"Nukleáris, ökológiai, vegyi, gazdasági – a Death by Stupidity arzenálunk lenyűgöző egy olyan okos faj számára, mint a Homo sapiens." 1
A hurrikánok, a tájfunok, a hőhullámok… az aszályok, a heves esőzések, az árvizek… egyre erősebbek, egyre új rekordok születnek. Valamit persze tenni kell. Kivéve, ha egyáltalán nem hiszi el, hogy ember alkotta. De ha van egy kis esély is arra, hogy az üvegházhatás előidézze a változásokat, nem egyértelmű-e, hogy legalább óvatosan kell eljárnunk? Túl sok a tét. Mint az általunk ismert civilizáció. A légkörbe történő szén-dioxid-kibocsátást jelentősen csökkenteni kell.
A három legnagyobb probléma, amellyel e magányos bolygó nyomorult, törékeny lakói szembesülnek, a klímaváltozás, a gazdasági válság és a háborús erőszak. Szomorú kötelességem jelenteni, hogy minden esetben az Amerikai Egyesült Államok a fő bűnös. Hát nem figyelemre méltó?
Miért nem folytatja Barack Obama a klímaváltozás elleni harcot ugyanolyan intenzitással, mint a háborút? Miért nem igyekszik annyira megbüntetni a pénzügyi csapásért felelős amerikai bankárokat és tőzsdeügynököket, mint Julian Assange-ot és Bradley Manninget?
Mindkét esetben a vállalati világ érdekeit helyezi minden más elé. Semmiféle pénzbírság vagy szankció nem készteti a vállalati vezetőket magatartásuk megváltoztatására. Csak az, hogy nehéz időt töltenek egy börtöncellában, megnövekedhet bennük a hiányzó rész, a társadalmi lelkiismeret formájú rész.
Csak George W. Bush, Dick Cheney és bombázási és kínzási partnereik vádemelése fogja elvenni a jövő amerikai háborús szerelmeseit attól, hogy véres nyomdokaiba lépjenek.
A legutóbbi választási eredmény csak felbátoríthatja Obamát. Valószínűleg politikája megerősítésének vette ezt, bár a szavazásra jogosultak mindössze 29.3%-a szavazott rá. Azok közül pedig ismeretlen, de minden bizonnyal jelentős szám fogta az orrát, miközben a két rossz közül a vélhetően kisebbikre szavazott. Aligha jelzi politikája szenvedélyes támogatását.
Múlt héten a katari Dohában tartották az ENSZ klímacsúcsát. A sok aktivistától érkezett megjegyzések (szemben a különböző kormányzati tisztviselőkkel) végzetesek voltak… „Az idő fogy… az idő már lejárt… az éghajlat már megváltozott… Sandy hurrikán, emelkedik a tengerszint, a legrosszabb még hátravan. jön." A Kiotói Jegyzőkönyv továbbra is az egyetlen olyan nemzetközi szerződés, amely az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését írja elő. Sok környezetvédő próbaköve. De az Egyesült Államok soha nem ratifikálta. A korábbi koppenhágai és durbani konferenciákon az Egyesült Államok blokkolta a fontos globális fellépéseket, és nem teljesítette létfontosságú ígéreteit.
A dohai konferencián az Egyesült Államokat élesen kritizálták amiatt, hogy nem vállalta el a vezető szerepet a bolygó védelmében, különösen annak fényében, hogy a légkörben lévő üvegházhatású gázok jelenlegi szintjéhez történelmileg legnagyobb mértékben hozzájárul. („A legmakacsabb zaklató a szobában” – jelentette ki Sunita Narain, az indiai környezetvédő. 2)
Ami az amerikai képviselőket most is, mint korábban, az a vállalati profit miatti aggodalom motiválja. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése árthat a lényegnek. Alkalmas sírfelirat a földi sírkőhöz. Shamus Cooke, írja tovább ZSpace, jól összefoglalja: "Így, ha a megújuló energia nem olyan jövedelmező, mint az olaj – és nem is az –, akkor a kapitalista befektetések többsége továbbra is a bolygó elpusztítására irányul. Valóban ilyen egyszerű. Még a legjobb is… A szándékos kapitalisták nem dobják ki a pénzüket nem növekedési célú befektetésekre."
A szuperhatalmak rövid története
Az 1815-ös bécsi kongresszustól az 1878-as berlini kongresszuson át a "szövetségesek" 1918-as oroszországi inváziójáig az 1950-es években az Európai Unió megalakulásáig Európa és a világ nagyhatalmai nagyban találkoztak. üléstermekben és a csatatéren, hogy meghatározzák Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és Ausztrálázsia imperialista kizsákmányolásának alapszabályait, keresztényesítést és „civilizálást”, a térképek újrakészítését, valamint a forradalmak és a nagyhatalmi fenyegetések elnyomását. hegemónia. Halálosan komolyak voltak. 1918-ban például mintegy 13 nemzet, köztük Franciaország, Nagy-Britannia, Románia, Olaszország, Szerbia, Görögország, Japán és az Egyesült Államok katonai inváziót indított Oroszország ellen, hogy "megfojtsák" a születőben lévő bolsevik államot. ahogy Winston Churchill olyan bájosan fogalmazott.
A 2. világháborút követően pedig, a nyugati hatalmak, anélkül, hogy aggodalommal töltötték volna el, hogy kik harcoltak és haltak meg a háború megnyeréséért, sans a Szovjetunió létrehozta az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét. A NATO az Európai Unióval együtt ezután csatlakozott az Egyesült Államokhoz a hidegháború végrehajtásában és a kommunisták és szövetségeseik legális hatalomra jutásának megakadályozásában a franciaországi és olaszországi választásokon. Ez a partnerség a hidegháború formális befejezése után is folytatódott. Az Egyesült Államok, az Európai Unió és a NATO egyaránt szuperhatalom, kiterjedt katonai és külpolitikai integrációval – szinte minden EU-tag a NATO tagja is; Európában szinte minden NATO-tag az EU-ban van; szinte minden NATO-tagnak volt katonai kontingense, amely a NATO és/vagy az Egyesült Államok alatt szolgált Irakban, Afganisztánban, a Balkánon és másutt.
Ez a Szent Triumvirátus együtt szétszakította Jugoszláviát, megszállta és elpusztította Afganisztánt és Irakot, megbénította Iránt, Kubát és más országokat szankciókkal, megdöntötte a líbiai kormányt, és most Szíriában is ennek a küszöbén áll. A Triumvirátus által a világnak elmondottak nagy része az iszlám terrorizmusra vonatkozik, de meg kell jegyezni, hogy az iraki, líbiai és szíriai beavatkozások előtt mindhárom ország szekuláris és modern volt. Vajon láthatják-e még valaha a szomorú országok népei ezt az életet?
A franciaországi és olaszországi baloldal elnyomásával, majd a líbiai és szíriai kormányok destabilizálásával a Szent Triumvirátus figyelemreméltó mértékben szorosan a terroristákhoz és terrorista módszerekhez csatlakozott. 3 Egyedül Szíriában nehéz lenne megnevezni olyan közel-keleti terrorista csoportot, amely az al-Kaidával kapcsolatban áll – a szokásos autórobbantásokkal és öngyilkos merénylőkkel –, amely nem vesz részt az Aszad elnök elleni háborúban a Triumvirátus támogatásával. Van valami – jogilag vagy erkölcsileg –, amit a triumvirátus kívülállónak tekint? Van olyan hely, amely nem tartozik a földrajzi hatáskörébe? Nagy-Britannia és Franciaország most csatlakozott Törökországhoz és az Arab-félsziget államaihoz, és elismerte az újonnan megalakult ellenzéki tömböt a szíriai nép egyedüli képviselőjeként. "Nemzetközi jog szempontjából ez abszolút elfogadhatatlan" - jelentette ki Dmitrij Medvegyev orosz miniszterelnök. "Számomra nem teljesen civilizált az a vágy, hogy egy politikai erőt a szuverenitás egyedüli hordozójaként ismerjünk el egy másik állam politikai rezsimjéről." Franciaország volt az első nyugati állam, amely elismerte az újonnan megalakult Szíriai Nemzeti Koalíciót, és gyorsan csatlakozott hozzá Nagy-Britannia, Olaszország és az Európai Unió. 4 A nyakvasak megfeszülnek.
Az Európai Unió az elmúlt években pénzügyi válsággal szembesült, amelynek legfőbb gondja a bankok megmentése volt, nem pedig a polgárai, néhány tagállam polgárai arra ösztönözve a felhívásokat, hogy hagyják el az Uniót. Úgy gondolom, hogy az Európai Unió felbomlása a világbékét szolgálná azáltal, hogy megfosztaná az USA/NATO maffiacsoportját egy garantált bűnügyi partnertől azáltal, hogy visszaadnák az Unió tagjainak egyéni külpolitikai mérlegelési jogkörüket.
És akkor rátérhetünk a NATO-tól való megszabadulásra, egy olyan szervezetre, amelynek nemcsak megkérdőjelezhető létjogosultság a jelenben, de a múltban soha nem volt jó oka, hogy legyen, azon kívül, hogy Washington bérgyilkosaként szolgált. 5
Az ENSZ szavaz a kubai embargóról – 21 éve egymás után
Az amerikai politikai vezetők és a média éveken át előszeretettel bélyegezték Kubát "nemzetközi páriának". Ezt már nem halljuk. Ennek egyik oka az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének éves szavazása az állásfoglalásról, amely így szól: „Az Amerikai Egyesült Államok által Kubával szemben kirótt gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi embargó megszüntetésének szükségessége”. A szavazás így zajlott (a tartózkodások nélkül):
Év |
Szavazatok (igen-nem) |
Nincs szavazat |
1992 |
59-2 |
USA, Izrael |
1993 |
88-4 |
USA, Izrael, Albánia, Paraguay |
1994 |
101-2 |
USA, Izrael |
1995 |
117-3 |
USA, Izrael, Üzbegisztán |
1996 |
138-3 |
USA, Izrael, Üzbegisztán |
1997 |
143-3 |
USA, Izrael, Üzbegisztán |
1998 |
157-2 |
USA, Izrael |
1999 |
155-2 |
USA, Izrael |
2000 |
167-3 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek |
2001 |
167-3 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek |
2002 |
173-3 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek |
2003 |
179-3 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek |
2004 |
179-4 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek, Palau |
2005 |
182-4 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek, Palau |
2006 |
183-4 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek, Palau |
2007 |
184-4 |
USA, Izrael, Marshall-szigetek, Palau |
2008 |
185-3 |
USA, Izrael, Palau |
2009 |
187-3 |
USA, Izrael, Palau |
2010 |
187-2 |
USA, Izrael |
2011 |
186-2 |
USA, Izrael |
2012 |
188-3 |
USA, Izrael, Palau |
Minden ősszel az ENSZ-szavazás üdvözlendő emlékeztető, amelyre a világ nem teljesen elvesztette az eszét, és hogy az amerikai birodalom nem teljesen ellenőrizni a többi kormány véleményét.
Hogyan kezdődött: 6. április 1960-án Lester D. Mallory, az Egyesült Államok Amerika-közi Ügyekért felelős helyettes külügyminisztere egy belső memorandumban ezt írta: „A kubaiak többsége támogatja Castrót… A belső támogatás elidegenítésének egyetlen előrelátható módja a a gazdasági elégedetlenségen és nehézségeken alapuló kiábránduláson és elégedetlenségen keresztül. … minden lehetséges eszközt azonnal meg kell tenni Kuba gazdasági életének gyengítésére." Mallory „olyan cselekvési irányt javasolt, amely… a legnagyobb előretörést jelenti a pénz és a kubai ellátás megtagadásában, a monetáris és reálbérek csökkentésében, az éhség, a kétségbeesés és a kormány megdöntésében”. 6 Még ugyanabban az évben az Eisenhower-kormányzat fojtogató embargót vezetett be örökké nyilvánított ellensége ellen.
Az amerikai elnökök megfelelő kontextusba helyezése
"Volt egyszer egy radikális elnök, aki kormányzati lépésekkel próbálta újjáépíteni az amerikai társadalmat. Első ciklusában hatalmas szövetségi támogatási hálózatot hozott létre állami és helyi önkormányzatok számára milliárdokba kerülő szociális programokra. Impozáns ügynökséget hozott létre. a levegő és a víz kibocsátásának szabályozására, egy másik pedig a dolgozók egészségének és biztonságának szabályozására. Ha a Kongresszus nem állta volna az útját, sokkal tovább ment volna. Megpróbált minden dolgozó család számára garantált minimumjövedelmet megállapítani, és ráadásul nemzeti egészségügyi tervet javasolt volna, amely állami biztosítást biztosított volna az alacsony jövedelmű családok számára, megkövetelte volna a munkaadóktól, hogy minden dolgozójukat fedezzék, és szabványokat állapítsanak meg a magánbiztosításra vonatkozóan.Az ország szerencséjére a második mandátuma lerövidült, és kollektivista álmai soha nem valósultak meg.
Richard Nixonnak hívták." 7
Filmek az Egyesült Államok külpolitikájáról
A hatalom elve Scott Noble három filmből álló sorozata. Az első rész, az "Empire" az egyetlen, amit eddig teljesen láttam, és elmondhatom, hogy nagyszerű cucc. A három rész az idejükkel együtt a következő:
-
1. rész: Birodalom (1 óra 35 perc)
-
2. rész: Propaganda (1 óra 38 perc)
-
3. rész: Apokalipszis (1 óra 10 perc)
A filmekben szerepel Noam Chomsky, Michael Parenti, John Stockwell, Christopher Simpson, Ralph McGehee, Philip Agee, Nafeez Ahmed, John Perkins, James Petras, John Stauber, Russ Baker, Howard Zinn, William Blum, Nancy Snow, William I. Robinson, Morris Berman, Peter Phillips, Michael Albert és mások a szokásos gyanúsítottak közül.
Ha véleményt szeretne írni Scott Noble ezekről vagy más filmjeiről, írjon neki a címen [e-mail védett].
Sokkal nagyobb nyilvánosságot kapott Oliver Stone és Peter Kuznick új filmje és könyve. Jogosult Az Egyesült Államok meg nem ismert története, ez egy 10 részes sorozat, amelyen jelenik meg Showtime. Csak Stone neve tudhatja meg az Egyesült Államok történelmének és külpolitikájának ezt a sötét oldalát a mainstream televízióban. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a tömegmédia mit mond erről a kihívásról, amely Amerika néhány legbecsesebb önmaga iránti hiedelmével szemben áll szemben.
Megjegyzések
-
Jeanette Winterson, A New York TimesSzeptember 17, 2009 ?
-
Demokrácia most!, December 7, 2012 ?
-
Franciaországra és Olaszországra vonatkozóan ld Gladio hadművelet Wikipédia; és Daniele Ganser, Gladio hadművelet: A NATO szigorúan titkos, mögöttes hadseregei és terrorizmusa Nyugat-Európában (2005) ?
-
Agence France PresseNovember 26, 2012?
-
A NATO-monolit legjobb lefedettségéért iratkozzon fel a StopNATO-ra. A levelezőlistára való felkerüléshez írjon Rick Rozoffnak a címre [e-mail védett]. Visszatérő problémák megtekintéséhez itt: http://groups.yahoo.com/group/stopnato ?
-
Külügyminisztérium, Az Egyesült Államok külkapcsolatai, 1958-1960, VI. kötet, Kuba (1991), 885. o ?
-
A könyv kritikájából: Én vagyok a változás: Barack Obama és a liberalizmus válsága írta Charles Kesler. Mark Lilla értékelése A New York Times Book Review, 30. szeptember 2012., 1. o ?
William Blum a szerzője:
-
Killing Hope: Amerikai katonai és CIA beavatkozások a második világháború óta
-
Rogue State: Útmutató a világ egyetlen szuperhatalmához
-
West-Bloc Dissident: hidegháborús emlék
-
A világ halálra felszabadítása: esszék az amerikai birodalomról