A mesterséges intelligencia (AI) profitlehetőséget jelent a kapitalisták számára, de döntő választás a munkásosztály számára. Mivel a munkásosztály alkotja a többséget, ez a döntő választás a társadalom egészével szembesül. Ugyanaz a profitlehetőség/társadalmi választás, amelyet a robotika, a számítógépek és valójában a legtöbb technológiai fejlődés bemutatott a kapitalizmus története során. A kapitalizmusban a munkaadók döntik el, hogy mikor, hol és hogyan telepítsenek új technológiákat; alkalmazottak nem. A munkaadók döntéseit elsősorban az határozza meg, hogy az új technológiák befolyásolják-e és hogyan befolyásolják nyereségüket.
Ha az új technológiák lehetővé teszik a munkáltatók számára, hogy a fizetett munkavállalókat nyereségesen lecseréljék gépekre, akkor végrehajtják a változtatást. A munkaadók csekély vagy semmilyen felelősséget nem vállalnak a lakóhelyüket elhagyni kényszerült munkavállalók, családjaik, környékeik, közösségeik vagy kormányaik felé a munkahelyek elvesztésének számos következményéért. Ha a társadalom számára a munkanélküliség költsége 100, míg a munkaadók nyeresége 50, akkor az új technológia bevezetésre kerül. Mivel a munkaadók nyeresége határozza meg a döntést, az új technológiát bevezetik, függetlenül attól, hogy ez a nyereség milyen csekély a társadalom veszteségéhez képest. A kapitalizmus mindig is így működött.
Egy egyszerű számtani példa illusztrálhatja a kulcsfontosságú pontot. Tegyük fel, hogy az AI megduplázza egyes alkalmazottak termelékenységét. Ugyanazon munkaidő alatt kétszer annyit termelnek, mint az AI használata előtt. Az AI-t használó munkáltatók ezután elbocsátják alkalmazottaik felét. Az ilyen munkaadók ezután ugyanazt a teljesítményt kapják az alkalmazottaik fennmaradó 50 százalékától, mint az AI bevezetése előtt. Hogy a példánk egyszerű legyen, tegyük fel, hogy ezek a munkaadók ugyanazt a kibocsátást ugyanazon az áron értékesítik, mint korábban. Az ebből származó bevételeik is ugyanannyiak lesznek. A mesterséges intelligencia használatával a munkaadók korábbi teljes bérköltségük 50 százalékát takaríthatják meg (levonva az AI bevezetési költségét), és ezeket a megtakarításokat a munkaadók hozzáadott nyereségként tartják meg számukra. Ez a többletnyereség hatékony ösztönzést jelentett a munkáltató számára a mesterséges intelligencia bevezetésére.
Ha egy pillanatra elképzeljük, hogy a munkavállalók rendelkeznek azzal a hatalommal, amelyet a kapitalizmus kizárólag a munkaadókra ruház, akkor egészen más módon választanák az AI-t. AI-t használnának, senkit sem bocsátanának el, ehelyett az összes alkalmazott munkaidejét 50 százalékkal csökkentenék, miközben a fizetésük változatlan marad. Példánkat ismét egyszerűnek tartva, ez ugyanazt a kibocsátást eredményezné, mint az AI használata előtt, és ugyanaz az áruk vagy szolgáltatások ára, valamint a bevételek beáramlása következne. A haszonkulcs a mesterséges intelligencia alkalmazása után ugyanaz marad, mint korábban (levonva a technológia megvalósításának költségét). Az alkalmazottak korábbi munkanapjainak 50 százaléka, amelyet most szabadidős tevékenységükre fordítanak, az lenne a juttatás, amelyet felhalmoznak. Ez a szabadidő – a munkától való szabadság – arra ösztönzi őket, hogy a munkaadóktól eltérő módon használják az AI-t.
A mesterséges intelligencia használatának egyik módja keveseknek növeli a profitot, míg a másik módja sokak számára több szabadidőt/szabadságot biztosít. A kapitalizmus jutalmazza és így ösztönzi a munkaadók útját. A demokrácia a másik irányba mutat. Maga a technológia ambivalens. Bárhogyan is használható.
Így egyszerűen hamis azt írni vagy azt mondani – ahogyan manapság oly sokan teszik –, hogy a mesterséges intelligencia munkahelyek vagy állásfoglalók millióit fenyegeti. A technológia nem ezt teszi. A kapitalista rendszer inkább a vállalatokat munkaadókba és munkavállalókba szervezi, és ezáltal a technológiai fejlődést használja fel a profit növelésére, nem pedig az alkalmazottak szabadidejét.
A történelem során a rajongók ünnepelték a legtöbb jelentős technológiai fejlődést „munkamegtakarító” tulajdonságaik miatt. Az új technológiák bevezetése kevesebb munkát, kevesebb szorgalmat és kevésbé megalázó munkát eredményezne. A következmény az volt, hogy „mi” – minden ember – hasznot húzna. Természetesen a kapitalistáknak a technikai fejlődésből származó többletnyeresége kétségtelenül több szabadidőt hozott számukra. A munkavállalói többség számára lehetővé tett, hozzáadott szabadidős új technológiákat azonban többnyire megtagadták tőlük. A kapitalizmus – a profitvezérelt rendszer – okozta ezt a tagadást.
Ma ugyanazzal a régi kapitalista történettel állunk szemben. A mesterséges intelligencia használata sokkal több szabadidőt biztosíthat a munkásosztály számára, de a kapitalizmus ehelyett alárendeli a mesterséges intelligenciát a haszonszerzésnek. A politikusok krokodilkönnyeket hullattak a mesterséges intelligencia miatt elvesztett munkahelyek ijesztő kilátása miatt. A szakértők becsléseket cserélnek arról, hogy a mesterséges intelligencia bevezetése esetén hány millió munkahely szűnik meg. A hiszékeny liberálisok új kormányzati programokat dolgoznak ki, amelyek célja a mesterséges intelligencia foglalkoztatásra gyakorolt hatásának csökkentése vagy enyhítése. Még egyszer, a kimondatlan megegyezés nem arra irányul, hogy megkérdőjelezzük, hogy a probléma kapitalizmus-e, és ha igen, hogyan, és nem a rendszerváltás lehetőségének a keresése a probléma megoldásaként.
A munkásszövetkezetekre épülő gazdaságban a munkavállalók együttesen saját munkaadói lennének. A kapitalizmus alapvető vállalati struktúrája – a munkáltató kontra munkavállaló rendszer – többé nem érvényesülne. A technológia megvalósítása ekkor demokratikusan meghozott kollektív döntés lenne. A kapitalizmus munkaadó-alkalmazotti felosztásának hiányában például a mesterséges intelligencia használatának mikor, hol és mikéntjének eldöntése a munkavállalók kollektív egészének feladata és felelőssége lenne. Megfontolhatják a vállalkozás jövedelmezőségét között A mesterséges intelligencia használatára vonatkozó céljaik, de minden bizonnyal figyelembe vennék azt is, hogy ez lehetővé teszi a szabadidő eltöltését. A munkásszövetkezetek olyan döntéseket hoznak, amelyek különböznek a kapitalista vállalkozásokétól. A különböző gazdasági rendszerek eltérően hatnak és alakítják azokat a társadalmakat, amelyekben működnek.
A kapitalizmus története során a munkaadók és ideológusaik megtanulták, hogyan támogassák a legjobban a profitot növelő technológiai változásokat. Ezeket a változásokat az emberi találékonyság áttöréseként ünnepelték, amely mindenki támogatását megérdemli. Azokat az egyéneket, akik e technológiai fejlődés miatt szenvedtek, „társadalmi haladás árának” tekintették. Ha a szenvedők visszavágtak, elítélték őket az antiszociális viselkedés miatt, és gyakran kriminalizálták őket.
A korábbi technológiai áttörésekhez hasonlóan a mesterséges intelligencia a társadalom napirendjére helyezi az új és a régi vitás kérdéseket is. A mesterséges intelligencia jelentősége NEM korlátozódik az általa elért termelékenységnövekedésre és a munkahelyek elvesztésére, amellyel fenyeget. A mesterséges intelligencia azt a társadalmi döntést is megkérdőjelezi – ismételten –, hogy a munkaadó-munkavállaló felosztást a vállalkozások alapszervezeteként megőrizzék. A kapitalizmus múltjában csak a munkaadók hoztak olyan döntéseket, amelyek eredményét a munkavállalóknak együtt kellett élniük és el kellett fogadniuk. Lehetséges, hogy a mesterséges intelligencia esetében az alkalmazottak megkövetelik, hogy meghozzák ezeket a döntéseket a kapitalizmuson túli rendszerváltással a munkásszövetkezet alapú alternatíva felé.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz