A piac Eduardo Saverin problémája
Eduardo Saverin, a Facebook társalapítója és a világ egyik legújabb milliárdosa lemondott amerikai állampolgárságáról, hogy becslések szerint 67 millió dollárt takarítson meg az adókon. Az Egyesült Államok az egyetlen ország a világon, amely személyi jövedelemadót vet ki minden állampolgárára, lakóhelytől függetlenül.
Az amerikai állampolgárságról való lemondással így lehetővé válik az IRS letiltása. 2008 és 2011 között a „lemondók” száma 8-szorosára nőtt. Ezért nem ritka az amerikai állampolgárságról való lemondás az adófizetési kötelezettség csökkentése céljából. Ennek ellenére Saverin lemondása (Brazíliában született, és az Egyesült Államokkal kettős állampolgárságot szerzett) tiltakozást váltott ki. „Tartozik Amerikának” – könyörgött a Huffington Post bloggere, Farhad Manjoo. Jack Reed amerikai szenátor, D-RI) Saverinnel szembeni kritikájában szintén az állampolgárság eszményére hivatkozik. Sürgette Janet Napolitanót a belbiztonsági biztosnak, hogy tiltsa meg Saverinnek az Egyesült Államokba való visszatérését.
A libertáriusok ezzel szemben Saverint védik. „Saverin azzal gazdagodott meg, hogy mérhetetlen értéket teremtett az amerikaiak számára” – jegyzi meg Aaron Ross Powell. Saverinnek köszönhetően „sok más rendkívül sikeres vállalatot” hoztak létre, olyan cégeket, amelyek „amerikaiak ezreit foglalkoztatják, akik nem csak jómódúak… de [akik] adót is fizetnek minden keresetük után. A szabadelvű védelem, miközben a szabad választást ünnepli, ironikus módon a „közjó”-ra hivatkozik.
Mindkét álláspont azonban elfedi a problémát. Az, hogy Saverin tartozik-e vagy tartozik-e, egy számítást hajt végre: mi, amerikaiak tettünk-e többet érte, vagy ő tett-e többet értünk. De a probléma nem a könyveléssel van. Intézményi. A probléma maga a piac.
Charles Schultze, a Carter vezetése alatt működő Gazdasági Tanácsadók Tanácsának elnöke és a Brookings Institution elemzője az elmúlt 40 évben, egy olyan nézetet fogalmazott meg a piacról, amely körülbelül annyira kanonikus, mint az amerikai politikában:
A piacszerű megállapodások nemcsak minimalizálják a kényszer, mint a társadalomszervező eszköz szükségességét; csökkentik az együttérzés, a hazaszeretet, a testvéri szeretet és a kulturális szolidaritás szükségességét is, mint a társadalmi fejlesztések mögött meghúzódó motiváló erőket. Az emberiség talán eddig elért legfontosabb társadalmi ösztönzője az anyagi önérdek „alapmotívumainak” felhasználása a közjó előmozdítására.
Ott van! Saverin egyszerűen azt csinálja, amit a szabad piacok minden támogatója (és feltételezem, hogy ebbe beletartozik Manjoo, Reed és Powell is) ünnepel. Saját alapvető motívumait, az anyagi önérdekeket használja ki. Sőt, ha valamilyen tágabb polgári és szolidaritási érzés motiválná (Manjoo és Reed), vagy ha a közjó (érték- és munkahelyteremtés) mérőszámai alapján értékelnék tevékenységét (Powell), akkor a piaci elveket fel kellene hagyni. Manjoo, Reed és Powell néhány nagyobb társadalmi cél standardjaira hivatkozik. Mindegyik megcsúszik azon a lejtőn, amely a demokratikus tervezéshez vezet.
Nem tehetik meg mindkét irányba. Az egyéni piaci szabadság ölelése mint a szabadság nem egyeztethető össze sem az állampolgárság elfogadásával, sem a közjó intézkedéseivel. Az állampolgársághoz való fellebbezés az egyéni választás korlátozásával (vagy Saverin esetében büntetéssel) végződik. A közjóra való felhívás általában a piaci tevékenység kormányzati szabályozásával ér véget.
A piaci szabadság és a szabadság egyenlővé tételének problémája azonban még mélyebbre hat. Az együttérzés, a hazaszeretet, a testvéri szeretet és a kulturális szolidaritás mint motiváló erő bizonyítéka határozza meg az igazságos társadalmat. Azok a piaci társadalmak, amelyek az ilyen motivációkat az egyén szabadságának korlátozásaként értelmezik, nem tehetnek mást, mint arra kényszerítik az egyéneket, hogy hozzájáruljanak ahhoz, amit a hatalom a közjónak vél (tehát a személyes jövedelem megadóztatására irányuló egyedülálló erőfeszítés világszerte). Más szóval, a piaci társadalmak nem tudják könnyen támogatni a közös-jó etikát. Az egyéni magánérdekek összessége egyszerűen a mindenki háborújaként végződik mindenki ellen.
Saverin könnyű célpont. A munkahelyek és a profitok off-shoringja azonban sokkal kevésbé. A környezeti katasztrófa vagy a groteszk egyenlőtlenség, illetve az agresszió és lopás háborúinak elhárítása a piaci érzékenység érintetlenül hagyása mellett gyakorlatilag lehetetlenné válik.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz