A Haaretz főszerkesztője, Aluf Benn arra kér bennünket, hogy ne legyünk túlzottan lelkesek az Izrael elleni bojkott hatásai miatt (Haaretz, április 28.). Egyetértek vele, de még ha nem is lelkesedünk érte, nincs más dolgunk, mint elismerni, hogy a bojkott, az elidegenítés és a szankciók az egyetlen játék a városban, az utolsó remény a változáshoz, amit Benn is szeretne. Ez az egyetlen módja annak, hogy megakadályozzuk Izraelt abban, hogy kitartson bűnei mellett. Az egyetlen alternatíva a vérontás, amit senki sem akar.
A szankciók és a bojkott a létező legerőszakmentesebb, legálisabb eszközök (Izrael folyamatosan prédikál a világnak, hogy használja őket ellenségei ellen), és hatékonynak bizonyultak. Még azoknak is, akik osztják Benn fenntartásait, és én is osztom a kétségeit, el kell ismerniük, hogy nem kínál biztosabb alternatívát. Az a javaslata, hogy a baloldal alakítsa ki álláspontjainak hazai támogatását, reménytelen, figyelembe véve az izraeli társadalom agymosását, tudatlanságát, elvakultságát, jó életét, ellenzékiségét és fokozódó szélsőségességét.
Mivel ez egy büntetőjogi helyzet, amelyet nem szabad megengedni, nem hagyhatjuk békén addig, amíg a közvélemény nem lesz kegyes változtatni. Soha nem fogja ezt megtenni magától, nincs oka rá, amíg nem fizet a bűneiért, és nem büntetik érte. Azok, akik ezt állítják, elérték az izraeli chutzpah új csúcsát: lehetővé kell tenni a zsarnokságot, a visszaéléseket és az elnyomást a demokrácia nevében.
Benn azzal kezdi cikkét, hogy leír egy fantáziát – miszerint a világ szankciókat vezet be Izrael ellen. Az igazság az, hogy ez néha az én fantáziám, egy olyan ember ősi vágyának megnyilvánulása, aki nap mint nap látja a bűnöket, és vágyik a büntetésre. Amikor a határrendészek kivégeznek egy terhes nőt és testvérét, azt állítva, hogy „késsel dobtak”, és a társadalom unalmában ásít, felébred a vágy, hogy megrázza és megbüntesse. Ez nem bosszúvágy, hanem inkább változás. Benn úgy véli, hogy a bojkott megerősíti Izrael álláspontját. A múlt megmutatta, hogy ennek az ellenkezője igaz. Izrael mindig is megtette azt a néhány engedményt, amelyet súlyos árat fizetett, vagy egy nyílt fenyegetés miatt.
Igaz, hogy Észak-Korea és Kuba nem adta meg magát a bojkottnak, de ezek nem demokráciák, és a közvélemény ezekben az országokban csekély súlyú. Az izraeliek a múlt tapasztalatai alapján sokkal elkényeztetettebbek. Zárja be a nemzetközi repülőteret két napra, és lássuk, ki a Yitzhar letelepedése; kérjen vízumot minden kis külföldi nyaraláshoz, és lássuk, ki fogja azt mondani, hogy „Izrael földje Izrael népének”. És még csak el sem kezdtünk beszélni a hiányról és a gazdasági válságról, ami miatt Izraelnek végre fel kell tennie a kérdést: Valóban megéri-e mindez az ingatlan utáni étvágy kielégítésére, megéri-e mindez a megszállás szeszélye miatt? saját zsebükből és életmódjukból készültek fizetni az ország olyan régióiért, amelyeket a legtöbb ember nem is látott, és nem is igazán érdekli őket a sorsa?
A bojkottra adott első válasz az lesz, amit Benn leír: Masada, összefog, keményebb álláspontot képvisel. De egy szempillantás alatt szaporodni kezdenek a kérdések, amit tiltakozás követ. A 2016-os izraeliek nem arra épültek, hogy Spártában éljenek, még Kubában sem, hogy az 1950-es évekből származó autókkal közlekedjenek, és hosszú sorokban álljanak húsért, hogy megőrizzék Esh Kadosh települését. Eladják Elkanát, hogy megtartsák Várnát, és ez jó dolog. És ha így Elkana egyetlen demokratikus államban marad, még jobb. Marwan Barghouti, mint egy demokratikus kormány miniszterelnöke, nem ijeszt meg, Benn.
A BDS még nem kezdte nyalni az itteni életünket. Mindeközben nincs igazi gazdasági háború, inkább csak mozgalmak, amelyek csak fokozatosan változtatják meg az Izraelről szóló nemzetközi diskurzust. A széleken talán az antiszemitizmus bizonyos elemei vannak, de ez alapvetően olyan lelkiismereti emberek tiltakozó mozgalma, akik tenni akarnak valamit. Az ebből fakadó gazdasági hanyatlás gyorsan bekövetkezhet, nem feltétlenül fokozatosan. Dél-Afrikában az üzleti közösség a kormányhoz fordult, és azt mondta: Elég, ez nem mehet tovább. Ez itt is megtörténhet. Ez tulajdonképpen nagy reménnyel tölt el, Benn, nem látok más alternatívát.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz
1 Megjegyzés
Milyen jó darab. És köszönet Levynek, hogy Marwan Barghoutinak nevezte, egyike azoknak a tízezreknek, akik ellenállnak az izraeli koncentrációs táborokból és börtönökből.