Profit termelés nélkül: Hogyan használ ki a pénzügy mindannyiunkat
Interjú vki.-vel Aaron Leonard
Costas Lapavitsas közgazdászprofesszor új könyve Profit termelés nélkül: Hogyan használ ki a pénzügy mindannyiunkat, belemerülni a pénzügyek megfoghatatlan világába, abba a helyre, ahol látszólag a semmiből vagyonok születnek, de olyan drámai hatással van a világgazdaságra. Lapavitsas a politikai gazdaságtan egyik leginnovatívabb és talán legellentmondásosabb koncepciójával, a finanszírozással foglalkozik. Aaron Leonard nemrég e-mailben levelezett Lapavitsas professzorral, hogy megkérdezze új könyvéről és annak tágabb vonatkozásairól.
Ön azt írja: „Jelentős odafigyelésre van szükség ahhoz, hogy a pénzügyeket ne kezeljük parazita vagy spekulatív tevékenységek összességeként, és így a finanszírozhatóságot tisztán kóros jelleggel ruházzuk fel, ami félrevezető lenne.” Mi is pontosan a pénzügyesítés, és mi a veszélye annak leegyszerűsítésének?
A pénzügyesítésnek nincs általánosan elfogadott jelentése. A kapitalista gazdaság történelmi átalakulásaként értelmezem – egy korszakos változásként, amely az elmúlt négy évtizedben ment végbe.
Hiba lenne azt gondolni, hogy a pénzügyi helyzet egyszerűen a finanszírozás hihetetlen felemelkedése, vagy a spekulatív nyereség növekedése. A financializáció alapvetően az ipari és kereskedelmi vállalkozások átalakulásáról szól, a pénzügyi tevékenységekben keresve a profitot; a bankok átalakulása, profitszerzés a pénzügyi tranzakciókban és a háztartásokkal való kapcsolattartásban; végül a háztartások átalakulása, amelyek beszippantják a pénzügyi műveletekbe hitelfelvételt, de a nyugdíj- és biztosításkezelést is. Mély változást jelent a gazdasági, de a társadalmi életben is, még az etikát és az erkölcsöt is érintve.
Mi köze volt a finanszírozásnak a 2007–2008-as gazdasági válsághoz – vagy másképpen fogalmazva –, miért kellene ma aggódnunk a pénzügyi helyzet miatt?
A 2007–2009-es válság a finanszírozott kapitalizmus rendszerszintű válsága. Gondoljunk csak bele: hatalmas globális válság tört ki, mert az amerikai pénzügyi vállalkozások rossz kölcsönöket nyújtottak az amerikai munkásosztály legszegényebb rétegének. Ilyen fejlemény elképzelhetetlen lett volna a XIX.
Mondanunk sem kell, hogy az igazi kapitalista felhalmozás hosszú ideje komoly nehézségekkel küzd, és a jövedelmezőség, bár helyreállt, a hatvanas évek mércéihez mérten továbbra is gyenge. Ez az a háttér, amely előtt a pénzügyi helyzet számos buborékot hozott létre, amelyek kipukkanásukkor súlyosan érintik a reálgazdaságot.
Van egy részlet, amely különösen felkeltette a figyelmemet: „Az Egyesült Államok hegemóniájának őszére, akár a pénzügyi helyzet miatt, akár nem, egybeesett az Egyesült Államokba irányuló jelentős beáramlás, többek között a világ legszegényebb országaiból.” Ez elég paradoxonnak tűnik. Tudna bővíteni?
Valójában ez a pénzügyi helyzet egyik legnagyobb paradoxona. A pénzügyek globális növekedése a dollárnak mint nemzetközi tartalékvalutának a szerepén alapult – ez a mai világpénzhez legközelebb álló dolog. A fejlődő országok, főleg Kína, de még a világ legszegényebb országai is dollárt halmoztak fel, hogy részt vehessenek a világpiacon. A dollárt amerikai államkötvények vásárlásával halmozzák fel, vagyis tőkét küldenek az Egyesült Államokba. Ennek eredményeként az USA nettó alapon tőkét kapott a világ többi részétől, nem exportál.
Ez egy hatalmas kiváltság, amely lehetővé teszi az Egyesült Államok számára, hogy olcsón finanszírozza kormányát. Eközben a fejlődő országokat arra késztetik, hogy finanszírozzák gazdaságukat, mivel nagyon likvid amerikai eszközökre tesznek szert.
Befejezésében azt írja: „A pénzügyi helyzettel való szembenézés eleve egy olyan álláspont, amely antikapitalista eszmékhez, politikákhoz és gyakorlatokhoz vezet.” Miért így van ez, nem pedig példaként, a pénzügy szabályozásának modellje, a kiegyensúlyozottabb, azaz egy keynesiánusabb világ felé, ahol a gazdaságot a teljes foglalkoztatottság és minden ezzel járó érdekek szerint szabályozzák?
A pénzügyi helyzet történelmi változás, az érett és fejlődő kapitalista gazdaságok mélyreható átalakulása. Ez nem pusztán olyan politikai változások eredménye, mint például a pénzügyi liberalizáció, bár ezek minden bizonnyal hozzájárultak ehhez. Ebből következik, hogy a finanszírozást nem lehet pusztán a pénzügy szabályozásával vagy makrogazdasági szintű politikai változtatásokkal szembenézni. Természetesen ezeknek meg kell történniük a finanszírozás visszafogása érdekében, de sokkal többre van szükség a pénzügyi helyzet visszafordításához.
Pontosabban fogalmazva, az ipari és kereskedelmi vállalkozások működését el kellene távolítani a finanszírozástól; állami tulajdonnak és a bankok feletti ellenőrzésnek kellene lennie; helyre kell állítani a lakhatást, az oktatást, az egészségügyet és a nyugdíjakat is, hogy kivonják a finanszírozást az egyes munkavállalók életéből. Ezek olyan mély változások a gazdaságban és a társadalomban, amelyek az erőviszonyokat a tőkével és a munka javára mozdítják el.
Ehhez kapcsolódóan szerinted miért a szocializmus - ha jól értem, amit írsz - akkor a tényleges alternatíva?
A pénzügyi helyzet visszafordításáért folytatott küzdelem a szocializmusért folytatott küzdelem szerves része. Nem szükséges elérni a szocializmust ahhoz, hogy megfordítsuk a pénzügyi helyzetet, sőt, a szocializmus megvalósítása sokkal összetettebb kérdés. De a pénzügy visszaszorításáért és a mindennapi életből való befolyásának kivonásáért folytatott küzdelem a szocializmusért folytatott küzdelem létfontosságú része. Pontosan ez a fajta szocializmus, amelyre a 21. században szükségünk van – egyesületi, közösségi, demokratikus és innovatív a társadalmi problémák kezelésében a pénzügyi kapitalizmus által.
Costas Lapavitsas a Londoni Egyetem Kelet- és Afrikatudományi Karának közgazdász professzora. A Pénzügyi és Pénzügyi Kutatás (RMF) tagja. Ő a vezető szerzője az új RMF-jelentésnek „Breaking Up? Útvonal az euróövezeti válságból.” Korábbi publikációi között szerepel A piacok, a pénz és a hitel társadalmi alapjai és a A pénz és a pénzügyek politikai gazdaságtana.
A ZNetwork finanszírozása kizárólag olvasói nagylelkűségén keresztül történik.
Adományozz