A Bombay-i Értéktőzsde érzékeny indexe 2006 februárjának első hetében végrehajtotta a várva várt 10,000 18-es határ átlépését. Ez nagy örömet okozott az iparnak és a kereskedelemnek. A média, mind a nyomtatott, mind az elektronikus, annyira le volt borulva, hogy ugrálni kezdtek. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a legtöbb médiát az indiai nagyvállalkozások irányítják, és az utóbbi időben egyre nagyobb az angol-amerikai tőke behatolása. Elkezdték azt a hamis reményt kelteni a középosztálybeli emberekben, hogy egyik napról a másikra milliomosok lesznek. Talán, ha a közeljövőben nem történik összeomlás, szemtanúi lehetünk azoknak a jeleneteknek, amelyek Franciaországban és Angliában játszódnak le a XNUMX. században a Mississippi-program, illetve a déli-tengeri buborék nyomán. A kormány, különösen pénzügyminisztere a „liberalizáció, privatizáció és globalizáció” politikájának igazolásának tekinti.
Ha kicsit mélyebbre nézünk, sok minden kristálytiszta lesz, aláhúzva azt a tényt, hogy amit propagálnak, az csak látó illúzió, ami nem sok kapcsolatban áll a hazai valósággal. Először is, a szervezett szektor az indiai gazdaság mindössze 10 százalékát, a vállalati szektor pedig még ennél is kevesebbet. A sensex még a vállalati szektor egészségét sem jelzi, még kevésbé a szervezett szektorét, hiszen mindössze 30 vállalatot vesz figyelembe. A sensexet 1985-ben építették, 1979-et bázisévként.
Az első nagy fellendülés a tőzsdén az 1990-es évek elején volt tanúja, amikor a Narasimha Rao kormány volt hatalmon, és Dr. Manmohan Singh volt a pénzügyminisztere. Nem sokkal hatalomra kerülése után a kormány a washingtoni konszenzus alapján gazdasági reformprogramba kezdett. Megnyíltak az ajtók a közvetlen külföldi befektetések (FDI) és a külföldi intézményi befektetők (FII) belépése előtt, hogy a többlettőke Indiába áramolhasson, hogy viszonylag magasabb hozamot érjen el. A külföldi tőke bizalmának elnyerésére a gazdaságpolitikában széles körű változások indultak el. Amikor 1992-ben a szenszex átlépte az 1000-es határt, az új kormány által kezdeményezett gazdasági reformok sikerének jelzőjeként hangzott el. Valóságos mánia úrrá lett a középosztályon, és úgy tűnt, mindenki válogatás nélkül vásárol részvényeket, kötvényeket és kötvényeket. A brókerek és öntörvényű tanácsadók irodái rengeteg ilyen lelkes befektetőnek voltak tanúi.
Ez a helyzet azonban nem tartott sokáig. Összeomlás következett be, és sok befektető, főként a középosztály alsó fokairól került pénzügyi tönkre. Kiderült, hogy az egész fellendülés a Harshad Mehta mumbai bróker által vezetett zsarolócsoport manipulációi és csalások eredménye. Természetesen számos indiai és külföldi bank, valamint néhány pénzintézet aktívan részt vett ebben az ütős. Nyilvánvalóvá vált, hogy a fellendülés nem helyeselte a korabeli kormány gazdaságpolitikáját. A hustingen a kormány vereséget szenvedett és a pénzügyminiszter is. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a média és az Alapbank által magasra értékelt pénzügyminiszter csúnyán veszített a Dél-Delhi parlamenti választókerületben, amely egy magasan képzett és virágzó térség, egy középszerű kezei miatt. Úgy tűnt, hogy a lakosság nem helyesli a kormány által folytatott gazdaságpolitikát.
A kis- és középbefektetők annyira megégették az ujjukat, hogy a mai napig nem tértek vissza a tőzsdére. A H. D. Davegowda alatt hivatalba lépett koalíciós kormány megpróbálta feléleszteni a tőzsdét a kiábrándult befektetők csábításával. A pénzügyminiszter, P. Chidambaram „álomköltségvetése” egy ideig sikerült is kitámasztani, és a sensex 4305.8-ben 1997-ra kúszott fel. Három év elteltével ismét megjelent valamiféle fellendülés, és a sensex 5447 februárjában 2000-re emelkedett. Ez azonban szintén átmenetinek bizonyult, és 3300 áprilisában 2002-ra csökkent. Ez a visszaesés csak 2003 júniusában állt meg, amikor a sensex ismét felfelé indult, és 5838 decemberében elérte az 2003-at és a 6112-t. 9. január 2004-én. Ezt a fellendülést az akkori BJP vezette kormány tévedésben tartotta annak határozott jeleként, hogy India „ragyog” és az emberek elégedettek politikájával és teljesítményével. A tervezett időpontnál hat hónappal korábban kiírták az általános választásokat. Az eredmény katasztrofális volt, mivel kiszavazták a hatalomból.
17. május 2004-én, amikor a kormányzó BJP vezette koalíció vereségének híre érkezett, a sensex 565 ponttal csökkent. Nyilvánvalóan az indiai nagytőke és az FII sem nézte jó szemmel a kongresszus vezette, a baloldal által kívülről támogatott UPA (Egyesült Progresszív Szövetség) kormányának vereségét és hatalomra jutását. Azt terjesztették, hogy India visszatér a régi nehruvi modellhez. A sensex hónapokig folytatta lefelé tartó útját. Eközben néhány asztrológus, akiben az előző koalíció és annak vezetője nagyon hitt, az UPA-kormány küszöbön álló összeomlását jósolta, mert túlélése a „megbízhatatlan” baloldaliak támogatásán alapult. Így a bizonytalanság felhője lebegett a tőzsdén. Történt ugyanis, hogy ahelyett, hogy az UPA kormánya bukott volna, az érintett asztrológus szívrohamot követően kórházba került. Az előző koalíció és vezetői kénytelenek voltak stratégiájukon és taktikájukon változtatni; véget vetettek a Parlament bojkottjának, és visszatértek, hogy részt vegyenek annak eljárásában.
Amikor világossá vált, hogy az UPA kormányának Dr. Manmohan Singh és P. Chidambaram pénzügyminisztere mellett nagyobb lendülettel és nagyobb politikai és társadalmi stabilitással kell folytatnia a washingtoni konszenzuson alapuló gazdasági reformprogramot, mint az előző kormány által keltett feszültség, Az € ™ megosztó politikáját teljesen fel kellett oldani, és az általa okozott károkat helyre kell hozni, a sensex megkezdte felfelé irányuló lendületét. Az eredmény mindenki számára látható.
A jelenlegi fellendülést nem szabad a nemzetgazdaság állapotának és általában véve az emberek gazdasági helyzetének javulásának megbízható mutatójaként tekinteni. A jelenlegi fellendülés mögött meghúzódó fő tényező aggodalomra ad okot. Kétségtelen, hogy a konjunktúra mögött döntő tényező a FII-k növekvő érdeklődése az indiai részvények iránt. Nagy mennyiségű többlet pénzügyi forrással rendelkeznek, amelyeket indiai értékpapírokba fordíthatnak, hogy gyors pénzt keressenek. India bővülő piacával és politikai stabilitásával jobban vonzza őket, mint a világ más országai. 2003 júniusa és 2005 júniusa között 17 milliárd dollárt tettek be indiai értékpapírokba. Az FII-k befektetéseinek növekvő beáramlása volt a fő tényező, amely 7000. június harmadikán 2005-re növelte a sensex-et. A média tévedésből az Ambaniék családi viszályának rendezését adta az érdemnek.
Tanulságos megjegyezni, hogy a FII szorítása több mint 83 indiai nagyvállalatot megszorított. Döntő módon befolyásolhatták gazdálkodásukat. Az indiaiak befektetései mindössze 21 cégnél nőttek. A külföldi befektetők összességében az ország legjövedelmezőbb vállalatainak egyharmadában jutottak döntő hanghoz. A bombayi tőzsdén 1600 cég értékpapírjával kereskednek rendszeresen, ezek fele egyértelműen nagyobb külföldi befektetői befolyás alatt áll, mint az indiai alapítók és promóterek. Ezek közé tartoznak a következők: Bharati Tele, Grassim Industries, Gujarat Ambuja Cement Limited, HDFC Bank, Hero Honda Motors, Hindalco, Infosys és Satyam Computers.
Széles körben elterjedt az a vélemény, hogy az FII-k biztonságos csatornává váltak az indiai kapitalisták és más nagy parókák kimosott, piszkos pénzeinek visszajuttatására. Állítólag letéti igazolások segítségével érkezik. Raymond W. Baker Achilles-sarka: Piszkos pénz és hogyan újítsuk meg a szabadpiaci rendszert című művére hivatkozhatunk, hogy megértsük a piszkos pénz keletkezését, tisztára mosását és hazaküldését. A hongkongi székhelyű Asia Times Online nemrég megjelent cikke megdöbbentő részleteket közölt ezzel kapcsolatban.
A fentiekből az következik, hogy szentségtelen szövetség jött létre az FII és az indiai kapitalisták között, ami károsnak bizonyulhat India nemzeti érdekeire nézve. Másodszor, fokozatosan a külföldi befektetők elkezdték gyakorolni az irányítást India vállalati szektora felett. Talán ezt nevezhetjük imperializmusnak a hátsó ajtón keresztül. Végül, a FII-kon lógó gém nem tarthat sokáig. Amint zöldebb legelőket látnak, minden bizonnyal kivándorolnak, ami súlyos következményekkel jár az indiai gazdaságra nézve.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz