot. A családtagok szerint az IDF tisztjei elleni támadása valószínűleg „válasz volt arra, ami Al-Aksában történik”, ahol a telepesek inváziói és katonatámadások palesztinok ellen egyre inkább normává váljon.
Qunbar rokonait idézték sajtóbeszámolók, akik ilyesmiket mondtak, de a riporterek nem írtak gyászukról – bár a sajtóban szereplő kollégáik óvatosan megjegyezni minden gyászszó és minden könnycsepp a megölt izraeli katonákért. Qunbar családja sem kap együttérző telefonhívást a miniszterelnöktől, as Azaria családja ezt tette a letartóztatása után, hogy biztosítsuk őket arról, hogy Izrael kormánya megérti helyzetüket. Az izraeli válasz Fadi Qunbar családtagjainak szenvedésére az volt bedobni közülük 5-öt izraeli börtönökbe.
A sajtó nem kérdezi, milyen bűnt követtek el ezek a gyászolók, és miért nem kezelik hasonló módon a palesztinokat gyilkoló izraeliek rokonait. Végül is tudjuk a választ, nem?
Eközben Qunbar faluja, Jabel Mukaber az kollektív büntetés alatt. Otthonokat és autókat dúlnak fel; a falu bejáratait betonlapokkal zárják el; Az izraeli katonák „lebontottak egy gyászsátrat, amelyet a Qunbar előtt tisztelő látogatók fogadására állítottak fel”. Ezeket a dolgokat kellőképpen feljegyzik a médiában, de nincs róluk kommentár, és nincs közfelháborodás, mint ha hasonló dolgok történnének az izraeli zsidókkal. Még a palesztin gyász megzavarása ellen sem tiltakozik senki; a megszállt palesztinok várhatóan csendben élnek és halnak meg.
Az ilyen eseményeknek van története, amelyet mindannyian ismerünk, de a média úgy tesz, mintha elfelejtené. 2015 októberében Jabel Mukaber mukhtárja elmondta a Izrael idők, „Az al-Aksza nem együttélés. Ez húsz piros vonal. Bármilyen sérülés rajta, lángot gyújt Jenintől Rafiah-ig. És mondom nektek: ne menjenek fel a zsidók Al-Aksába… Azon a napon, amikor Netanjahu bejelenti, az erőszak véget ér."
De az izraeli kormány nem állította meg. Éppen ellenkezőleg, azt fokozta a zsidó behatolást Al-Aksába – miben található az ICJ mind a 15 bírája egyeztetett2004-ben „megszállt palesztin terület”. Ezek az inváziók és a muszlimok elleni támadások, amelyek gyakran kísérik őket, végül kétségbeesett megtorlást indítottak a megszállt Jabel Mukaber lakosától – pontosan úgy, ahogyan mukhtárja figyelmeztette. Még Netanjahu hív Qunbar cselekedete „provokálatlan” és sötéten sejteti hogy az ISIS-nek részt kell vennie. Az izraeli sajtó pedig nem mond semmit.
Mit faliórái szakértők mondván? Amikor egyáltalán megvitatják Qunbart – és ez nem gyakori –, az egyetlen kérdés, ami érdekli őket, az az, hogy Elor Azaria halk pedálos büntetőeljárása visszatartotta-e valahogy az IDF-tiszteket abban, hogy a lehető leggyorsabban lelőjék Qunbart. Nem tárgyalják, hogy egy hebroni járdán elterülő, vérző palesztin látása, akinek az agyát kifújták, hogyan befolyásolhatta – és ennek a bűncselekménynek a tömeges állami támogatása. palesztinok. Nem, az ilyen dolgok említése alááshatja azt a propaganda állítását, miszerint minden palesztin ellenállás „nem provokált” – annak ellenére, hogy hónapokkal Azaria meggyilkolása előtt Jabel Mukaber másik lakosa – mondta egy izraeli újságíró hogy éppen az ilyen tettek ösztönzik a többi palesztin erőszakos reakcióját.
Ebben semmi újdonság nincs. Több mint egy éve, könnyen meg lehetne találni „Videók tucatjai” az interneten, amelyeken „a katonák fegyvertelen palesztinokat hátba vagy tetőről arcon lőnek… Az esetek 99 százalékában a katonák vagy egyáltalán nem kapnak büntetést, vagy értelmetlen bírálatot kapnak”. A média azonban továbbra is úgy tesz, mintha Elor Azaria lett volna az első izraeli katona évek óta, aki meggyilkolt egy ciszjordániai palesztint, és Azaria felhígult ítélete – emberölés, nem gyilkosság miatt – igazolja Izrael katonai igazságszolgáltatási rendszerét.
Ami pedig azt a sértést illeti, amelyet Maya Heller bíró a nem megfelelő elítélésből fakadó sérelemhez fűzött. Azaria áldozatára „terroristaként” hivatkozik – bár az öncélú katonák vallomásain kívül az IDF nem mutatott be valós bizonyítékot arra, hogy a meggyilkolt ember valaha is ártott volna valakinek, és annak ellenére, hogy egy egyenruhás katona elleni támadást megszállt területen a nemzetközi jog szerint nem „terrorizmus”. – Nem, esély sincs arra, hogy a média megemlítse hogy. Ahogyan a megszállt palesztinoknak nincs joguk felháborodni amiatt, hogy úgy bánnak velük, mint a szarvasmarhával, ahogyan nincs joguk ellenállni üldözőiknek, úgy nincs joguk arra, hogy ugyanazon a nyelven írják le őket, mint a többiekre.
Ez visszavezet Fadi Qunbarhoz. Ismétlem, nem helyeslem azt az erőszakos bosszúcselekményt, amellyel véget vetett életének. De ragaszkodom ahhoz, hogy ha egy palesztin teljes identitása és történelme eltörölhető a „terrorista” szó alatt, pusztán azért, mert visszavágott a megszálló katonáknak, akkor pontosan ugyanez vonatkozik az általa megölt izraeliekre is, akik mindegyike tudatosan vette fel a fegyvert. a palesztin föld megszállásának szentelt hadsereg egyenruhája – a civilek elleni erőszakkal együtt, amelyet egy ilyen megszállás szükségszerűen maga után von.
Az egyik katonaValójában az illegális ciszjordániai település, Alon Shvut lakója könyörgött, hogy felvegyék az IDF-be, mert „kötelessége volt szolgálni” a megszállásban. Nem értem, hogy egy ilyen ember erkölcsileg mennyivel magasabb rendű Fadi Qunbarnál. Mégis oroszlánként szerepel az izraeli és a zsidó sajtóban, ugyanabban a sajtóban, amely csak azért említi Qunbar nevét, hogy egy gonosz jelzővel illessze.
És ragaszkodom hozzá, hogy ott van a cinikus kettős mérce, amely nélkül Izrael megszállása kudarcra lenne ítélve. Izrael nem kínozhatna palesztin gyerekeket, ha minden izraeli (és amerikaiak és zsidók) ugyanúgy emlékezne ezekre a gyerekek nevére és arcára, mint mi az izraeli áldozatok nevére és arcára. Izrael nem tudna lerombolni palesztin otthonokat, ha mindannyian ismernénk a bennük élőket, és tudnánk, mit veszítettek, amikor mindent elvesztettek. Izrael nem ölhetne meg büntetlenül palesztinokat, ha ezek a palesztinok valóságosak lennének számunkra; nem tudna több Azariát tenyészteni, ha nem tudná kitörölni az összes Fadi Qunbart a köztudatból.
Ezért vagyunk azok, akik írásunkban ilyen szelektív emlékezetet, a palesztin szenvedés ilyen akarattal való tudatlanságát használjuk, bűntársak a megszállás bűneiben. Ha egyszer egy nép emberségét megtagadják, nincs határa annak, amit tehetnek vele – ezt a zsidóknak mindenkinél jobban kellene tudniuk. Elviselhetetlen, hogy a zsidó újságírók most ugyanahhoz a baljós folyamathoz járuljanak hozzá.
Ezért gyászolom Fadi Qunbart a megszállás erőszakának többi áldozatával együtt – palesztin és izraeli. És ezért gyászolom az újságírást is, amely bűnözővé vált azáltal, hogy összekeverte a propagandát a hírekkel, megfordította az elnyomó és elnyomott szerepét, és megnyitotta az utat az emberi testek pusztulásához az emberi nyelv visszaélése és az emberiség elnyomása révén. memória.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz