könyv
Felülvizsgálat
Katasztrófa: Az összeomlás és újjászületés apokaliptikus politikája
Szerző: Sasha Lilley, David McNally, Eddie Yuen és James Davis
PM Press, 2012, 192 pp.
A világvége politikája és retorikája beárnyékolja a globális északi bal-, jobboldal- és környezetvédő mozgalmakat. Ez a tendencia egy új, című könyv középpontjában áll Katasztrófa: Az összeomlás és az újjászületés apokaliptikus politikája. A katasztrófa az a nézet, hogy a társadalom az összeomlás útján halad – ökológiailag, gazdaságilag és erkölcsileg. Néhány katasztrófa számára az összeomlás újjászületést és megtisztulást ösztönöz.
A könyv szerzői egyetértenek abban, hogy a kapitalizmus valóban katasztrófákat generál. A leglátványosabb az éghajlatváltozás; másokat kevésbé könnyű észrevenni, a fajok kihalása pedig súlyos eset.
Mindeközben a félelem politikai és retorikai alkalmazása egyesíti a baloldaliakat, a jobboldaliakat és a környezetvédőket. Ez furcsának tűnhet. A furcsaságtól eltekintve azonban az a baj, hogy a jobboldaliak, a világiak és a szentek számára a félelem az uralkodó osztály hatalmának támogatására szolgál. Ezzel szemben a félelmetes politika és retorika hajlamos megbénítani a baloldalt és a környezetvédő mozgalmakat, ami a kritika középpontjában áll. Katasztrófa.
Doug Henwood, író és pénzügyi újságíró az előszavában felállítja a katasztrófaellenes táblázatot a következő négy fejezethez. Ebből a célból fenntartja, hogy a disztópikus narratívák gyengítik a haladókat, és a rendszer megreformálásával és megdöntésével kapcsolatos téves nézetekben gyökereznek.
Eddie Yuen a katasztrófa környezetvédelmi mozgalmakban való felhasználását kutatja. Felméri, hogy a katasztrófákat részben hogyan normalizálják, kontextualizálják, tulajdonítják és prófétálják – Al Gore volt alelnöktől Thomas Robert Malthus tiszteletesig. Yuen azt sugallja, hogy például az éghajlati válsággal kapcsolatos félelmetes tények bemutatása a nyilvánosság számára nem elegendő ahhoz, hogy társadalmi szolidaritásra ösztönözze őket. Számára az önszerveződő mozgalmak jelentik a környezeti pusztítással szembeni ellenállás kulcscsomópontját, a hétköznapi emberek összefognak, hogy leküzdjék elszigeteltségüket, szemben a vállalati kapitalizmus könyörtelen támadásaival ellenük és a bolygón.
Sasha Lilley kritikusan fejti ki az összeomlás baloldali nézeteit, mint a társadalom felébresztésének és megtisztításának eszközét. Miért? A baloldali katasztrófák meggyőzően érvelnek, „a tömeges kollektív fellépéssel és a radikális társadalmi átalakulással kapcsolatos mélyen gyökerező pesszimizmusban” vannak.
Az elmúlt évtizedek ilyen defetizmusának hátterében Lilley a baloldali katasztrófa egyik ízét determinizmusként határozza meg: a kapitalista rendszer korlátai önmagukban hirdetik majd a progresszív társadalmi változást. Ennek bizonyítékait az anarchizmus és a marxizmus, a múlt és a jelen áramlataiból értékeli. Lilley számára egyes marxisták félreértik Marx történelemszemléletét, és azt a társadalmi változások mechanikus kibontakozásának tekintik. Ennek a folyamatnak a középpontjába azonban az elnyomásuk felszámolása érdekében kollektíven együttműködő élő emberi lények tetteit helyezte, modern példa az apartheid dél-afrikai megdöntése.
Lilley számára a baloldali katasztrófák önkéntes nézőpontja is létezik: a zord anyagi feltételek önmagukban („minél rosszabb, annál jobb”) radikális lehetőségekre sarkallnak. Ennek a felfogásnak egy változatát részben a szélsőbaloldali csoportosulások elemzésével veszi fel, mint például a Weather Underground az 1960-as években.
James Davis elmagyarázza, hogy az amerikai jobboldal hogyan tekinti a 20. század egy részét vagy a legtöbbet az almás pite katasztrofális vereségeinek sorozatának. Ilyen sebnyalogatást látunk a 2012-es általános választások döntő vereségei után a látszólagos GOP-ban, amelyet részben a feltörekvő, a Republikánus Párt napirendjét ellenző kisebbségi többségű választó hajtott végre.
David McNally egy zseniális fejezettel zárja a könyvet a kapitalizmus alatti szörnyek történetéről és képzeteiről, különösen a zombikról – ez a kulturális és történelmi kritika meglehetősen olvasmányos. Mary Shelly Angliájából utazunk Frankenstein Franciaország rabszolgamunkás kolóniájára Haitin és Pennsylvaniában az ipartalanítás során. McNally lerántja a rolót arról, hogy mi történik (nem) a dolgozó emberekkel a munkában és azon kívül minden nap, a munkaügyi szolgáltatások szokásos „holtideje” fizetésért, egy katasztrófa, amely szörnyetegekben ölt kulturális kifejezést.
A könyv hátterében a szerzők sürgető érzése áll. Véleményük szerint a kapitalista rendszer tényleges jellegének tájékozott megértése képessé teheti a másként gondolkodókat, akik együtt mozgósítanak egy rendszerellenes mozgalmat.
Katasztrófa létfontosságú beszélgetést indít el válságokkal terhes korszakunk számára. A valós veszélyek és irreális gyógymódok idején ezt a könyvet érdemes elolvasni és ízlelgetni.
Z
Seth Sandronsky Sacramentóban él és ír. Email [e-mail védett].