BURLINGTON, VT – Szavazás, meghallgatás vagy akár kutya- és pónikiállítás nélkül Vermontot visszarántották, hogy élet és halál között döntsön egy vádlott esetében. Az esküdtszék kiválasztása folyamatban van Donald Fell gyilkossági perében, akit azzal vádolnak, hogy 53. november 27-én reggel elrabolta, megverte és megölte az 2000 éves Tressa Kinget.
A tények komorak: hárman haltak meg egy rohamban, amely a vermonti Rutlandben kezdődött, de akkor ért véget, amikor Fellt és egy másik férfit elkapták King ellopott autóját vezetve Arkansasban. És itt válik bonyolulttá.
Mivel az ügy államhatárok átlépését érintette, a szövetségi hatóságok joghatóságot követeltek. Ezt követően, amikor az amerikai ügyvédi iroda beadványi megállapodást kötött Fell életének megkímélése érdekében – ehelyett életfogytiglani börtönbüntetést kínált, esélytelenül a feltételes szabadlábra helyezésre –, John Ashcroft amerikai főügyész azt mondta, hogy nem. A szemért-szemért konzervatív Ashcroft ragaszkodott ahhoz, hogy a halált az asztalra tegye. A lényeg az állam joga volt – tulajdonképpen a szövetségi kormány azon joga, hogy elrendelje az állam lakosait –, hogy megöljön valakit.
Vermont valójában 1987-ben törölte el a halálbüntetést. Utoljára 1962-ben állt itt bárki is bíróság elé, amikor még a legmegbízhatóbb republikánus államok közé tartozott. Utoljára 1957-ben ítéltek halálra bárkit – és ezt az ítéletet megváltoztatták. Az államban senkit sem végeztek ki azóta, hogy 1954-ben két gyilkos a villanyszékhez ült.
William K. Sessions III. szövetségi körzeti bíró, aki Burlingtonban tárgyal egy indítványról 2002-ben, alkotmányellenesnek nyilvánította az 1994-es szövetségi halálbüntetési törvényt. Azzal érvelt, hogy ez a Clinton-korszak törvénye megfosztotta az alpereseket az alkotmány ötödik és hatodik kiegészítése szerinti jogaiktól. A 2. amerikai körzeti fellebbviteli bíróság azonban felülbírálta, és visszaküldte az ügyet. Ha kíváncsi arra, hogy egyesek miért idegeskednek azon, hogy kit neveznek ki a szövetségi padba, az ilyen esetek segítenek tisztázni a kérdést.
Körülbelül két hét múlva a vermonti esküdtszék megkezdi a bizonyítékok meghallgatását. Végül akár halálbüntetést is kiszabhatnak. Bár Vermont manapság liberális bástyának tekintik, a fővárosi ügyekben az esküdtszék kiválasztása a halálbüntetés ellenségeinek kiszűrésével inkább a vádat részesíti előnyben.
Nincsenek megbízható közelmúltbeli felmérések a vermonti halálbüntetésről szóló jelenlegi véleményről, és a legtöbb országos felmérés – hasonlóan Ashcrofthoz – nem ajánlja fel a börtönbüntetést. A halálbüntetés alternatívájaként a feltételes szabadságra bocsátás nélküli élet támogatása azonban az évek során folyamatosan nőtt, és az ország egyenlőre megosztott ebben a kérdésben. 1994-ben mindössze 32 százalék támogatta az életfogytiglani börtönbüntetést, 50 százalékuk pedig a halált. 2004-re 46 százalékra nőtt a feltételes szabadságra bocsátás nélküli élethez való támogatás.
Ennek ellenére az eset remek lehetőséget biztosít azoknak, akik szeretnék látni, hogy a halál ismét vermonti választássá váljon. Nagyon úgy néz ki, mint a GOP megtérülése az állam állásfoglalásaiért az iraki háborútól a meleg párok civil szakszervezetéig. Bármi legyen is a tárgyalás kimenetele, ez a szövetségi felhatalmazással rendelkező tárgyalás minden bizonnyal újra megnyitja a vitát arról, hogy Vermontnak érdemes-e még egy pillantást vetnie a texasi igazságszolgáltatásra. Az Egyesült Államokban végrehajtott kivégzések több mint egyharmada a Lone Star államban történik.
Felmérések szerint az Egyesült Államok lakosságának több mint fele még mindig támogatja a halálbüntetést. De a hozzáállás ide-oda változott az évek során. A polgárháború alatt az ellenzékiség alábbhagyott, és a 19. század végére több állam diszkrecionálissá tette. Az első világháború előtt kilenc állam meghátrált, fél tucat pedig törvényen kívül helyezte. A háborús idők, az osztálykonfliktusok és a veszélyes radikálisoktól való félelem azonban ismét megfordították a helyzetet. A kivégzések száma az 1930-as évek közepére minden idők legmagasabb szintjét érte el.
A halálos ítéletek népszerűsége az 1960-as években újabb emelkedést mutatott, 70 százalékról kevesebb mint felére esett vissza. 1972-ben az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányellenesnek nyilvánította, mint az alkotmány nyolcadik kiegészítése szerinti „kegyetlen és szokatlan” büntetésként, valamint a tizennegyedik kiegészítés szerinti „jogszerű eljárás” teszten való elmulasztásért. Mindazonáltal néhány éven belül a későbbi esetek konkrét iránymutatásokat fogalmaztak meg, amelyek alapján halálbüntetést lehet kiszabni.
A halálbüntetés indoklása nem olyan meggyőző, mint azt a támogatói állítják. Például a legtöbb ember azt feltételezi, hogy a halálbüntetés elrettentő erejű a gyilkosságtól, mégis jelentős bizonyíték van arra, hogy a kivégzések valóban növelik a gyilkosságok arányát. William Bailey kriminológus 25-as tanulmánya szerint, miután Oklahoma 1998 éves moratórium után ismét elkezdett kivégezni embereket, ebben az államban megnövekedett az idegenek meggyilkolása. A The New York Times 2000-ben közzétett felmérése szerint azokban az államokban, ahol nincs halálbüntetés, alacsonyabb az emberölések aránya. Valójában az elmúlt 20 évben az embereket megölő államokban 50-100 százalékkal magasabb volt a gyilkosságok aránya, mint azokban, amelyekben nem.
Lehet, hogy nem is olcsóbb. A tőkepróbák általában költségesek, és a fellebbezések – a hibákról nem is beszélve – egyre jobban feldobják az árat. Amikor a floridai Palm Beach Post 44 kivégzést vizsgált meg az államban 1976 és 2000 között, a befejezett kivégzések költsége darabonként 24 millió dollár volt. Összességében az állam körülbelül 1 milliárd dollárral többet költött ezeknek az embereknek a megölésére, mint amennyibe került volna örökre bezárni őket.
Az ilyen érvek kevés figyelmet kapnak egy gyilkossági per hevében, és még várni kell, hogy a vermonti esküdtszék miként reagál a kötelező felkérésére, hogy vegyen részt Bush-Ashcroft lelkesedésében a végső büntetésért. Mindazonáltal, éppen a függetlenség napjával kezdődően, a vermonti per kezdete legalább egy üzenetet fog közvetíteni: mennyire korlátozott a „kemény szeretet” Bush-kormányzat véleménye a független igazságszolgáltatásról, az állami szuverenitásról és az élet kultúrájáról.
Greg Guma szerkeszti a Vermont Guardian államszerte megjelenő hetilapot, és számos könyv szerzője. Elérhető a címen [e-mail védett].
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz