A baloldalról érkező kritikák gyakran arra a jogos aggodalomra épülnek, hogy Sanders külpolitikája nem tért el annyira a kétpárti konszenzustól, mint a hazai gazdaságpolitikája. Például bár a fentiek mindegyike igaz, nem támogatja az Izrael elleni Bojkott, Elvonás és Szankciók (BDS) mozgalmat, és több évtizedes hivatali ideje alatt többször is az Egyesült Államok katonai beavatkozása mellett tette le voksát. a szenátus. Alkalmanként beszélt arról, hogy meg kell őrizni az amerikai katonai hatalmat, még akkor is, ha máskor az Egyesült Államok hadseregének pazarlása és visszaélései ellen feszeget.
Sanders fiatalemberként igyekezett lelkiismereti okokból megtagadó lenni a vietnami háborúval szemben, ellátogatott a forradalom utáni Kubába, és diplomáciai találkozókat szervezett a szandinistákkal. De a szenátusban betöltött hivatali ideje egybeesett egy ásítással távollét egy erős hazai háborúellenes mozgalomról, és gyakran azon kapta magát, hogy a külpolitika liberális irányvonalát követi, ellenvéleményét a belpolitikai harcokra és az olyan nagy külpolitikai epizódokra mentve át, mint az iraki háború.
Sanders élete és feladata azonban jelentősen megváltozott, mióta elnökválasztási kampánya három évvel ezelőtt a viszonylagos ismeretlenségből a nemzeti reflektorfénybe emelte. Most úgy tűnik, Sanders komolyabban veszi azt a felelősséget, amelyet a baloldal képviseletében visel az amerikai külpolitikában. Ez a felelősség azzal jár, hogy platformját használja a külpolitika baloldali megközelítésének megkülönböztetésére a liberálistól, ahogyan azt a belpolitikával tette.
Ez egy nehéz emelés. Bár égetően szükségünk van rá, nincs egyetlen olyan erős baloldali internacionalizmus áramlat az Egyesült Államokban, amelyet ne torzítottak volna el az ősrégi földalatti szövetségek, és amely esélyes lenne rávenni az amerikai lakosság jelentős részét a háború elleni küzdelemre és lehetővé tenni. tömeges nemzetközi szolidaritás. A baloldal feltámadásának ebben az új korszakában kézzel kell felépíteni egy új baloldali internacionalizmust.
Sandersé beszéd tegnap, „Globális demokratikus mozgalom építése a tekintélyelvűség ellen” címmel, és egy szerkesztőségi – írta a Gyám a múlt hónapban egy mérce volt, amely mérte eddigi előrehaladását ebben a feladatban. Ebben a tekintélyelvűséggel és az oligarchiával szembeni kettős szembenállást fogalmazta meg. Sanders beszédében mindvégig hangsúlyozta, hogy a gazdasági egyenlőtlenség és a vagyonkoncentráció maró hatást gyakorol a demokráciára és az állampolgári jogokra – ezt a refrént már sokszor hallottuk tőle hazai kontextusban. Globális mozgalmat kell kidolgoznunk az elszámoltathatatlan állami és vállalati hatalom ellen, amelyek egymást erősítik – mondta.
Sanders fő veszélyként azonosította a jobboldali vezetők felemelkedését, és Törökországét nevezte meg Recep Tayyip Erdoğan, Fülöp-szigetek' Rodrigo Duterte, Brazília Jair Bolsonaro, Oroszországé Vlagyimir Putyin, és Magyarországé Orbán Viktor többek között. Ezek a vezetők sok tekintetben különböznek egymástól, mondta, de osztják az etnikai és vallási kisebbségekkel szembeni intoleranciát, ellenségességet a demokratikus normákkal szemben, ellenségeskedést a szabad sajtóval szemben, állandó paranoiát a külföldi összeesküvésekkel kapcsolatban, és abban a meggyőződésben, hogy a kormány vezetőinek képesnek kell lenniük hatalmi pozíciójukat saját önző pénzügyi érdekeik kiszolgálására használják fel.”
Nem légből kapott hatalomra – mondta Sanders. Az új tekintélyelvű jobboldalt a kapitalizmus kudarcai hordozzák.
Ma hatalmas és növekvő vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenséget látunk, ahol a világ legfelső 1 százaléka több vagyonnal rendelkezik, mint az alsó 99 százalék, ahol néhány hatalmas pénzügyi intézmény óriási hatást gyakorol több milliárd ember életére… Gyakran vannak olyan politikai vezetőink, akik kihasználják ezeket a félelmeket azzal, hogy felerősítik a haragot, szítják az intoleranciát, és szítják az etnikai és faji gyűlöletet a küszködők körében. Ezt nagyon világosan látjuk saját országunkban. Kormányunk legmagasabb szintjéről érkezik.
Sanders Trump megválasztását a globális tekintélyelvű és oligarchikus jobboldal felemelkedésének gyorsító tényezőjeként azonosította. Szerinte az izraeli Netanjahu-kormány és a szaúdi monarchia is felbátorodott a visszaélésekben, mert Trump fokozta a már meglévő amerikai támogatást. Sanders bírálta a Trump-kormányzatot is, amiért németországi nagykövetén keresztül támogatását fejezte ki az európai szélsőjobboldali pártok iránt. Ezután összefüggéseket vont le e pártok politikai vezetői és a pénzes érdekek között, amelyek jobboldali gazdaságpolitikájukból profitálhatnak, ideértve az Egyesült Államokat is.
"E vezetők közül sokan mélyen kötődnek a sokmilliárdos oligarchák hálózatához, akik a világot gazdasági játékszerüknek tekintik" - mondta, rámutatva, hogy a Koch fivérek és a szaúdi királyi család is sokat költ Washingtonban, míg a Mercer családi fröcsögés a választásokon itthon és Európában egyaránt.
De nem Trump okozta ezt a rothadást a rendszerben – hangoztatta Sanders. Ő egy következmény belőle.
Másokhoz hasonlóan a tekintélyelvű jobboldalon, ő is úgy jutott hatalomra, hogy szította a gyűlöletet és a megosztottságot, amely egy rétegzett és túlzott versenyhelyzetben már korábban is jelen volt, és olyan jól bejáratott vállalati hálózatokhoz nyúlt, amelyek szintén megelőzték politikai karrierjét.
Ezért – mondta Sanders –
a jobboldali tekintélyelvűség hatékony fellépése érdekében nem állhatunk egyszerűen védekezésben. Proaktívnak kell lennünk, és meg kell értenünk, hogy az elmúlt évtizedek kudarcba fulladt status quo-jának védelme nem elég jó. Valójában fel kell ismernünk, hogy a kihívások, amelyekkel ma szembesülünk, ennek a status quonak a termékei.
Az amerikai baloldal feladata nem egyszerűen az, hogy szembeszálljon bizonyos jobboldali vezetőkkel és mozgalmakkal szerte a világon, bár erre mindenképpen szükség van. És természetesen nem az, hogy leváltsák azokat a vezetőket egy felülről lefelé irányított, USA által irányított intervenciós külpolitikával, amely tovább erősíti az amerikai hegemóniát. A feladat az, hogy saját nemzetközi mozgalmat építsünk ki a kapitalista elitek ellen, a tekintélyelvű erős emberek ellen, a polgári jogokért és szabadságjogokért, és „egy olyan jövőért, amelyben a közpolitika, az új technológia és az innováció minden ember javát szolgálja, nem csak a kevés." Egyszóval a demokráciáért és a szocializmusért.
A mi feladatunk a vállalati hatalom elleni küzdelem más országok dolgozóival együttműködve. Ez azt jelenti, hogy kötelékeket kell kiépíteni a világszerte dolgozó emberekkel folytatott küzdelem révén, akik – ahogy mi itt az Egyesült Államokban – harcolnak a bolygót elpusztító vállalatok ellen; a politikai korrupció ellen, beleértve a választások megvásárlását és a szavazók elnyomását; a vagyon 1 százalék kezébe történő szélsőséges koncentrációja ellen, míg a többiek rendkívüli szegénységben vagy legalábbis csökkenő életszínvonalban élnek; olyan kereskedelmi politikák ellen, amelyek növelik a vállalati nyereséget, miközben milliókkal pusztítják a dolgozó emberek életét; és a világ 1.7 billió dolláros éves katonai költségvetésének elfogadása ellenében, amelynek nagy részét az Egyesült Államoké, ehelyett békés célok felé kellene irányítani.
Sanders így zárta:
Míg a tekintélyelvű tengely elkötelezte magát a második világháború utáni globális rend lerombolása mellett, amely szerintük korlátozza a hatalomhoz és a gazdagsághoz való hozzáférésüket, nem elég, ha egyszerűen megvédjük ezt a rendet, ahogy az létezik.
Őszintén meg kell néznünk, hogy ez a rend nem váltotta be számos ígéretét, és hogyan használták ki ügyesen a tekintélyelvűek ezeket a kudarcokat, hogy támogatást szerezzenek programjuknak. Meg kell ragadnunk az alkalmat, hogy újragondoljuk az emberi szolidaritáson alapuló globális rendet, egy olyan rendet, amely elismeri, hogy ezen a bolygón minden emberben közös az emberiség, hogy mindannyian azt akarjuk, hogy gyermekeink egészségesen nőjenek fel, jó oktatásban részesüljenek, és tisztességes munkájuk legyen. , igyál tiszta vizet, szívj tiszta levegőt, és élj békében. A mi feladatunk az, hogy a világ minden sarkában elérjük azokat, akik osztják ezeket az értékeket, és egy jobb világért küzdenek.
A népszerű baloldali internacionalizmus megfoghatatlan, de nem elérhetetlen. Szükséges, ha bármi esélyünk van arra, hogy biztosítsuk a békét és a jólétet minden ember számára, szemben a globális kapitalista osztály szűk érdekeivel. Végül is a vállalatok nem hagyják, hogy a határok megállítsák őket. A demokratikus szocialista mozgalomnak sem kellene a vállalati hegemónia ellen küzdenie.
Meagan Day a munkatársa jakobinus.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz