Eddig egyetlen javasolt megállapodás sem ígérte az izraeli és palesztin nacionalista/vallási követelések rendezését a vitatott területekre vonatkozóan. Jeruzsálem városa, és különösen az óváros, versengő és megoldhatatlan szuverenitási igények demonstrációját kínálja. A keresztény állítások csak jól megjelölt helyekre korlátozódnak, amelyek Jézus születésére, életére és halálára utalnak.
A jeruzsálemi zsidó követelések a Salamon által épített Templom és Templomhegy részeként azonosított nyugati falra összpontosítottak. A muszlim hagyomány a Templom-hegy tetejét Mohamed földről a mennybe való távozásának helyeként azonosítja.
Most, a 21. században a zsidó és muzulmán vallási hagyományok kulcsszerepet játszanak a szuverenitásért folytatott politikai-nacionalista harcban, amelyet erősen táplálnak az izraeli és a palesztin tábor utolsó napi vallási fundamentalistái.
A szekuláris – politikai, kulturális, történelmi – megfontolások mellett a muszlim/zsidó fundamentalista követelések az elválaszthatatlan helyszínek feletti kizárólagos ellenőrzésre (a nyugati fal nem választható el a Templom-hegytől) meghiúsítja a különálló, izraeli és palesztin politikai szuverenitások határainak meghatározására irányuló kísérleteket. Ez a képtelenség mindkét tábor vallási fundamentalistái számára nem hagyott mást, mint hogy minden esetben „felsőbbrendű” igényt nyilvánítsanak a kizárólagos irányításra.
A Beit El-ben (szó szerint „Isten háza”), egy Ramallah közelében épülő településen az egyik telepes teljesen tisztában van a Genezis könyvének beszámolójával, amely leírja Jákob álmát egy angyali létráról a mennybe ezen a helyen. Isten ezt mondja: „A földet, amelyen fekszel, neked adom és a te magodnak.” Ugyanezen az így azonosított helyen a fundamentalista telepes állítja állítását: „Ezt a helyet senkitől sem vettük el. Ez volt a mi földünk. Itt volt Jákob létrája. Hogyan vehetünk el valakitől valamit, ami már a miénk volt?”
De az izraeliek és a palesztinok nagy része nincs a fundamentalisták táborában. A nem-fundamentalisták azok, akiknek címzem a következő javaslatot.
Formális változást javaslok Jeruzsálem óvárosa feletti szuverenitásában. Az óváros ugyanis jelentős és változatos vallási, kulturális, történelmi és politikai történetek és törekvések megtestesülése, a feloldhatatlan, egymással versengő szuverenitási követelések célpontja, és az exkluzivitás különböző ambícióinak elsődleges fókusza. Az ókori fallal határolt jeruzsálemi óváros feletti ellenőrzést úgy kell átalakítani, hogy minden ember számára biztosítsa a hozzáférést a kulturális és vallási helyszínekhez.
Az eredmény elérése érdekében azt javaslom, hogy az Óvárost nyilvánítsák Nemzetközi Múzeummá, az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alapján igazgatva. A Chartának rendelkeznie kell egy, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése által kijelölt hét nemzetközi megbízottból álló rotációs csoportról, amelyek mindegyike öt évre szól. A hét megbízott közül háromnak izraeli, palesztin és keresztény közösségekből kell származnia.
A Kuratórium határozza meg a Múzeum belső ügyvitelének szabályait. A múzeum adminisztratív költségeit az óvárosban lakott magánszemélyek és szervezetek jövedelmének adója fedezi. A földekre vagy létesítményekre vonatkozó tulajdonjogok csak a vagyonkezelő jóváhagyásával ruházhatók át a tulajdonjog birtokosának közösségéhez tartozó más személyekre. A Kuratórium adminisztratív ága lesz felelős az áramellátásért, a vízellátásért, a hulladékkezelésért, a közbiztonságért, a közegészségügyi létesítményekért, valamint a múzeum területének létesítményeihez való nyilvános hozzáférés biztosításáért.
Ezekkel a lényeges eszközökkel azt javaslom, hogy Jeruzsálem óvárosát vegyék ki a politikai játékból. Egy nemzetközi charta, amely mindenki számára egyenlő hozzáférést biztosít az óvároshoz, új kezdeményezések lehetőségét jelezné a békés együttélés érdekében Izraelben/Palesztinában.
Seymour Melman a Columbia Egyetem ipari mérnöki professzora.