Szinte az összes világkormány mellett Stephen Harper és a konzervatívok azonnal elítélték Benazir Bhutto meggyilkolását.
Maxime Bernier külügyminiszter ezt a nyilatkozatot adta ki december 27-én: "Kanada a leghatározottabban elítéli ezt a támadást Pakisztánnak a teljes demokráciához való visszatéréséért tett erőfeszítéseinek helyreállítása ellen. A mai erőszak különösen szörnyű a 8. január 2008-án esedékes választások fényében. Az elkövetők antidemokratikus szándéka nem is lehetne nyilvánvalóbb."
Ha Bernier szavát fogadjuk
– a teljes demokrácia támogatására és a szörnyű erőszak ellen – mivel indokolhatják a konzervatívok teljes hallgatásukat Malalai Joya afganisztáni esetével kapcsolatban? – a legtöbb forrás szerint – rendkívül korrupt. Joya fiatal, megalkuvást nem tud a beszédben, és nagyon távol áll attól, hogy megfogja az államhatalom karjait. – kritikus álláspontja a nyugati hatalmak afganisztáni politikájával szemben – ez magyarázza a kanadai kormány kettős mércéjét.
A mindössze 29 éves Joya az afgán nép valódi demokrácia és önrendelkezés iránti vágyának erőteljes képviselője.
2003-ban a Lloya Jirga-ban, ahol az új afgán kormányról vitatkoztak, nemzetközi híradásokra került azzal, hogy elítélte a hadurak és háborús bűnösök elsöprő jelenlétét a gyűlésen. 2005-ben megválasztották, és a második legtöbb szavazatot kapta Farah tartományban, és továbbra is szót emelt a halálos fenyegetésekkel és számos merényletkísérlettel szemben.
Tavaly májusban Afganisztán "demokratikus" kormánya megszavazta Joya parlamenti tagságból való felfüggesztését, ami felháborító lépés, amely nemzetközi felháborodást váltott ki az ellenzékben. Kanada, az Egyesült Királyság, Spanyolország, Olaszország, Németország és más országok képviselői tiltakoztak Joya felfüggesztése ellen, ügye ellen pedig jelenleg is fellebbeznek Afganisztánban. 2007-ben jelölték a tekintélyes gondolatszabadságért járó Szaharov-díjra, és még ebben az évben felkérték, hogy tartson beszédet az Európai Parlamentben.
A még nagyon fiatal nőt, Malalai Joyát már Aung San Suu Kyi-hez, a burmai demokrácia mozgalom inspiráló vezetőjéhez hasonlították, akit a Harper-kormány kitüntetett kanadai állampolgársággal adományozott.
A pakisztáni Bhuttoval való bármilyen összehasonlítást természetesen minősíteni kell. A Néppárt meggyilkolt vezetője birtokolta a hatalmat országában, kompromittálódott és
Bhutto természetesen már rég elhallgatta vagy felhagyott a Nyugat "terrorellenes háborújával" és az Egyesült Államok közép-ázsiai és közel-keleti katonai beavatkozásaival kapcsolatos kritikáival. Ezzel szemben Joya az Egyesült Államok afganisztáni politikáját a "terrorellenes háború megcsúfolásaként" és "megszállásként, nem felszabadításként" írja le. Pontosan ez az
Joya az afgánok demokratikus törekvéseinek fontos szimbólumává vált, mivel Bhutto bizonyos értelemben ismét jeladóként szolgált a pakisztáni katonai diktatúrát ellenzők számára. Ennek ellenére a konzervatív kormány, és különösen a Canada Foreign Affairs, teljes hallgatást tartott Joya ügyéről, annak ellenére, hogy összehangolt erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy nyilatkozatot tegyenek a demokratikus jogai mellett.
A képmutatás magyarázata a háború és a megszállás egyszerű és brutális politikája. A kanadai erők a NATO-művelet részeként támogatják a kabuli korrupt rezsimet, és Karzaival együtt számos reakciós hadúrral és szélsőségessel dolgoznak együtt, akik évek óta sújtják Afganisztánt.
Malalai Joya kellemetlen igazságot mond a hatalmon lévő haduraknak, ezért Ottawa kényelmesen hallgatott az ügyről.
Ha ez a szégyenletes helyzet folytatódik, Harper bűnrészes lesz abban az esetben, ha bármi történne Joyával. És a pakisztáni vagy afganisztáni nép tragédiájának érzéséről szóló retorika nem több, mint cinikus PR és puszta krokodilkönnyek.
-Derrick O’Keefe a vancouveri StopWar Coalition társelnöke és a rabble.ca online híroldal szerkesztője.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz